Miskolc-Szirmán többeket is megbetegített a hepatitis A vírus. A városrész önkormányzati képviselője, Czinkné Sztán Anikó akkor azt közölte, hogy a fertőzések miatt egy rendezvényt is le kellett mondani.
A hatóság válaszából kiderült, hogy Borsod-Abaúj-Zemplénben az év eleje óta 445 hepatitis A-fertőzést rögzítettek. Miskolc-Szirmán ugyanakkor utoljára augusztus 11-én igazoltak fertőzést.
A kormányhivatal tájékoztatása szerint valamennyi beteg szövődmény nélkül gyógyult meg.
A járványügyi vizsgálatok alapján a megbetegedések egy része egymástól független, úgynevezett sporadikus fertőzés volt, míg más esetek családi, közösségi, illetve területi járványhoz kapcsolódtak.
4 Responses
Add már fel Czinkné!
Senkit nem érdekelsz!
Keress munkát!!!!!!!!!!!!!
Major Tamás a tehetségtelen,de egy nagy elvtársnál „jól fekvő” felvételiző hölgynek :
„Kinek a faxxát tisztelhetem Önben?
Pojácanő nincs?
„A pojáca nem bohóc. A bohóc tudja magáról, hogy bohóc. A pojáca nem tudja, hogy pojáca. A politikában is vannak pojácák, kisebb és nagyobb rangúak” – indította bejegyzését Gyurcsány Ferenc. Szerinte ez a típus mindig ott jelenik meg, ahol villan a kamera, a figyelem keltése pedig fontosabbá vált számára, mint maga a tartalom.
„Reggel még patetikus államférfi, délután influenszer, este pedig már saját maga paródiája — csak éppen ezt ő nem veszi észre. Nem feltétlenül hazudik. Egyszerűen nem tesz különbséget aközött, amit gondol, és aközött, amit a közönség hallani akar. Kaméleon, csak a színeváltás mögött nincs bőr, csak jelmez” – fogalmazott.
A volt miniszterelnök úgy látja, hogy a politikai pojáca a figyelmet összetéveszti a támogatással, a provokációval helyettesíti az érvelést, és minden helyzetből jelenetet csinál. A kritikust ellenséggé, a rajongót pedig közönséggé teszi, miközben a következmények elől rendszerint megpróbál kitérni: „A sértés csak vicc volt, a tévedés félreértés, a kudarc mások hibája – állítja. A pojáca szabadon rögtönöz, a számlát viszont rendszerint más fizeti.”
A jelenség legnagyobb veszélyét abban látja, hogy a közélet leértékelődik, hiszen miközben a közönség figyel és a szereplő produkálja magát, a közös ügyek a háttérben maradnak.
Írását azzal a felvetéssel zárta, hogy a tapsoláson és a szörnyülködésen túl „van azonban egy harmadik lehetőség is”.
Ugye ő is felajánlotta a miskolciak félmillióját a narancssárga kabátokra?