László SzunyoghMiskolc a múltbanMost olvastam Vaszary
Gábor Kislány a láthatáron c 1939-ben írt könyvét (Helikon 2008). Egy korabeli autós „roadmovie” keresztül-kasul Magyarországon. Örömmel fedeztem föl, hogy Miskolcról is ír benne. Szerintem ez is Miskolc a Múltban, még ha szöveg is, úgyhogy 4 részletben idézem.
4. rész: Tapolca („ragyogó testű nők” kintrekedt szegények)
„Görömböly-Tapolca nagyon szép volt. Csak színes levelezőlapokon látni hasonló tájakat: selyemzöld, pázsitos parkot, magasba nyúló ezüstfenyőkkel, szomorúfüzekkel, karcsú nyírfákkal, vastag törzsű hársfákkal, amelyek leveleit a legkisebb szellő megrezegteti. A tó partján lótuszvirágok. … Rengetegen voltak a fürdőzők, mintha valami népgyűlésen lett volna az ember, ahol rejtett okokból trikóra kell vetkeznie mindenkinek. … Volt egy pár ragyogó testű nő, hanyatt feküdtek és napkúráztak. Mondtam már, hogy a fekvő nők termete megszépül, akár háton, akár hason fekszenek; az alakjuk formásabb és arányosabb lesz, sőt a szájuk is sokkal szebb és kívánatosabb ilyenkor … Körsétámban eljutottam a drótkerítéshez, amely elválasztotta a parkot a strandtól; egy csomó szegény embert láttam ott álldogálni a meleg napon; mozdulatlanul, hosszan nézték azokat, akik fürödtek. Ott álltak, akár a kisgyerekek a cukrászbolt kirakata előtt, fáradhatatlanul, el nem mozdulva helyükből. Sokaknak még a legkisebb öröm is elérhetetlen vágy.
… visszasétáltunk a parkba. Keresgélés közben nagy, kör alakú medencét láttunk, annak közepén kis pavilonfélét, ahová híd vezetett. … Ez valami gyógyhely. Itt teljesen meztelen férfiak fürödnek.
… – Hölgyeim, mégse ebédeljünk itt. Túlságosan sok a pesti kiránduló…”
