Magyar Péter egyelőre türelmet és megértést kér, mert még a minisztériumok átadása zajlik, még jelenleg is nézik át a különféle szerződéseket, felmondásokat.
Íme videón is az RTL Híradó munkatársának a közmédiát érintő kérdése és a kormányfő erre adott válasza.
14 Responses
Petike kezd rájönni,hogy hogy könnyebb pofázni, mint eredményeket felmutatva dolgozni.Már a nyár végére össze fog omlani ez a kártyavár,amely hamis lapokból lett fölépítve.
Így van harcos…:):):)
és akkor majd visszaavászkodik a röfi?
de jó is lesz már akkor, jöhetnek megint a brüsszelezés, a gyerek átműtés, a fejbelövős reklámok, a meccsek közbeni ukránozás, a jól megtalálhatóan elhelyezett robbanótöltetek meg a péntek reggeli rádiós röfögés, jaj már annyira hiányzik az undorító beképzelt pofája, hát nektek nem?
De igen.Sokkal jobban,mint ennek a sunyi óhéber selejté.
még éjfél se volt már megint visszaestél zqtyq? hiába, nem ereszt téged ez a fránya piálás, ha így haladsz, véged.
Ilyen a zalkás disznó…Ebben sem tartja a szavát. Ilyen a fajtája.
Hiányzik a fejbelövés-reklám?
” … Szerintem ez már a búcsúzkodás szakasza, a minden mindegy időszak, amikor még megjelenik néhány helyen, még beszél itt-ott, de hetek-hónapok kérdése, és eltűnik. A Fidesz majd lekommunikálja, hogy „hátralépett”, ő elmegy Amerikába Ráhelhez és a trumpi kapcsolatrendszert felhasználva megpróbál elmenekülni a magyar hatóságok elől. Amikor ez nem sikerül majd, akkor eltűnik valami szigetre évekre, és onnan kell majd hazaráncigálni ítélethirdetés után. …”
„… Ez a pasas kijelentkezettt a mainstreamből, elengedte ezt az egészet a faszba, és pontosan tudja, hogy sem az ő nevével, sem a fidesz nevével soha többet az országban ő sikeres nem lehet. … „
https://www.facebook.com/reel/1410892140165616
pont ilyen a harmadik emeleti sutyerák
Gyurcsány Ferenc a mai Orbánhoz képest a politikai pöcegödör alján is az önreflexió Csomolungmája, a politikai éleslátás K2-je, a választók tisztelésének Kilimandzsárója volt.
Ennyire lenézni és megvetni a saját szavazóit csak Orbán képes, hogy úgy kerülgeti a kérdéseket, mint Messi fénykorában a védőket, majd mindegyiket kicselezve, a pályán végig cikázva rúg hatalmas gólt – de ő a saját kapujába.
Mert ha a Fideszben ez a diagnózis, az egyrészt páratlan szerencse a Magyar-kormánynak, hatalmas lehetőség a majdani, ma még nem létező ellenzéknek, ugyanakkor hatalmas veszély az országnak: nem lehet olyan nehézség, botrány, megszorítás a következő 4 évben, amelynél
ne lenne elég meglobogtatni ezt a cikket: „tényleg ezt a demens bácsit szeretnétek vissza? Na ugye!” És a méltatlankodó szavazó nyüszítve rohan vissza a Tiszához.
Szóval valahol mindannyiunk érdeke lenne, hogy ez az ember ne tébolyodjon meg teljesen, vagy ha igen, küldje nyugdíjba a pártja.
Nincs arról jó tapasztalatunk, ha megbuggyant egykori népvezérek foglyul ejtik a pártjukat, és minden értelmes alternatívát ellehetetlenítenek.
És végül a megkönnyebbüléssel vegyes szánalom, amit érzünk. Amit egy krónikus hazudozó, fizikai és lelki terrort alkalmazó (hatalom)alkoholista ex-partnerrel szemben érezhet a válás és a távolságtartási végzés után a felszabadult fél: elhagyta a lakást, már nincs ereje zaklatni,
részegen kóvályog a közeli parkban, rágcsálja a fák vadhajtásait, de már csak magának, meg az arra járó idegeneknek mondogatja a mániáit.
