Tisztelt Szerkesztők!
A DIGÉP legfontosabb terméke ez volt. De, már csak egy van belőle.
A DIGÉP (Diósgyőri Gépgyár) által gyártott legismertebb és legkülönlegesebb fegyver a 2B9 Vasziljok szovjet licenc alapján készült, 82 mm-es automata aknavető, illetve annak hazai, továbbfejlesztett változata, a DE–82.
Ez a fegyverrendszer teljesen egyedülállónak számított a maga korában, és a diósgyőri hadiipari gyártás egyik csúcsterméke volt.
A diósgyőri automata aknavető főbb jellemzői:
- Rendkívüli tűzgyorsaság: Automata működésének köszönhetően képes volt akár 120 lövés/perc elméleti tűzgyorsaságra, ami a hagyományos, csőtorkolaton át tölthető aknavetőkhöz képest félelmetes tűzerőt jelentett. [1,
- Közvetlen irányzás: Nemcsak felső szögcsoportban (íves pályán, fedezék mögé) lehetett vele tüzelni, hanem alsó szögcsoportban is, így közvetlen irányzással, harckocsi- vagy élőerő elleni lövegként is alkalmazható volt. [1]
- Sorozatgyártás exportra: A DIGÉP 1978-tól kezdve nagy sorozatban gyártotta a fegyvert, kezdetben kizárólag szovjet exportra. Később engedélyt kaptak a modernizált, léghűtéses (2B9M) változat harmadik országbeli értékesítésére is. [
A magyar továbbfejlesztés (DE–82) és a projekt sorsa:
A 90-es években a magyar Haditechnikai Intézet (HTI) még tovább modernizálta a DIGÉP fegyverét. A DE–82 típusjelzésű változatot digitális, számítógépes tűzvezető rendszerrel, lézertávmérővel és szervomotoros automata beállítással szerelték fel, sőt kifejlesztettek hozzá egy önjáró, páncélozott járműre telepített verziót is. [1, 2]
A DIGÉP 2002-es csődje és felszámolása után a gyártósorok leálltak. Bár a fegyver zseniális konstrukció volt, a Magyar Honvédség a kétezres évek elején nem tartott igényt a felajánlott nagyjából 50 darabos készletre, így azokat megsemmisítették. Ma már csak 1-1 mintapéldány létezik belőlük a HTI táborfalvai lőkísérleti állomásán.
Krasznai Béla
mérnök
