Egy ország társadalmának éles tükre, hogy mi uralkodik a stadionjaiban és azok környékén – mondják. Lengyelországban az elmúlt húsz év nem volt egy sikersztori. Címszavakba szedve: halálos áldozatok, csőre töltött puskával flangáló rendőrök, súlyos összecsapások, fegyvermentes egyezmény. * A rendszerváltás után elszabadult megérthetetlen és megfékezhetetlen erőszak kifáradni látszik. Fontos kiemelni, hogy az utóbbi időszakban évről-évre érezhető a helyzet normalizálódása. Ma a futballhuliganizmus Lengyelországban már nem azt jelenti, amit tíz, vagy akár öt évvel ezelőtt. A botrányok nélküli lengyel bajnokságról azonban ma sem lehet még csak álmodni sem.

Itt van rögtön egy jelenség, amit a lengyel rendőrség csak nyugtázni tud, kezelni vagy felszámolni nem. A futballbajnokság mellett párhuzamosan fut egy másik bajnokság is, a Huligánok Ligája. Egy bajnokság, aminek az állásáról, eredményeiről, nem könnyű informálódni. Ez egy zárt, illegális, rejtőzködő világ. Símaszkos riportalanyok elmondásai, a felszínt kapizsgáló cikkek, városi szóbeszédek és az ‘az ismerősöm ismerősének az ismerősének’ sztorijai alapján lehet többé-kevésbé összerakni a képet.

A Huligánok Ligájában szurkolók csapnak össze hétről-hétre, lebeszélt helyen – általában erdőben, vagy mezőn – előre tisztázott szabályok szerint. A liga alapja az összecsapás, vagy ha úgy tetszik meccs. Ezt lengyelül ‘ustawka’-nak (kb.: lebeszélés – ejtsd: usztavka) nevezik. Az összeverekedő bandák a létszámban előre megállapodnak, de létezik olyan ustawka is, amikor nincs kikötés a résztvevők számára, ez esetben mindenki annyi embert hoz, amennyit tud. Az ustawka kifejezés ma része Lengyelországban a futballt körülvevő közegnek, ahogy része a rendőrségi szóhasználatnak is. Fontos leszögezni, hogy a huligánok által előre lebeszélt összecsapás nem Lengyelországból ered és koránt sem csak Lengyelországban van jelen – játsszák ezt Európa szerte. Lengyelországban azonban kivételesen bő táptalajra talált ez a szociopatológiai jelenség.

Az ustawkát külön lehet választani a hagyományos szurkolói verekedések, a rendőrség és a szurkolók közötti erőpróbák, és általában a stadionokban vagy azok környékén tapasztalható botrányoktól. A huligánok ligáját kezdetben valóban kizárólag csak huligánok játszották, és az ustawka világa a mai napig is ezer szállal kötődik a szurkolói csoportokhoz, de a liga elkezdett önálló életet élni. Megmaradtak a futballklubok nevei is az egyes csoportok elnevezésénél, de a ligába egyre többen szálltak be olyanok, akik nem érdekeltek a fociban, csak játszani akarják ezt a sajátos sportot.

Az ustawka Lengyelországban a 90-es évek végén jött divatba. Az eredete teljesen egyértelmű: a Hármasváros a leszervezett összecsapások lengyelországi bölcsője (A Hármasváros a Balti-tenger partján, a Gdanski-öböl mentén elnyúló 750 ezres agglomeráció, amit Gdansk, Sopot és Gdynia alkot. A három város közigazgatásilag különáll ugyan, de a gyakorlatban teljesen egybeolvadt.) Az első ustawkákat az Arka Gdynia és a Lechia Gdansk huligánjai szervezték le. A két klub szurkolóinak ellenségeskedése, hírhedtségét tekintve közvetlen a második helyen áll Lengyelországban. Csak a Wisla Kraków-Cracovia krakkói helyi háború ismertebb a hármasvárosi derbiknél.

Viszonylag tisztes mennyiségben fellelhetőek a videómegosztókon ustawkák, sőt akad technikai eligazítás is. Annyira azonban nem rendszeres a dokumentáció, hogy fordulóról-fordulóra követhetőek lennének az összecsapások. A videók alatt rendszerint fel van tüntetve, hogy kik az összecsapás résztvevői és melyik banda, milyen színű ruhában (mezben) látható, vagy melyik a félmeztelen. A Huligánok Ligájának nincs hivatalos szövetsége, így hivatalos eredménylista sem létezik – elvileg.

Az ustawkákat szervező csoportok száma jóval több annál, mint az első- és a másodosztály csapatainak, azaz a számba vehető szurkolói potenciállal bíró kluboknak a száma. Hogyan lehet ez? A kérdésre adandó válasszal kezd a Huligánok Ligája izgalmas lenni. Egy klubnak ugyanis több, egymással rivalizáló bandája is lehet, akik házi ustawkákat szerveznek. Pontosan egy ilyen házi összecsapáson történt haláleset verte fel a legnagyobb port ustawka-ügyben. Az elmúlt két évtizedben több mint egy tucat halálos áldozatot követelt a szurkolói bandák rivalizálása Lengyelországban (ennek kétharmada valamelyik krakkói banda tevékenységének tudható be), ustawkában azonban mindeddig – legjobb tudomásom szerint – csak egy szurkoló vesztette életét. A fiatal bialystoki srác értelmetlen halála különösen annak fényében sokkoló, hogy éppen egy házi ustawkán, a Jagiellonia Bialystok két rivális szurkolótáborának ustawkáján oltották ki az életét. Ez az ügy akkor is nagy vihart váltott volna ki, ha az áldozat nem egy rendőrnek a gyereke lett volna.

Az ustawka illegális és büntetendő – a Büntető Törvénykönyv 158. cikke alapján -, de mivel nem az ország legégetőbb közbiztonsági kérdése, a rendőrség nem az ustawka Lengyelhonból való száműzését tartja a legfontosabb feladatának.

*A két krakkói csapat a Wisła Kraków és a Cracovia szurkolóin kívül, minden komoly lengyel szurkolótábor által jegyzett megállapodás, ami lefekteti, hogy az ellenségek nem használnak kézifegyvereket az összecsapásokban. Persze már az is téboly, hogy egy ilyen paktumra szükség volt egyáltalán, az meg még inkább, hogy akadt két olyan szurkolói csoport, amelyik visszadobta a megállapodást.