A D11 volt a turbós motor, a D12 pedig a szívó. A D11-es motorból is létezett fekvő kivitel.Változott a blokk, a hengerek furata, lökete. Új volt a szívócsatorna, nagyobb perdületet kapott a beszívott levegő. Változott a befecskendezés: többlyukú fúvókával történt a befecskendezés a korábbi gömb alakú égésteret felváltó nyitott toroid alakúba. A D11 motor blokkját itthon csak nehézkesen tudták leönteni, a D12-ét pedig sehogy sem, azt nyugatról kellett megvásárolni. Ahogy a nagyobb nyomású adagolókat is a Boschtól, míg a D11 motorhoz a turbófeltöltőt a szintén NSZK-beli KKK cégtől. Az első közúti próbák még igen sikeresek voltak, a motorok a régiekhez képest nagyon erősnek és jóval takarékosabbnak mutatkoztak. Az idő múlásával azonban egyre több import anyagot próbáltak kiváltani, de az így beépített gyenge alapanyagok megbosszulták magukat a kezdeti sorozat motorokon. A D11-es blokkja Csepelen, a főtengely és a kúpkerék Miskolcon, a Digépnél készült.
Hengerhüvelyek szakadtak le, volt, hogy kettétört a főtengely, A BKV első szériás Ikarus 415-öseit D12-es motorokkal szerelték, a vékony hengerfalvastagságokhoz nem volt megfelelő anyagból a blokk, a furatok közt átszakadt, ezzel tönkrement a motor. Ezeket a Rába garanciában cserélte D11UT-motorokra, amik megbízhatóbbak voltak, de a D12-eshez hasonlóan túl sok olajat fogyasztottak [5], ami meglátszott az eredetileg még kevésbé füstösnek gondolt kipufogógázokban is.
https://index.hu/i2/#http://omnibusz.blog.hu/2019/03/10/a_raba_d10_motor_tortenete
