Kriza ÁkosMiskolc MJV polgármesterePolgármester úr!
A feleségem jogosítványa lejárt, és megkért, hogy foglaljak időpontot.
A baj ezzel kezdődött, na meg ott, hogy a miskolc.hu-val próbálkoztam.
Az ügyintézés->állampolgároknak->vezetői engedély ugyanis zsákutcába
vitt, 6 különböző ügy van felsorolva, de pont a leggyakoribb, a jogosítvány
megújítása hiányzik. Mert talán egyetérthetünk abban, hogy ritkábban van új
jogosítványunk, és nevet is ritkábban változtatunk, mint ahányszor lejár
életünkben.
Sok minden eszembe jutna, de hogy a jogsi miatt a „városháza” menüpontot
válasszam, az bizony nem sűrűn, mégis innen lehet eljutni az ügyintézés,
elektronikus időpontfoglalás, majd OSS rendszeren át a Csere-lejárt
menüpontba.
Feltéve persze, hogy valaki kitartó, és ha besül az egyik útvonal, vadászni
kezd egy másikra.
Tudja, ha kiosztogatunk 30.000 szikét, attól még nem leszünk a sebészet Mekkája,
és a laptopok osztogatása sem egyenértékü a Smart Cityvel, sőt még a digitális
Miskolccal sem.
Higgye el polgármester úr, együtt erősebbek vagyunk, nem kellene arra a pár
import „szakemberre” támaszkodnia, akad Miskolcon is informatikában jártas
ember bőven. Én például itt születtem, és 1970 óta foglalkozom informatikával,
bár tudom, hogy e két körülmény külön-külön is csak hátrányt jelenthet.
Ha már a hipergagyi weblapnál tartunk, meg a félrevezető menüpontoknál,
igencsak ráférne olykor egy kis karbantartás. Például a
Miskolctapolca Fejlesztési Kft. több helyen is megtalálható,
(
http://www.miskolc.hu/varoshaza/varosi-cegek
http://www.miskolc.hu/linkajanlo/miskolctapolca-fejlesztesi-kft
http://www.miskolc.hu/miskolctapolca-fejlesztesi-kft
)
sőt érdekes email címre hivatkoznak.
( Email: czinkneaniko@mcturisztika.hu )
Mivel nehezen terjed az információ a holdingos vállalatok és a városháza
informatikusai közt, ezúton tájékoztatom, hogy Czinkné 2013. augusztus
15-ével távozott a fent nevezett cég éléről.
Pontosabban nem is ennek a cégnek az éléről, hisz a Miskolctapolca
fejlesztési Kft. már előző évben, 2012. szeptember 30-án megszűnt,
beolvadt a MISKOLCI TURISZTIKAI Idegenforgalmi és Szolgáltató Kft-be.
A weblapot természetesen nem ezen időpont óta, azaz két éve nem tartják
karban, de nem sorolom a többi hibát, egyrészt mert nem az én kompetenciám,
másrészt mert ezek a hibák abból erednek, hogy a rendszer strukrúrája úgy
rossz ahogy van, azaz nem érdemes javítgatni, méltó helye a szemetes lenne.
Hiába volt a beharangozás, a közel egy év késéssel elkészült weblap gyengébbre
sikeredett, mint szintén ezer sebből vérző elődje.
Karbantartva meg gyakorlatilag elkészülte óta nincs, leszámítva hogy időnként
új cikkek jelennek meg, pl. ilyenek:
„Az önkormányzati fenntartású főútvonalak, a közösségi közlekedés szempontjából
fontos útvonalak és a gyűjtő mellék-, valamint a kerékpárutak útburkolati
jeleit festik újra a jövő hét közepétől.”
Ezekkel is sok a baj, mást ne mondjak, ha nincs dátum, senki nem tudja, melyik a
jövő hét közepe. Bezzeg ahová nem kellene, oda tesznek dátumot is 🙂
Ha mindent pont fordítva csinálnának, akkor az már önmagában nagy javulást
eredményezne.
Az információ áramlásával globálisan is nagy problémák
vannak, például reménytelennek tűnik Önt felvilágosítani
a városban uralkodó valós helyzetről, legalábbis erre
enged következtetni az a tény, hogy nagyon büszkén
nyilatkozik a belvárosban nyíló vendéglátó helyekről,
meg a tömeg esténkénti hullámzásáról.
Ami a messzeségből hullámzásnak látszik, az inkább
imbolygás, még inkább tántorgás, amelynek oka az
elfogyasztott alkohol. Sajnos ami bemegy, annak ki is
kell jönnie, és ez jellemzően nem európai módon
történik, reggelre a belváros tele szeméttel,
üvegcserepekkel, hányással, miegymással, a belvárosi
kapualjak pedig éjszaka vizeldeként funkcionálnak.
Jó tudni, hogy egyre több a kamera, a rendészet létszáma
is egyre nő, nagy kár, hogy az erőket nem akkor és oda
koncentrálják, amikor és ahol szükség lenne rájuk.
Gyönyörködjön tehát a csatolt képben, fájlalom,
hogy közvetlen lakókörnyezetében nincs rá lehetősége,
de talán nem lenne haszontalan ha most már nem csak a
belvárost „fejlesztenék”.
Üdvözlettel: Gáti Attila
