Áll a gyár: augusztus 3-án leállította a termelést az Ózdi Acélművek, egy héttel korábban a tervezettnél, mert az energiaválság miatt előrehozták a nyári nagyjavítást. Az üzem augusztus 22-én indul újra – írta meg riportjában a 444, amely még a leállás előtt, júliusban járt a gyárban.
Az ország jelenleg egyetlen működő acélgyáráról van szó. A napi munka lényege az acélolvasztás: három grafitelektróda centiméterenként hatol be a 60 tonna acélhulladékkal megtöltött kemencébe, és nagyjából egy óra alatt 1650 fok környékére hevíti az anyagot. A kemencét ezután megcsapolják, a folyékony acélt üstkemencében korrigálják, majd a folyamatos öntőműben bugává – 130×130 milliméteres négyzetszelvénnyé – dermesztik. Innen a hengerműbe kerül, ahol rendeléstől függően 8–40 milliméteres rudakká vagy 5,5–16 milliméteres huzallá hengerlik.
Az Ózdi Acélművek (ÓAM) 2000 óta termel ezen a telephelyen. A gyárat a német Max Aicher vállalatcsoport építtette fel, miután 1997-ben megvásárolta a megszűnt óriásvállalat jogutódját. Aicher egy Róma melletti acélgyárat bontatott le, és szállíttatott haza – egy hajóval és 280 kamionnal, két éven át, 27 ember munkájával. Az üzem a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kohászati hagyományt viszi tovább: az ózdi vasgyártás 1845-ben indult, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. pedig 1900-ra az ország harmadik legnagyobb vállalata lett.
A rendszerváltás előtti Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) a csúcsponton 12 ezer embert foglalkoztatott, négy nagyolvasztóval, kilenc martinkemencével és egy folyamatos acélöntőművel dolgozott. A gyár 1992-ben szűnt meg, miután nem élte túl a keleti piacok elvesztését. Ózd lakossága 46 ezerről 32 ezerre csökkent, sokan azóta is Miskolcra, Egerbe vagy Budapestre ingáznak.
