Az egészségügyi miniszter eddigi megnyilatkozásai alapján az körvonalazódik, hogy az Egyesült Királyságban működő egészségügyi ellátást, annak elemeit, szakmai-etikai-jogi fogalmait tekinti irányadónak, követendő példának hazánkban is. Teszi ezt nyilván azért, mert a szigetországban praktizált hosszú ideig. 
De vajon helyes-e a hazai ellátás számára egy viszonylag távoli, a szigetországban is számos nehézséggel küzdő rendszer példaként való rendszeres felemlegetése, elemeinek másolása. A British Medical Association elemzései rámutatnak a rendszerszintű túlterheltségre (tervezett műtétek, onkológiai és sürgősségi ellátás hosszú várakozási ideje, méretes várólisták), bemutatják az orvoshiányt (különösen a háziorvosi praxisok csökkenő számát, vagy az egyre nagyobb bürokráciát).
Ezeket a kritikákat az Egyesült Királyságban élő magyar honfitársaink is rendszeresen megerősítik, akik ha tehetik, akkor haza jönnek és az itthoni ellátást veszik igénybe.Magyarország szociokulturális, gazdasági és népegészségügyi fejlődése történelmileg más utat járt be, mint az Egyesült Királyság, ráadásul az EU-ban számos országban van a miénktől, de a brit rendszertől is sokkal jobban működő egészségügy. Célszerűbb lenne egy közelebbi, a magyar ellátórendszerhez történelmileg és a néplélek szempontjából is sokkal hasonlóbb, de kellően fejlett egészségügyi ellátás elemeinek átvétele.
A szigetország mintáinak lemásolása helyett pl. Ausztria ellátórendszerét szerencsésebb lenne irányadónak tekinteni. Nyilván az sem hibátlan, de összehasonlíthatatlanul kevesebb kritika illeti az osztrák rendszert, miközben az itt van az orrunk előtt a szomszédban. 
Talán egyszerűbb lenne a sógoroktól tanulni, akiknél mind a betegek, mind az egészségügyi dolgozók körében jelentősen nagyobb a megelégedettség, mint az Egyesült Királyságban
