A Petró ház mellett találkozhatunk a „Belvárosi Evangélikus Templommal ( Hunyadi u. 8 sz. alatt), amely nem utcafronti épület, hanem az un. Luther-udvarban áll, de a tornya amely 60 méter magas a város több pontjáról is jól látszik. A Luther-udvar déli részén található az evangélikusok egykori egyházi iskolája, amelynek olyan neves tanulói voltak, mint Szemere Bertalan, Hunfalvy Pál és Herman Ottó. A miskolci lutheránus gyülekezet a 17-ik század végétől betelepülő cipszer és szlovák családok révén alakult ki és erősödött meg. A templom 1797-re készült el. Az 1878-as miskolci árvízben komoly károkat szenvedett. A templomban az oltárképet Székely Bertalantól rendelték meg, aki 1897-ben festette meg, a „Jézus a Getsemane kertben” című festményét. Az udvaron áll Borsodi Bindász Dezső szobrászművész alkotása, Csengey Gusztáv evangélikus teológus tanár, és költő szobra”. (forrás: szabad enciklopédia).
Amikor én még általános iskolás voltam már az ötvenes években is és az azt követő években is, a Kis-Hunyad utca 6 szám? alatt volt található az Iskolafogászat, ahová is minden évben egy nap elvittek minket a tanáraink fogaink felülvizsgálata céljából. Ezek megszervezett, rendszeres és kötelező látogatások voltak, amely az akkori rendszertől valóban dicséretes volt. Akinek találtak valamilyen kisebb problémát a fogainál, azt ott azonnal rendbe is tették, természetesen ingyenesen. Amennyiben a baj nagyobb volt a lakóhelyéhez közeli gyermekfogorvosi rendelőbe irányították tovább. Pedig hol voltak még akkor ezek a mostani korszerű alapanyagok, kezelési technikák, orvosi bravúrok, a fog és szájhigiéniás ápolási csodaszerek, amiket ma már igen drága pénzért ugyan, de mindent beszerezhetünk. Nem is beszélve a horribilis orvosi kezelés költségeiről, amely az átlagemberek nagy részének ma már elérhetetlen. Sajnos a mindennapjainkban láthatjuk is a sok foghiányos és elhanyagolt fogazatú némelyik honfitársunkat. Ez a nap tanítási szünet volt az iskolában akkor, de nem nagy örömünket leltük benne az órákon át tartó várakozás miatt, és a nagynak mondható várakozó helyiségben az unatkozó, zsibongó, türelmetlen, rosszalkodó gyerekek miatt. De végül is értünk történt mindez.
A Dayka Gábor u. 4 sz. alatt volt a Sportorvosi Intézet, amelynek kinevezett sportorvosa még a 70-es években is dr. Petró Sándor főorvos úr volt a híres műgyűjtő, akiről a 31-ik résznél a blogomban már említést tettem. Aki hivatásos sportoló volt ide kellett jönnie meghatározott időszakonként, hogy az alkalmasságát és egészségi állapotát felülbírálhassák a további versenyszerű, rendszeres sportolása érdekében. Gyermek és ifjúkoromban hosszú éveken át sportoltam én is, a kezdetekben még az apám unszolására, a későbbiekben már a saját örömömre de nem versenyszerűen, így tehát ennek az intézménynek a tevékenységét nem igazán ismertem.
Folytatva a „sétámat” a Tizeshonvéd utca után elérkezünk a Szent Anna térre, amely térnek a rendszerváltás előtt még Eszperantó tér volt a neve. Az 50-es években talán a 60-as évek végéig? még innen indult el a LÁEV kisvasút, azaz itt volt a város szívében a végállomása. Mára már jócskán megkurtították a kisvasút nyomvonalát is, hisz mindég távolabbra-távolabbra, majd a jelenben már a Kiliáni lakótelepről indul és érkezik. Pedig számtalan kirándulásaink által milyen jó volt a belvárosba hazaérkezni. Láttuk ezen a vonalon végig, az ott lévő szép családi-kertes házas beépítést a kisvonatból. Aztán a 70-es évekbe-ni városrendezés folyamán más rajzolatot kapott a város ezen a részén is. A jelenlegi Szent Anna tér körül is többnyire már panelházas beépítés a jellemző, korábban itt is magánházak, kis üzletekkel voltak találhatóak, amelyeket aztán elbontottak. A Szent Anna tér és a Szent István utcai csatlakozás után kezdődik a Győri kapu útvonala. De ezt megelőzően megemlíteném a Nagyváthy János utcán (amely merőleges a Szent Anna tér elejére a belváros irányában), a régen itt üzemelő városunk számos filmszínházának az egyikét, a Táncsics mozit.