Minket szerencsére már meg sem ismer… és ez így van jól.
– Vissza fognak még bennünket sírni Pelikán!
– Azt nem hiszem Virág elvtárs.
(A Tanú, záró jelenet)
Forgács Ágnes, a Ripost volt munkatársa a Tisza Párt titkos megfigyeléséről szóló cikkünk után kereste meg az Átlátszót, hogy beszámoljon arról, hogyan működött belülről az a kormányközeli propagandagépezet, amelynek éveken át maga is része volt. Interjúnkban részletesen beszélt arról, hogyan lett bulvárújságíróból politikai lejáratóanyagokon dolgozó kormánypropagandista, hogyan kaptak „fentről” megrendeléseket, milyen tikosszolgálatinak tűnő aktákból és felvételekből dolgoztak, kiket kellett hetekig követniük, fotózniuk, megfigyelniük, és hogyan ültették át a bulvárújságírás módszertanát a Fidesz politikai ellenfelei elleni kíméletlen lejáratókampányokba.
„A Karmelitából jöttek az akták”A lejáratás volt a cél akkor is, amikor a volt uniós bizottsági elnök, az Orbán Viktort nyilvánosan lediktátorozó Jean-Claude Juncker luxemburgi otthonához küldték fotósával Capellenbe, ahol hiába dekkoltak napokig a ház előtt, csak a politikus feleségével sikerült beszélniük.
Magyar Péter titkos megfigyelését már nem vállalta el
Az egész országnak látnia kell, hogy tigrisek vagyunk, nem nyulak – mondta Orbán Viktor a Magyar Nemzetnek. Azaz szembenézés helyett újra harcot hirdet/kínál fogyatkozó számú híveinek a távozó/bukott miniszterelnök. Akinek a magabiztossága vagy cinikus álca, vagy a helyzet teljes félreértése.
Ha az állatos hasonlatot a megszólalóra vetítjük, a nyulat aranyos, kedves teremtményként valóban elfelejthetjük. Nem az az elégtétellel fenyegetőző, poloskázós típus. De valahogy a tigris sem illik az egykori kormányfőre. Az interjúban büszkén, mondhatni: ellentmondást nem tűrően sorolta tizenhat évnyi országlásuk eredményeit. Ám ha azok annyira fényesen világítanak, miért nem vakította el velük érveket érvekkel, tényeket tényekkel ütköztető vitában lenézett kihívóját? Akire ehelyett ráküldte roppant gépezetét, az elmúlt két évben milliárdokat költve a lejáratására; a nyílt küzdelmet kerülő, sunyi állat volna a tigris?
A harcmodor ellenzékbe szorulva sem változott. Orbán Viktor nem ül be a parlamentbe, nem kíséri el bukott kormánya minisztereit az átadás-átvétel kínos ceremóniájára (ahol Pintér Sándor majdnem örökös belügyminiszter volt az, aki ha nem is tigrisként, de férfiasan nézett a győztesek szemébe). Miféle hadvezér, vezető az, aki magára hagyja az övéit a nehéz pillanatokban, a túlerővel folytatott csatákban? Aki semmi értelmeset, érvényeset nem képes mondani arról, hogy mégis hogyan vezette neki a betonfalnak a politikai közösségét, amelyet bosszantó, de immár komikus módon nevez „nemzeti oldalnak”.
A nyilaskás jobbszélen portyázó Fidesz-elnök eszmefuttatásai, harcias szavai már a párt holdudvarában sem találkoznak osztatlan egyetértéssel. Talán lassan onnan nézve is egyre nehezebb nem észrevenni, hogy a király meztelen. Aki nem védelmet nyújt vert közösségének – illetve az elszámoltatástól okkal megriadt „nyulak” társaságának –, hanem őket emeli újfent pajzsként maga elé. Mintha a Fidesz a szavazóival továbbra is csupán az orbáni hatalom és vagyon védelmére hivatott intézmény volna.
Orbán Viktor nagy győzelmet ígért április 12-ére, így az ellenfél ehelyett érkezett kétharmados diadala nem egyszerűen varázstalanította. Nem biztos, hogy ő és a környezete felfogta: a király immár védtelen.
Bömbölhet távol a csatamezőtől, ahogy a torkán kifér; csak egy papírtigris.