László SzunyoghMost olvastam
Vaszary Gábor Kislány a láthatáron c 1939-ben írt könyvét (Helikon 2008). Egy korabeli autós „roadmovie” keresztül-kasul Magyarországon. Örömmel fedeztem föl, hogy Miskolcról is ír benne. Szerintem ez is Miskolc a Múltban, még ha szöveg is, úgyhogy 4 részletben idézem.
1. rész: Lillafüred (áttételesen értesülhetünk a Palotaszálló létesítését körülvevő politikai felhangokról, amik miatt az író véleményt sem formál; itt is mesebelinek tituláltatik Hámor, akárcsak a Meseautó című filmben, s a kőkereszt kronosztikonjából kiderül, hogy 1778-ban volt itt kolerajárvány, ha jól számoltam)
„Lillafüredre alkonyatkor értünk. (Az út sokkal szebb volt.) Akárhogy nézi az ember, valahogy rossz helyen áll. Se őt nem látni jól, se belőle nem látni semmit. Mintha két embert szembe állítanának egymással, hogy az orruk is összeér, aztán azt mondják nekik:
– Na, most mondjatok egymásról véleményt.
Sok politikai vihar lógott már felette. Nem tanácsos az ilyesmit piszkálgatni, dehogyis piszkálgatom. … Kiültünk a teraszra uzsonnázni. Mindjárt azzal kezdték, hogy Madge ruháját leöntötték forró feketével. Viszont a hozzá szervírozott tej hideg volt, és így előállott egy se hideg, se meleg tejeskávé harmincnégy fokos melegben. … A sütemény meg nyirkos volt. Mi lehet itt őszi esőzések alkalmával?
Hámor sokkal tetszetősebb, mint Lillafüred.
Szabályos, egyforma, piros tetejű házikók egymás mellett, parányi virágoskertekkel – mint valami meseillusztráció.
A tóban senki sem fürdött, pedig nagyon bíztató pletykákat terjesztettek róla: állítólag huszonkét fok meleg.
Az út mentén kőkereszt:
háMor lak, koLe
rátUL fel.szaba,
DULásokért, krI-
stUs JézUst Igy
tIszteLVe, tIsz
teLik
… Hiába, nem való ide ez a szálloda! Szerencsére másoknak más a véleménye, mert tele van.”
