Gettófelszámolás és a probléma exportálása
A következő felszínes értékelés teljesen szubjektív megfigyeléseket tartalmaz. Miskolci lakosként azt látom, hogy 2010 óta nem lett jobb a városban a nyomornegyedek és az ott élők helyzete. Na de mit tehet egy város, vagy maga az állam, ha a nyomortelepeken élők nem tudják, nem képesek átugrani a mai civilizációs szint „lécét”, amit a többségi társadalom határoz meg? Azaz másként megfogalmazva, ha én egy gyors kocsiban ülök kérhetem-e tőled azt, hogy a segédmotoroddal utólérj, sőt tartsd a tempót velem. A nyomortelepeken élők ma ugyanolyan szinten élnek, mint 114 évvel ezelőtt, az akkoriak.
A következőkben pontokba szedem a problémákat:
A többségi társadalom „normális” környezeteben élő része a nyomortelepeken élőktől iszonyodik, amolyan „érinthetetlennek” véli az ott élőket. Oldja meg más a problémáikat, de nekik nincs közük hozzájuk. Ami igaz is, mert mindenki maga felel a saját boldogulásárt. Erre való az állam. Ami nagyon sok mindent ingyen ad a nyomortelepeken élőknek.
A második probléma pont az, hogy mit és mennyit adjon az állam ingyen, azaz mibe kerül egy nyomortelepen élő emberfia az államnak, azaz az adófizetőknek, úgy egy miskolci lakosnak, és egy Budapest II. kerületi adózónak szintén.
A tolereancia abban a társadalmi rétegben kisebb, ahol közelebb állnak anyagi értelemben a szegénységhez.
A nyomortelepeken élőknél magas a munkanélküliség. Aki nem dolgozik, annak nincs adózott jövedelme.
Akinek nincs rendszeres jövedelme, az hajlamos lesz bűncselekmények elkövetésére.
A miskolci „Fészekró”-ügy egy tanulságos kísérlet volt arra, hogy a gettótelepeknek a felszámolása és az ott élők magasabb konfortfokozatú lakásokba költöztetése a problémák megsokszorozódását eredményezi.
A fészekrakó-program kapcsán a kriminalitás megjelenése a városban.
A nyomortelepek a bűnözők újabb generációit termelik ki.
Ötven-hatvan évvel van elmaradva a mai magyar mentalitás az amerikaitól, ami a többi rassz megítélését jelentené. Amerikában a négerek nagy része beilleszkedett és rendes adófizető amerikai lett. Gondolom itthon is ez lenne a cél, hogy a cigányság beilleszkedjen és rendes adófizetővé válljon, de még nem az.
A magyar cigányok és az amerikai négerek helyzetére nem lehet analógiát ráhúzni.
Mindig is lesznek olyanok, akik nem képesek és nem is akarnak beilleszkedni a többségi társadalomba és nem akarják a normát követni.
A probléma nem fog megszűnni, ha exportáljuk a vidéki falvakba…
Nyomortelepek ügyében még mindig ugyanott, sőt sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint 15 éve.
A megoldási javaslatok
A döntéshozókat az fogja lépésre ösztönözni, ha nap-mint nap találkoznak a problémával, tehát Budapestre a Kossuth tér környékére kell telepíteni a miskolci gettók lakóit, akkor lesz országosan is megoldás, addig nem. Na ehhez kell tökösnek lenni. Ha ezt megtenné a jelenlegi városvezetés, a miskolci választók gondolkodás nélkül újraválasztanák őket. Tehát a dolog a tükör előtt fog eldőlni otthon…
A lehető legjobb dolog, ami történt a 2004-es EU-s csatlakozás óta, hogy a nyomortelepek lakói útrakelhettek és évszázados életstílusuknak megfelelően vándorolhattak tovább. Tessék tehát inkább használt lakókocsikat vásárolni, amiben lehet lakni és lehet utazni!
Be kell vezetni, hogy minden politikusnak egy hétre nyáron vendégül kell látni egy óvodás korú szegény cigánygyermeket (országgyűlési képviselőnek 2 gyermeket), melynek költségét maguknak kell állni. Minta a gyerekeknek, empátia a politikusoknak. Több ezer politikus van az országban. Máris meg van oldva a legszegényebbek nyaraltatása.
Az önkormányzatoknak fokozottan kell a nyomortelepek köztisztaságára egészségügyére figyelni, ellenőrizni, és beavatkozni, ha kell.
A kriminalitás egyetlen esetét sem szabad büntetlenül hagyni.
Személyreszabott, differenciált bűntetési tételek a nyomortelepek törvényszegőinek.
Kötelező (társadalmi együttélést segítő, háztartási, higiéniai) képzések a nyomortelepek lakóinak.
Vidéki falvakba tilos a nagyvárosokból kitelepíteni a nyomornegyedek lakóit. http://tetsziknemtetszik.blogspot.hu/