Nagy orditozás a miskolci SBO-n?

Mellettünk rezidensek dolgoznak a kötelező gyakorlataik miatt, akiknek nagy része már magyarul sem tud.

Most megszóla dr. Kun Renáta is. Elmondja, mi történt a cikk megjelenése után, miért döntött a távozás mellett, és hogyan lett egy, a kollégái és a betegek érdekében megfogalmazott szakmai segélykiáltásból személyes konfliktus.

Írása nemcsak a történtek krónikája, hanem annak a kérdésnek a felvetése is: vajon attól megszűnik-e egy probléma, hogy eltávolítják azt, aki szóvá tette?

Levelének közzétételéhez hozzájárult.

Cikkünk megjelenése után dr. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter megkérte valamennyi illetékest, hogy menjenek el a miskolci kórházba tájékozódni, ezért dr. Bognár Zsolt miniszteri biztos október 29-én látogatást tett az intézményben, ahol külön egyeztetett a vezetéssel és a dolgozókkal is. Telefonhívásunkra azt mondta: akkor nyilatkozik, ha megírjuk, hogy a dolgozók elhatárolódnak a cikkünktől. A történethez kapcsolódóan jelen cikkünk végén közöljük a miniszteri biztosnak, valamint az illetékes minisztériumnak november 4-én elküldött levelünket, amelyben konkrét kérdéseket tettünk fel a cikk tartalmával kapcsolatos elhatárolódásról, a helyszíni vizsgálat tapasztalatairól és a várható intézkedésekről. A válaszokat nemcsak a nyilvánosság, hanem az érintett dolgozók és betegek érdekében is várjuk – természetesen amint megkapjuk, közzétesszük őket.

„A körülmények rajtunk kívül álló módon veszélyeztetik a betegellátást, de a felelősség a miénk” – felmondott az orvos, aki jelezte a problémákat

„2026. október 21-én megjelent egy újságcikk online az eLitMed oldalán, ami a munkahelyemről szólt. A cikkben leírtak [a dolgozói levél – a szerk.] tőlem származnak, és ezt azért merem így teljesen kiírni, mert a ’nagy igazságosztó és legyünk őszinték a magyar egészségügyben’ jelmondat alapján 2026. december 1-től már nem dolgozom a miskolci SBO-n.
Azon a szerda este, amikor az írásom/sunk nyilvánosságra került, hatalmas botrány kerekedett. Az osztály vezetése azonnal azt a 16 ápolót, illetve a vezetőjüket kezdte el hibáztatni, akik meg lettek említve a cikkben. Ez eléggé hangosan sikerült, mert az egész SBO várója végighallgatta. Volt itt szó bosszúról, vendettáról és persze kirúgásról is. Ezt azért tudom így leírni, mert aznap este én mentem műszakot vezetni és váltottam le a tajtékzó osztályvezetőt. Persze, magas hangnemben, de nem ordibálva én is kaptam abból, hogy a cikkem következményeként bosszút állnak az osztályon és szét fogják szedni a csapatot. Én közöltem, hogy nem ez volt a célom.
Azt szerettem volna, ha a cikk hatására fény derül arra, milyen körülmények között dolgozunk, és ami a legfontosabb, hogy ezek a körülmények rajtunk kívül álló módon veszélyeztetik a betegellátást és a betegbiztonságot. De a felelősség sajnos a miénk! Mert a bíróságon hiába védekezünk azzal, hogy nem volt elég ember, egyedül vállaltam felelősséget 3 orvos (rezidens) vagy mentőtiszt munkájáért, akik egy műszakban fejenként 25 beteg sorsáról döntöttek, de én írom alá az ambuláns lapokat. Egyedül vagyok felelős egy 8 ágyas intenzív részlegért, ahol kritikus állapotú betegeket látunk el, küzdünk az életükért. Ez egy műszakvezető felelőssége… És arról ne is beszéljünk, hogy a teltházas belgyógyászatok miatt műszakonként minimum 10 beteget ’tárolunk’ a folyosón, mert nem tudjuk máshova elhelyezni reggelig. A bíróságon ez senkit nem fog érdekelni, csak az, hogy az az egy beteg, aki miatt ott vagy, miért nem kapott protokoll szerinti ellátást, és emiatt miért lett egészségkárosodása…
A cikk eredetileg ezek miatt az anomáliák miatt született, de ebből sajnos csak az ápolók lettek kiemelve a megjelentetett belső levelezés miatt. Az ápolók sorsa jelenleg pozitívan alakul, az ápolási igazgatás nyitott volt a megoldásra. Mint kiderült, az osztályon lévő állapotokról nem volt tudomásuk (én e-mailben és személyesen is jeleztem az igazgatás felé). Állítólag az osztály vezetése nem tolmácsolta a problémákat a felső vezetés felé, ezért megdöbbenve hallgatták ezeket. Főleg úgy, hogy egy magasabb rangú minisztériumi küldöttség is érkezett az osztályra felmérni a helyzetüket (köszönet érte).
Mi lett a konklúzió? A botrány kirobbanása után az ápolók kerültek szorult helyzetbe a belső levelezés megjelentetése miatt. Az osztály vezetése őket hibáztatta, az igazgatás próbálta megoldani a helyzetet. Ezért ők elhatárolódtak a cikk tartalmától, bár minden szavával egyetértettek. (És amúgy, aki olvasta, gratulált az őszinteségemhez.) Ezzel viszont a fókusz lekerült az osztályon folyó áldatlan állapotokról, káoszról. Arról, hogy 12 szakorvos oldja meg a havi 60 műszakot úgy, hogy mellettünk rezidensek dolgoznak a kötelező gyakorlataik miatt, akiknek nagy része már magyarul sem tud. Napi 120-140-es betegforgalom mellett ez egy orosz rulett. 
Az én életem is megváltozott. Az ápolói vendetta lehetősége miatt beadtam a felmondásomat, magamra vállaltam az egészet. Senki nem tartóztatott, egyetlen sor választ sem kaptam a felmondási e-mailemre. Ezzel sem köszönték meg azt, hogy bármikor segítettem, ha nem volt műszakvezető. Beugrottam az ünnepekben, a nyári szabadságolások idején is akár. Ez az egész helyzet arra emlékeztet, hogy ha én, mint a probléma forrása nem leszek az osztályon, a probléma is megszűnik. Meg van oldva! De a hiányzó 6-7 műszakvezetés még maradni fog velük, és a lelkiismeretes, báránylelkű, önmagukat kizsákmányoló kollégáim ezt is megoldják… Helyettük. Tartsatok ki!”

• Állami ellátás: A nyilvános hírek szerint a közelmúltban távozott az állami kórházi rendszerből.
• Magánrendelés: Jelenleg Miskolcon magánúton érhető el, ahol főként reumatológiával, mozgásszervi panaszok (pl. sajátvér-/PRP-terápia) kezelésével, valamint orvos-esztétikai eljárásokkal foglalkozik.
• Magánrendelő helyszíne: Esztétika – Szentpáli Rendelő, 3530 Miskolc, Kelemen Didák utca 4. [1, 2, 3, 4]