A 83 évvel ezelőtt kibontakozó Don-kanyari tragédia margójára
Részletek vitéz Jány Gusztáv vezérezredesnek, a 2. magyar hadsereg parancsnokának 1943. január 24-i hadparancsából:
„A 2. magyar hds. elvesztette becsületét, mert kevés – esküjéhez és kötelességéhez hű – ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott.
– Állásainkból ellenséges túlerő kivethetett még akkor is, ha a csapat kötelességét meg tette. Ez nem szégyen. Ez szerencsétlenség. De becstelenség az a lelkeveszített fejnélküli gyáva menekülés, mit látnom kellett, miért most a szövetséges német hds. és az otthon mélységesen megvet bennünket. Ehhez minden oka meg is van.
– Vegye tudomásul mindenki, hogy innen sem betegség, sem sebesülés, sem fagyással el nem engedek senkit. Azon a területen, hol gyülekezésünket elrendelték, hol az újjászervezést végrehajtjuk, ott marad mindenki, míg meg nem gyógyul, vagy el nem pusztul.
– A rendet és a vas fegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell a helyszínen való felkoncolással, de helyre kell állítani. Ennél kivétel nincs, legyen az tiszt, vagy rendfokozat nélküli honvéd, aki parancsomnak nem engedelmeskedik, az nem érdemli meg, hogy nyomorult életét tovább tengesse, és nem engedem, hogy szégyenünket bárki is tovább nagyítsa. […]
– Az első naptól kezdve a fegyelem megszilárdítására, illetve megteremtésére kell súlyt helyezni.
– Első a katonai külső. Nem tűrök mindenféle ronggyal körülcsavart lábbelit, polgári köntöst, lehetetlen föveget, melyen nincs rózsa és rendfokozati jelvény, kivétel az előírt irhamellény vagy ujjas bekecs.
– Második a katonai fellépés. A legfeszesebb magatartást még a fagyott embertől is megkövetelem. Minden feljebbvaló az őt megillető tiszteletadást követelje meg és erőszakolja ki. Minden eszközt megengedek addig, míg tökéletes rend nem lesz. Ellenszegülést haladéktalanul meg kell torolni. […]
E parancsom lényegét p[aran]cs kiadáskor minden nap fel kell olvasni.”
Vitéz Jány Gusztáv csak parancsokat teljesített és parancsokat adott jól fűtött, biztonságos főhadiszállásáról, ahol fess tisztiszolgák szervírozták asztalára a dús szószban forgolódó vörös húsokat, a habos süteményeket, öreg konyakot és a frissen őrölt feketekávét; parancsokat, amiket aztán mások teljesítettek. Az egész, velejéig rothadt, gyilkos rendszer, a „keresztény úri Magyarország”, a háborús uszítók és a háborún nyerészkedők elitje támadt rá itt a saját nemzetére. A zsidótörvényes jogállam. A regionális középhatalmi kultúrfölény. A revíziós mindentvissza-politika. A nácik néha kissé vonakodó, de inkább túlteljesítő hű szövetségesei. A hárommillió koldus országának országló urai. A végletesen eldurvult „görénykurzus”, ahogy a nem éppen baloldali Szabó Dezső már az elejétől fogva nevezte.
Vitéz Jány Gusztáv csak egy volt az ország hóhérai közül. De hóhér volt, aljas, önhitt, szadista gazember.
1947-ben háborús bűnösként kivégezték.
1993-ban az Antall-kormány rehabilitáltatta.
2011-ben Schmitt Pál akkori köztársasági elnök kezdeményezte posztumusz vezérezredessé történő kinevezését.
Nekik vitéz Jány Gusztáv egy hős. Nekik az elesett katonák, a lemészárolt emberek is, úgymond, hősök. De a Don-kanyarban elesettek valójában nem hősök voltak, hanem áldozatok. Ezzel – a visszaemlékezések, levelek, naplók garmadája szerint – természetesen ők maguk is tisztában voltak. Sőt, ők voltak igazán tisztában vele. Egy rothadt, aljas, fasiszta rendszer áldozatai voltak, és persze a rothadt, aljas mindenféle rendszerek előszeretettel nevezik „hősöknek” azokat az áldozatokat, akiket ők hajtanak a vágóhídra, és a rothadt, aljas rendszerek rohadt és aljas vezetői minden alkalmat megragadnak, hogy pátoszos, dörgő nagy beszédeikben hősöknek titulálva őket meggyalázzák még az emléküket is.
