Szombati győri villámlátogatásom legszerencsésebb pillanata nem az volt, amikor sikerült elkapni még a levegőben az elejtett telefonomat

, hanem amikor hazaértünk. Tényleg. Ez nem vicc. Odafelé, Miskolctól Győrig reggel sima volt az út, csak az M1-M7-es közös kivezető volt kicsit kaotikus a Balatonra siető ezrek miatt, a kocsisor teljesen megtöltötte a széles utat, de aztán unalom – szerencsére. De visszafelé az út maga volt a pokol. Az első percekben nagyon haragudtunk a száguldozó németekre, osztrákokra és franciákra.

Nem azért, mert gyorsabbak voltak, mint mi, nem vagyunk azok a versenyzős embertípusok, hanem mert mi 130km/h-val mentünk, ők pedig legalább 150-160-nal, de nem kevesen voltak, akik még ennél is sokkal gyorsabban. Gyakorlatilag életveszélyesen nyomták a gázt, s az volt a legfurcsább, hogy a nyugat-európai autóvezetési mentalitástól teljesen eltérő, attól totál idegen stílusuk teljesen meglepő és félelmetes volt.

De aztán feltűnt valami. Ezek az autósok nemigazán illettek az osztrák-német turista sztereotípia falai közé. Hát persze, hogy nem, mert törökök, románok, szerbek és bolgárok voltak. Nyugaton dolgozó keleti vendégmunkások haladtak át országunkon csürhe módjára, német, francia, osztrák rendszámú fém ürgebőrökbe bújva. A legtöbb száguldozó járgányt borostás, napbarnított, fülbevalós sofőr hajtotta. Többnyire úgy, mint egy állat, az autók full telepakolva, benne legalább 3-4 utas és nyomták neki, ahogy csak bírták. Mi magunk is többször kerültünk életveszélyes helyzetbe. Ezeknek fogalmuk sincs arról, mi az a féktávolság, indexelés, az előzési szabályokra fittyet hánynak. Ha pedig történetesen lassan haladnak? Simán kijönnek kilencvennel a 130-cal közelítő autó elé, hogy megelőzzenek 5 perc alatt egy 89-cel száguldozó buszt, miközben az úrvezető vidáman mobiltelefonál. Valóságos szociológiai tanulmányt lehett volna írni 4 óra alatt a keleti autóvezetési kultúráról. Még az M1-esre kihelyezett telepített sebességmérőknél se lassítottak, vélhetően arra számítva, hogy úgyse tud velük mit kezdeni a magyar rendőrség. Külföldiek, külföldi rendszámmal, szabadok, azt csinálnak, amit akarnak. Ez a magyar rendőrséget felkészületlenül érte, ugyanis – leszámítva egy pesti igazoltatást a körúton – rendőrt, rendőrautót Győrtől Miskolcig egyet se láttunk.

Az M3-ason már jobb volt a helyzet, mint az M1-esen, de csak mert a zöm az M5-ös felé vette az irányt, Dél-Románia, Szerbia, Bulgária és Törökország rulez. East-Balkán. Ennyi vadköcsögöt még életemben nem láttam a magyar utakon. Ha visszaindulnak, mi biztosan kerüljük az autópályákat!

Frissítés: míg e posztot írtam, ez történt. Két halott.