Volt már olyan, hogy a kormánynak látható, erőt mutató ellenállással kellett szembenéznie, de eddig mindig kezelte a válságocskát. A tanárlázadás vezetőinek ultimátuma azonban megint csak új helyzetet teremt. Pukli Istvánék forgatókönyve akár működhet is, a kormány stratégiai gépezete pedig megakadhat. Mit tettek eddig, és mit nem tehetnek most?
Az Orbán-kormány nem szokott hozzá ahhoz, hogy ultimátumokat kapjon. Tulajdonképpen még ahhoz sem, hogy kemény ellenállásba ütközzön valamely terve véghezvitelénél. Így azután ebből a szempontból is rendkívülinek mondható, hogy a tanárlázadás vezéralakjai kedden nemcsak ismét megszerveztek egy sok tízezres tüntetést, hanem még az életképesnek tűnő folytatás forgatókönyvét is vázolták.
Ráadásul tették mindezt úgy, hogy látszólag éppen a kormány térfelén a labda, nekik kellene kezdeni valamit, hogy elkerüljenek egy akár a keddi tüntetésnél, akár a korábbi, szintén országos méretűvé nőtt, úgynevezett kockás inges szülő-tanár-diák összefogásnál is látványosabb akciót. Márpedig a kormánynak alapvető érdeke lenne, hogy a lakosság azon része, amely ezekben az akciókban nem vesz részt, de nem is ortodox Fidesz-hívő, szóval, hogy egy igen jelentős réteg ne kezdje azt hinni: Orbánékat tulajdonképpen le is lehet győzni.
A Pukli István által adott ultimátum, illetve a beígért folytatás ugyanis akár működhet is. Kormányt aligha döntenek vele, de olyan gyomrost vihetnek be, amely maradandó károkat is okozhat, illetve a már említett „rendíthetetlenség” máza töredezni kezdhet. hvg.hu itt