Vitéz Jány Gusztáv, a hóhér, valóban hős volt. Pont olyan hős, amilyen a rendszer, ami őt hősnek tekinti.
4 Responses
És néhány csökkent péniszméretű idióta még ma is vitéznek gondolja magát.
Szóval azt mondod, hogy hiba volt a pesti polgárok megmentése?
Már ahogy a hálátokat elnézem.
„Koszorús ezredes példa nélkül álló tette az egyedüli ismert tény, miszerint egy tengelyhatalom katonai erővel megakadályozta a zsidók elhurcolását. Ez a rendkívüli, kockázatos hőstett (…) eredményezte azt, hogy Budapestnek a nácik általi végleges birtokbavétele három és fél hónappal eltolódott. Ez az időszak zsidók ezreinek tette lehetővé, hogy biztonságot találjanak Budapesten, s megmeneküljenek a biztos pusztulástól.”
Koszorús Ferenc Debrecenben született 1899. február 3-án. Édesapja, Koszorús Ferenc ugyancsak a cívisváros szülöttje, szintén katonaember volt, az alezredesi rangig emelkedett. A jómódú és tekintélyes debreceni cívis Koszorús család buzgó támogatója volt a református egyháznak. Fiukat a Református Kollégiumba íratták be. A korabeli gimnáziumi anyakönyvek tanúsága szerint 1909 és 1916 között volt tanulója a Kollégium Főgimnáziumának, az utolsó évben már a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián tanult, 1918. augusztus 18-án huszárhadnaggyá avatták. Előbb Debrecenben szolgált, majd Nyíregyházán. A katonai szolgálatot hivatásának tekintette, tanulmányai befejezése után a Ludovikán is tanított. 1940–41-ben az Akadémia tanulmányi osztályvezetője és parancsnokhelyettese volt. Részt vett a Don környéki harcokban, 1942. október 1-jén ezredessé léptették elő és áthelyezték Budapestre, ahol az Első Páncéloshadtest vezérkari főnökévé nevezték ki. Ez az a katonai alakulat, amely meghatározó szerepet játszott az 1944. július 5–6-án Budapesten történt eseményekben. Emiatt a Gestapo üldözte, később pedig a szovjetek elől kellett menekülnie. Végül az USA-ban talált menedékre. Családot alapított és az amerikai magyarság egyik megbecsült vezetője lett. Az Amerikai Magyar Református Szövetség elnökévé választotta. Éppen 50 éve, 1974-ben hunyt el Washingtonban. Az arlingtoni katonai temetőben nyugszik.”
mit vártál egy Konok Pétertől?
hogy elmesélje hogyan sumálkolták el Ságvári szolgálatát és lökték oda
a kikeresztelkedett Radnótit. Mesélje el, hogy kik fizették Horthy nyugdíját élete végéig? stb., stb. Hagyjuk!
„A 83 évvel ezelőtt kibontakozó Don …
Facebook · Konok Péter
330 reakció · 6 órával ezelőtt
Egy rothadt, aljas, fasiszta rendszer áldozatai voltak, és persze a rothadt, aljas mindenféle rendszerek előszeretettel nevezik „hősöknek” …
Sőt, ők voltak igazán tisztában vele. Egy rothadt, aljas, fasiszta rendszer áldozatai voltak, és persze a rothadt, aljas mindenféle rendszerek előszeretettel nevezik „hősöknek” azokat az áldozatokat, akiket ők hajtanak a vágóhídra, és a rothadt, aljas rendszerek rohadt és aljas vezetői minden alkalmat megragadnak, hogy pátoszos, dörgő nagy beszédeikben hősöknek titulálva őket meggyalázzák még az emléküket is. Vitéz Jány Gusztáv, a hóhér, valóban hős volt. Pont olyan hős, amilyen a rendszer, ami őt hősnek tekinti. innen: www.facebook.com”
Vitéz Jány Gusztáv elsősorban Ludovikás katonatiszt volt, parancsot teljesített.
A II. világháborúban a Magyar kormány és személyesen Horthy állta német náci rezsim oldalára a vilt trianoni területek visszaszerzésének reményében.
Vitéz Jány Gusztáv legalább annyira háborús bűnöse. Azonban áldozata is az akkori magyar politikának, mint pld. Teleki Pál .
Katonai becsületét mindvégig megőrizte, önként jelentkezett a hatóságoknál vállalva a felelősséget, annak ellenére, hogy tudta, valószínűleg halálra fogják ítélni.
Védekezéséről úgy nyilatkozott, hogy csak oly módon teszi azt, hogy másnak ne ártson