Megkövesedett ürülék segít megfejteni azt, hogy miért gyakoribb a 2-es típusú cukorbetegség az amerikai őslakosok között, mint bármely más népcsoport esetében. Az amerikai kutatók tanulmánya a Current Anthropology című szaklap legújabb számában látott napvilágot.
Az általánosan elfogadott nézetek szerint az amerikai őslakosok között azért olyan magas a diabéteszesek száma, mert rendelkeznek a zsírraktározásért felelős úgynevezett takarékos génnel. Ez a gén segített tartalékot képezni a bőség idején, így a vadászó-gyűjtögetők nagyobb eséllyel élték túl az ínséges időszakokat. Napjainkban viszont, amikor magasabb az étrend zsír- és cukortartalma, a gén káros hatásai elhízásban és diabéteszben mutatkoznak meg.
A Kaliforniai Állami Egyetem és a Nebraskai Egyetem kutatói megkövesedett ürüléket, úgynevezett koprolitokat gyűjtöttek Arizona északi részén, az Antilop-barlangban, amely több ezer éven át lakott volt. Négyszázötven éven át a barlang az ősi puebló indiánoknak szolgált időszakosan otthonául. Összesen húsz koprolitot gyűjtöttek, a vizsgálatok adatait pedig összehasonlították más helyszínen talált mintákkal.
Mint kiderült, az őslakosok esetében szó sem volt váltakozó bőséges és ínséges időszakokról, állandó jelleggel rostokban igen gazdag, zsírban pedig szegény táplálékon éltek. Az ételnek nagyon alacsony volt a glikémiás indexe, holott a kutatók a táplálék magas GI számlájára írják az elhízást és a cukorbajt. A glikémiás index az egyes élelmiszerek 1000 kilojoulnyi mennyiségének vércukoremelő képességét fejezi ki a szőlőcukorhoz (néha a fehér kenyérhez) képest, százalékban. Az étrendben meghatározó volt a kukorica, napraforgómagok, füvek, libatop, taréjfű részesedése. Az elfogyasztott táplálék háromnegyedét az emészthetetlen rostok adták. Összegzésként a kutatók rámutatnak arra, hogy a takarékos gént az amerikai őslakosok nem annak köszönhetik, hogy milyen gyakran táplálkoztak, hanem annak, hogy mit fogyasztottak