Természetesen mint az összes többi mozi ez sem létezik már. Mivel az apai nagymamámék a közelben laktak, gyermekkoromban egy párszor vasárnapi napon ellátogattunk ebbe a moziba is a család egyes tagjaival, ha valamilyen kiváló filmet vetítettek. Itt található a Nagyváthy Általános Iskola is, amely egy igen jó nevű iskolának számított régen is, s nyilván mostanság is. Az 5 szám alatt pedig a Zrinyi Ilona Gimnáziummal találkozhatunk, amely városunk egyik legrégebbi oktatási intézménye, jogelődjét 1846-ban Karacs Teréz alapította. Az iskola neve többször változott, 1957-től viseli ezt a nevet. 1996-ban költözött a jelenlegi helyére, a felújított és kibővített patinás épület lett az intézmény székhelye. Az iskola arculatát a művészeti: rajz, dráma és nyelvi tagozatok határozzák meg. A valaha Dómus bútoráruház helyén ma már kis-Tesco néven az egyik multicég áruháza üzemel.
Ahogy az északi tehermentesítő út a Vologda utca lekanyarodva becsatlakozik a Győri kapuba, majdnem szemben vele, már a 60-as évektől is itt állt az Ifjúsági és Szabadidő Ház a Győri kapu 27 sz. alatt.
1991-ben alakult át az önkormányzat által fenntartott önálló intézményé. Miskolc egyik központi kulturális, a város egyik legsokszínűbb tevékenységet ellátó intézménye. Számos nagy sikerű fesztivál, színházi esték, kiállítások, gyermekprogramok csalogatják ide az érdeklődőket. Mindkét épületében működik koncertterem. Az „A” épületet 2005-ben újították fel. Középiskolás koromban egy-két alkalommal kis barátnőimmel mi is ellátogattunk ide, különböző rendezvényekre. Majd a későbbi ifjúkoromban a férjemmel együtt is, egy-egy koncert látogatásra. Igen aktív kulturális élet folyt már abban az években is, az akkori ifjúság részére. Szemben vele székel a DIGI Távközlési és Szolgáltató Kft. ügyfélszolgálati irodája, amely épületben a korábbi években más profilú intézmények voltak találhatóak.
Kicsit tovább sétálva a Győri kapu 57 sz. alatt elérkezünk az egykori Tokaj Vendéglátóház (és különböző más szolgáltató egységek) épületegyütteséhez, amely jelenünkben a Lézerpont Stúdió otthona. „A Látványtárban 600 m2-en hat különböző témájú tárlat van, amely lényegében három kiállítás. A gyűjtemény tartalmát és méretét tekintve Európában egyedülálló. A gyűjtemény tulajdonosa Barna György vállalkozó. 1973-ban lett a komplexum vendéglátóipari egységének az üzletvezetője. A ház a 70-es évek legvégétől közművelődéssel foglalkozott: Kóla bár, idegennyelvű klub, kuktaszakkör, politikai kabaré egészen 1985-ig. Azt követően a Miskolci Varieté tízéves időszaka kezdődött amely zártkörű volt, elsődlegesen külföldiek számára. A rendszerváltás után volt diszkó, játékterem, söröző. Majd 1992-től létrehozták a nyomdai előkészületi munkálatokra szakosodott Lézerpont Stúdiót. Az ügyvezető 12 év alatt részletekben megvásárolta a szolgáltatóház kétszintes vendéglátóipari egységének a tulajdonjogát, össz. 1600 m2-t. Ebből nőtte ki magát a Látványtár (600m2), amely képet ad az 50-100 év előtti Magyarországról”. (forrás: Magyar Narancs). Mielőtt Barna úr létrehozta a Lézerpont Stúdiót és a Látványtárat, az azt megelőző években (a 80-as években) a város egy igen népszerű vendéglátóipari egysége volt, ahol a nyaranta a hozzánk látogató külföldi barátainkkal egyszer- kétszer ellátogattunk ide mi is, mert igen jól érezték itt magukat.
Mai „sétámat” itt most befejeztem, a legközelebbi sétám helyszíne a Győri kapu folytatása, majd mindig érintve ennek a főútvonalnak az északi és déli irányban lévő városnegyedeit is. Amennyiben kedvük tartja tartsanak majd velem akkor is, amiben én igen reménykedem. Előző „sétáim” helyszíneinek leírásait megtalálhatják ezen újság oldalán, a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog