Mészáros Márta: „Egy zseni ment el”

Jancsó Miklós mindent

tudott a filmről, a történelemről, az országról – emlékezett vissza Mészáros Márta, a pénteken elhunyt kétszeres Kossuth-díjas filmrendező korábbi felesége.

 

 

 

 

 

Mészáros Márta felidézte, hogy 1955-ben találkoztak először, amikor ő éppen egy dokumentumfilmet készített, Jancsó Miklós pedig a bíráló bizottság tagjaként véleményezte a művét. A szakmai kapcsolat elmélyült, 1958-ban házasságot is kötöttek. „Nagyon mély és okos ember volt, mindenkit lenyűgözött a szabadsága. Mellette mindenki, a gyerekei, unokái is szabad emberként nőttek fel” – emlékezett egykori férjére az alkotó.

 

A rendező Jancsó Miklóst zseninek nevezte, akinek jelentőségének felméréséhez évek, sőt évtizedek kellenek. „Az ő filmjeit nemcsak végig kell nézni, hanem végig kell gondolkodni is” – mutatott rá a Napló apámnak, anyámnak alkotója, hozzátéve, hogy Jancsó Miklós zseniként nyúlt a képhez, a kamerához is.

Nemcsak azért volt sikeres, mert jó filmeket csinált, hanem a műveiben tetten érhető tudás miatt is: olyan információt adott Magyarországról, amely az egész világ számára érdekes volt – fogalmazott Mészáros Márta, megjegyezve, hogy Jancsó Miklós filmjeit a világon mindenhol értették, szerették, azokat éppúgy várták, mint ma Martin Scorsese alkotásait.

Mészáros Márta a Szegénylegényeket és a Csillagosok, katonák című filmeket emelte ki az életműből, szerinte ezek hibátlan remekművek, örök alkotások, valamint megemlítette az utolsó játékfilmet, az Oda az igazságot is, amelyet friss és nagyon elgondolkodtató alkotásnak nevezett.

 

A rendező szólt arról is, hogy Jancsó Miklós bizalma sokat jelentett neki a pályája kezdetén, hiszen az első női filmrendezőnek számít és kevesen hittek benne. Bár Jancsó Miklós utolsó játékfilmje, az Oda az igazság után többször is azt mondta, hogy nem akar több filmet forgatni, Mészáros Márta szerint ha lehetősége lett volna, biztosan újra a kamera mögé áll. „Mindig filmeket akart csinálni, halálával nagyon sok minden elment” – tette hozzá.

A kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas filmrendezőt életének 93. évében, hosszan tartó súlyos betegség után érte a halál.