Páratlan kincsleletre
bukkantak az ELTE régészei az Aggtelekhez tartozó Baradla-barlangban. Hamarosan légúti betegségeket fognak itt gyógyítani, a beruházás előtt azonban a régészek megelőző feltárást végeznek. Egy hete itt jelzett be élesen a fémkereső műszer, egy olyan helyen, ahol előtte már legalább tízszer átmentek eredmény nélkül. A sziklák alatt, misztikus környezetbe rejtett bronzkori ceremoniális ruházat veretei rejtőztek: a cseppkőbarlang kincse a Nemzeti Múzeumba kerül. A felfedezésről az ásatásvezető régész, dr. Szabó Gábor mesélt az Indexnek.Az adományok révén elkezdtük fejleszteni az élő közvetítéseink technikáját.
A szlovák oldalra is átnyúló Baradla Magyarország egyik legismertebb cseppkőbarlangja, vagy 150 éve kutatják rendszeresen. Nagy felfedezésekre nem csak emiatt kicsi az esély; az 1700-as évek óta fosztogatják, manapság pedig látogatók ezrei tapodják a barlang lebetonozott földjét.
Itt sikerült egy alaposabb feltáró kutatásban a régészek számára is váratlanul rábukkanni egy 5000 éves, valamint egy bronzkori, kb. 3200 éves leletegyüttesre. Utóbbit egy kellőképpen romantikus helyen, sziklák közé zárva fedezték fel.
Az 59 tárgyból álló bronzlelet egy barlangi pataktól nem messze, házikóalakba tett sziklák alatt, pont olyan helyen került elő, ahol az ember a kincseket általában elképzeli. Ilyen helyeken persze szinte soha nincs semmi, most azonban szerencsénk volt
– mondta a megtalálás körülményeiről Szabó Gábor, az ELTE tanszékvezető régésze.
Szabó négy éve kezdett itt kutatni a fémkeresős régészeti projektje részeként, melyben már vagy harminc bronz- és aranykincset találtak az országban. A húszas években a Baradlából már került elő aranykincs is, és Szabóék is találtak már itt például arany hajfonatkarikát. Azt, hogy a barlang nem éppen érintetlen lelőhely, az is bizonyítja, hogy néha értékes lándzsahegyeket találnak, néha pedig húszéves villanykörte foglalatokat, akár egymás közvetlen közelében is.
A Baradla-barlangban tulajdonképpen az volt a régészek szerencséje, hogy a most kutatott rész le volt betonozva. Az őskori rétegeket a patak építő munkájának köszönhetően 20-30 centiméteres mészkőréteg védte, a barlangi tufára közvetlenül lerakott betonon így több ezer turista járhatott anélkül, hogy tudták volna róla vagy kárt tehettek volna a lábuk alatt lévő anyagban.
Múlt héten egy, a régészekkel együttműködő amatőr fémkereső, Sándor Lajos sokadszorra járta újra az egyik kijelölt részt a barlangban. Ott, ahol idáig semmit nem jelzett a detektor, egy sziklák mögötti résnél ezúttal nagyon erősen bejelzett a fémkereső. Az is rögtön látszott, hogy nem egy XX. századi találatról van szó.
A hírre a régészek is átszaladtak a barlang zegzugos folyosóin (a most zajló ásatás egy nagyobb 80-90 négyzetméteres teret és az oda vezető 120 méteres átjárót tárja fel), másnap kora reggel pedig nekiálltak a bronzkori tárgyaknál alkalmazott speciális fa bontóeszközeikkel, hogy óvatosan lehántsák a leletről a rárakódott földet és törmeléket. Éjfélre sikerrel is jártak.
Az 59 tárgyból álló leletegyüttesben nagyrészt kerek, díszített bronzveretek és fecskefarok alakú csüngők vannak, a régészek szerint ezek egy ceremoniális ruha tartozékai lehettek. A tárgyak elhelyezkedése alapján egy összehajtogatott, ornátusszerű ruha lehetett, ami azonban teljesen szétfoszlott, szerves anyagok sem maradtak utána. Az ELTE régészei ezen kívül szépen díszített kerámiákat, emberi maradványokat és rituális áldozati állatcsontokat is találtak, volt, ahol nagy halmokba összerakva, ami mind azt mutatja, hogy a Baradla-barlang néhány ezer éve fontos kultuszhely lehetett.
Ma már a barlang falai kormosak, de akkor hófehéren világított, gyönyörű tér lehetett. Még most is, ha beleszagol az ember a Baradla-barlang levegőjébe, misztikus helynek érzi. Egy elképesztő belső térről van szó
– mondja Szabó Gábor, aki a Baradlát ebből a szempontból Stonehenge-hez hasonlítva úgy gondolja, hogy egy őskori kultuszhely lehetett, ahová távoli helyekről is érkeztek közösségek az itt zajló rituálékra.
„Azt gondoljuk, hogy ez a barlang úgy működhetett, mint egy búcsújáró hely. Áldozatokat mutattak be, kultuszhelyeket alakítottak ki, beavatási szertartásokat tartottak – erre bizonyíték az ép és jó minőségű kerámiák, a hatalmas mennyiségben, néhol kupacokban elhelyezett állatcsontok, az áldozati ételek maradványai.”
A régészetben nagy viták folytak a Baradlához hasonló tágas barlangok hajdani használatáról. Szabó szerint nem valószínű, hogy ezeket állandó lakóhelyként használták volna: a télen-nyáron 12 fokos hőmérséklet, az asztmatikus betegségekre kiváló, életvitelszerűen azonban kevésbé szerencsés 100 százalékos páratartalom miatt inkább átmeneti menedékhelyként és mindenekelőtt szentélyként működhetett a Baradla-barlang is, áldozati lakomákkal és áldozati kerámiákkal.https://index.hu/techtud/2019/07/15/kincset_talaltak_a_magyar_regeszek_a_baradla-barlang_szentelyeben/
