A Miskolci Holding együttműködésével a Kőbe írt történetek projekt hamarosan folytatódik. Ezzel a projekttel szeretnénk közelebb hozni a miskolci főutca épületeinek történetét a város lakóihoz és az ide érkező turistákhoz. Az újabb tíz helyszín közül ezúttal Miskolc első háromemeletes palotájával ismerkedünk meg.

Ha végigsétálunk a Széchenyi István utcán, nehéz nem észrevenni a 56. szám alatt álló impozáns épületet. Elegáns homlokzata, hatalmas mérete és gazdag díszítése ma is azt sugallja, hogy egykor különleges szerepet töltött be a város életében. Nem véletlenül: ez volt a Borsodmegyei Takarékpénztár székháza, amely Miskolc első háromemeletes épületeként a város fejlődésének egyik legfontosabb jelképe lett.

A történet 1894-ben kezdődött, amikor több pénzintézet egyesülésével létrejött a Borsodmegyei Takarékpénztár. A pénzintézet gyors fejlődése hamarosan új székház építését tette szükségessé. A választás a Széchenyi utcára esett, ahol két régi földszintes üzletház állt. Ezeket lebontották, a telkeket összevonták, és ezzel megteremtették a lehetőségét annak, hogy Miskolc egyik legnagyobb szabású építkezése megkezdődhessen.

A régi házak is a város kereskedelmi életének fontos szereplői voltak. Itt működött többek között a Bleriot Áruház, Mandl Károly szatócsüzlete, a Bizományi Raktár – amely Miskolc első zálogháza volt –, Sachs Endre üveg- és porcelánkereskedése, valamint Klein József ruházati boltja. Az udvarban lakások és gazdasági épületek sorakoztak egészen a Szinva partjáig.

1908 végén a takarékpénztár országos tervpályázatot hirdetett új székházának megtervezésére. A meghívott építészek között a kor legismertebb nevei szerepeltek, a győztes pedig a legendás Hajós Alfréd és Villányi János terve lett. Hajós Alfréd nevét legtöbben Magyarország első olimpiai bajnokaként ismerik, pedig kiváló építészként is maradandót alkotott. A miskolci székház ennek egyik legszebb bizonyítéka.

Az építkezés során szinte az ország minden részéről érkeztek mesterek. A tölgyfa üzletportálokat budapesti asztalosok készítették, a villamos berendezéseket a Ganz szállította, a műkőelemeket neves cementárugyárak gyártották, míg a hatvan darab, különböző méretű cserépkályha a pécsi Zsolnay-gyárból érkezett. A kovácsoltvas kapukat, erkélyrácsokat és lépcsőkorlátokat a miskolci Demeter testvérek készítették, akik munkáikkal országos hírnévre tettek szert.

1911-re elkészült az épület, amely méretével és modern felszereltségével is lenyűgözte a kortársakat. A takarékpénztár ugyan csak az utcai traktust használta, az emeleteken a vezetők lakásai kaptak helyet, míg az udvari szárnyakban bérlakásokat és üzleteket alakítottak ki. Az udvarban működött például a Turul Írógép Vállalat központi lerakata is.

Az épület azonban nemcsak funkciójában volt különleges. Késő szecessziós homlokzata Miskolc egyik legszebb városi palotájává tette. Az eredeti terveken még egy hatalmas manzárdtető és monumentális hármas oromzat koronázta az épületet, amely még hangsúlyosabbá tette a megjelenését. Sajnos ezeket az 1960-as évek városrendezése során eltávolították, így az épület elveszítette egyik legkarakteresebb elemét.

A földszinti üzletek is hosszú időn át meghatározták a belváros arculatát. Generációk emlékeznek a rádió- és villamossági szaküzletre, az üveg- és porcelánboltra vagy éppen az Express Utazási Irodára. Az épület mindig alkalmazkodott az aktuális kor igényeihez, miközben megőrizte eleganciáját.

Szerencsére 2007-ben gondos felújításon esett át. A restaurátorok az eredeti homlokzati színeket, a kváderezést, a stukkókat és az üzletportálokat is a század eleji állapothoz igazították. Bár a régi tető és az oromzat már nem épült újjá, az épület így is visszanyerte méltóságát, és ma ismét a Széchenyi utca egyik legszebb dísze.

Amikor elsétálunk előtte, talán nem is gondolunk arra, hogy több mint száz évvel ezelőtt ez jelentette Miskolc modernizációjának egyik legfontosabb jelképét. Az első háromemeletes ház nem csupán egy pénzintézet otthona volt, hanem annak bizonyítéka, hogy a századforduló Miskolca magabiztosan lépett a nagyvárosok sorába. Ma is érdemes megállni előtte néhány percre, hiszen falai a város gazdasági erejéről, építészeti igényességéről és polgári múltjáról mesélnek.

 

Az írás forrása nagyrészt a Miskolc belvárosa című könyv és a Miskolc írásban és képekben sorozat részei. Külön köszönet Kelecsényi-Gombos Ágnesnek és Kiszela Gergőnek!