László SzunyoghMost olvastam Vaszary Gábor
Kislány a láthatáron c 1939-ben írt könyvét (Helikon 2008). Egy korabeli autós „roadmovie” keresztül-kasul Magyarországon. Örömmel fedeztem föl, hogy Miskolcról is ír benne. Szerintem ez is Miskolc a Múltban, még ha szöveg is, úgyhogy 4 részletben idézem.
2. rész: Korona Szálló, Miskolc (rendőreink dicsérete, a miskolci nők melle, kontra pestiek; felhívom a figyelmet egy kedves mondatra (azt nagybetűvel szedtem), no, meg a taxik)
„Esteledett, amikor a miskolci Korona Szálló elé értünk.Szép tágas szobákat kaptunk, termeknek is beillettek volna. …
Langyos nyári est lévén a teraszon vacsoráztunk. A hangulat kellemes és előkelő volt. A pincérek divatos, fehér, szárny nélküli, fekete gombos frakkot viseltek. A szomszéd asztalnál katonatisztek ültek, és körüludvaroltak egy fekete szemű, karcsú lányt, aki egy idősebb hölgy kíséretében vacsorázott velük. Valószínű az édesanyja volt.
Régi világban egy fiatal szív ostrománál az ügyesebbek az anyai szívet is belekalkulálták. Ma … Ma már más időket élünk.
… Magyar nótákat húzott a cigány. …
– Ha tél volna, kocsonyát rendelnék – jegyezte meg Vomicsek … – Miskolc a kocsonyájáról híres.
… Eddigi vidéki élményeim kapcsán igen örvendetes dolgokat tapasztaltam. Első volt a vidéki rendőrök kifogástalan udvariassága. Ahányszor kérdeztünk tőlük valamit, készséggel a legmesszebbmenő felvilágosításokat adták (derék magyar emberek).
A másik örvendetes megfigyelésem a vidéki nőknek melle volt. Na hiszen, a pestieknek is van, de valahogy észre se veszi az ember, csakis kövér nőknél (de azoknak meg egyebük sincs) míg itt vidéken nem tartják szégyennek, hogy eltüntessék. MISKOLC NEKEM NAGYON TETSZETT.
Itt vannak például a miskolci taxik. Magánautóknak nézné őket az ember. Pest szégyellheti magát a rozoga taxijai miatt.”
