„Sátánok” – avagy Jézus katonái konspirálnak a Bécsi kapu téren
Rákosi pribékjei éveken át zaklatták a Bécsi kapu téri evangélikus közösséget, közben megdöbbentő hibákat vétve a nyomozásban. Cikkünk ennek a történetét tárja fel!
Ismét egy történet a kommunizmus sötét éveinek kulisszáiból: a Bécsi kapu téri evangélikus gyülekezettel szembeni nyomozás kétségkívül egyike volt az ÁVO, majd az ÁVH egyik legkorábbi, kiterjedt egyházellenes nyomozásának, melynek iratanyaga kivételesen részletesen maradt fenn. A nyomozás fő célszemélye szandai Sréter Ferenc evangélikus lelkész volt. Srétert 1932-ben avatták lelkésszé, és tíz évvel később választotta meg a budavári gyülekezet lelki vezetőjévé. A közösség alkalmain 80-120 ember jött össze. Sréter az úgynevezett „ébredő”, karizmatikus irányzat képviselője volt, meg nem alkuvó egyházi vezető, akinek gyülekezetébe ráadásul számos nyugalmazott katonatiszt járt, így érthető módon felkeltette a formálódó kommunista titkosszolgálat figyelmét.
A legelső adatokat a csoportról láthatóan már 1946 óta kezdték gyűjteni, először „Rózsások”, majd 1952 tavaszától „Sátánok” fedőnéven.
A prekoncepció az volt, hogy Sréter és társai „a Bécsikaputéri ev. egyházközségben vallásos összejövetelek leple alatt a demokrácia ellen szervezkednek”, továbbá Sréter és fia, az állambiztonság adatai szerint bizonyos Miklós az amerikai titkosszolgálat beszervezett ügynökei. Sréter mellett célszemély volt G. Gy. segédlelkész, továbbá a templomot látogató Zsótér Bertalan ny. ezredes és felesége, Reök Etele ny. ezredes, s végül Benczúr Valdemár és Tomka Gyula gyülekezeti elöljárók.
A templom eredetileg úgy került a titkosszolgálat látókörébe, hogy egy kommunizmust szidalmazó, letartóztatott csepeli munkás fiatal korábban látogatta azt.
A gyülekezetbe nehéz volt embereket beszervezni, mivel a közösségen belül működött egy zárt, vezetői csoport, ahová Sréter csak legmegbízhatóbb embereit engedte be. Az egyik első ügynök „Sipos” volt, egy kompromittált alapon beszervezett munkás, aki származása okán nem lehetett része a belső körnek, ráadásul anyja haragosa volt Sréternek. „Sipos” feladata így az események időpontjainak, a látogatók névsorának lejegyzése volt, illetve összetépett levelek kiszedése a szemétből.
Az ügynökök folyamatosan figyelték, mi hangzik el a bibliaórákon, s ugyan jelentéseikben szerepel néhány sarkos kitétel – evolúció-ellenes nézetek, továbbá az elképzelés, hogy a közelgő amerikai-szovjet atomháború végén újra eljön Jézus Krisztus –, rendszerellenes szervezkedésnek nem volt nyoma. Először 1951 tavaszán és nyarán csaptak le a társaságra: letartóztatták G. segédlelkészt, akit azzal vádoltak, hogy a második világháború végén a háború folytatására buzdított és szidta a Szovjetuniót. A nyári kitelepítések során az egyházközség lelkészi körzetéből öt egyházi tisztviselő, három presbiter és három ún. „egyházias” lett kitelepítve, köztük a közösség több tagja. Kitelepítették Zsótéréket és Benczúrt is. G.-t végül rövid úton elengedték, mivel vállalta, hogy jelenteni fog a közösségről: belőle lett „Pax”, az állambiztonság egyetlen igazán hasznos ügynöke a nyomozásban.
