A magyar állam bizonyos, nem pontosított „ellenszolgáltatások” fejében anyagilag támogatná a kubai főváros történelmi belvárosának felújítását – erről a magyar felajánlásról tárgyalt a Népszava értesülései szerint tavaly augusztusban Papcsák Ferenc zuglói fideszes polgármester és korábban Nagy Róza, a nemzetgazdasági tárca közigazgatási államtitkára a karibi országban. Hogy miért volna jó Magyarországnak ily módon segítenie a világ egyik utolsó kommunista diktatúráját, rejtély. Aligha azért, mert Papcsák kerületében már ne volna egyetlen épület sem, amely felújításra szorulna, és ehelyett támogatnák Havannát. Úgy tudni, Papcsák augusztusi, többnapos kubai látogatása idején tárgyalt Antonio Carricartéval, Kuba Külkereskedelmi és Külföldi Befektetési Minisztériumának miniszterhelyettesével, valamint Nelys Garciával, Havanna történészi hivatalának nemzetközi együttműködésért felelős igazgatójával.
Kérdés, mit keresett egyáltalán a kormányzati tisztséggel nem bíró Papcsák a kormány képviseletében Kubában. A meglehetősen zavaros hátterű egyeztetések a Népszava értesülései szerint két havannai épület felújításához nyújtandó magyar állami támogatást készítettek elő. Papcsák építészek és más szakemberek társaságában megtekintette a két kiszemelt épületet: egy több, mint kétszáz éves ingatlant, amely a felújítás után külföldi kutatók és diákok szállásaként működhetne, és egy még idősebb, mór stílusú épületet, amely a rekonstrukció után régészeti múzeum lehetne. Ezekre az állami tulajdonú Magyar Export-Import Bank Zrt. (Eximbank) és a Magyar Exporthitel Biztosító Zrt. (Mehib) adott volna pénzt. Vagyis az egyelőre ismeretlen összegű beruházás egyik finanszírozója a magyar állam lett volna, amiért cserébe bizonyos, közelebbről nem részletezett szolgáltatásokat nyújtott volna Kuba Magyarországnak. Az Eximbank és a Mehib hitelt tudna csak folyósítani, holott értesüléseink szerint a kubai fél korábban abban bízott: vissza nem térítendő támogatást, gyakorlatilag segélyt kaphat Magyarországtól. Akárhogy is, úgy tűnik, a tervből egyelőre nem lett semmi: Havanna történelmi belvárosa az UNESCO világörökségének része, a hatályos szabályok szerint pedig ilyen helyen külföldi profitorientált cég nem működhet. Ha van is profitja, azt kötelező visszaforgatnia a városrekonstrukció költségvetésébe. Külső támogató legfeljebb annyit kaphat, hogy egy réztáblán feltüntetik a nevét az épület falán.
Szóba került az is, hogy Carricartét meghívják egy későbbi budapesti egyeztetésre – ennek költségeit, beleértve az utazást is, szintén a magyar állam állta volna. Nyitott kérdés, hogy kinek és miben jelenthetne ez üzletet. Hacsak nem fogadjuk el ténynek azt, amit Papcsák értesülésünk szerint a tárgyalófeleinek mondott: hogy elkötelezettek vagyunk Óhavanna felújításában.