Ránézel a térképre, összekötsz néhány jól bringázható erdei utat, kimész egy vödör festékkel, felfújod a jeleket, és kész is az új kerékpáros útvonal… gondolhatná a laikus ember, egészen addig, amíg meg nem nézi közelebbről, hogyan készül valójában egy több száz kilométeres kerékpáros útvonal. A Horizont esetében már egyetlen 60 kilométeres szakasz felfestése is nagyjából kilenc napnyi munkát jelenthet egy embernek – és persze mire előkerül a festék, addigra rengeteg más feladatot is el kellett végezni.
A MAKETUSZ által létrehozott Horizont egyik készülő szakaszán Barnival – az útvonal bejárásával, az engedélyezés előkészítésével, a jelzések és táblák tervezésével, illetve részben azok kivitelezésével foglalkozó szakemberrel – néztük meg, hogyan lesz egy térképre rajzolt vonalból a terepen is követhető kerékpáros útvonal.
Így készül a Horizont kerékpáros útvonal
Először is: merre menjen?
A Horizont terepi kerékpáros útvonal, így a nyomvonal kialakítása jóval több szereplőt érinthet, mint egy kizárólag közúton vezetett kerékpáros túraútvonalé. Erdőgazdaságokkal, földtulajdonosokkal és gazdálkodókkal, vadásztársaságokkal, nemzeti parkokkal, önkormányzatokkal és közútkezelőkkel is egyeztetni kell. Sőt, időnként még a honvédség is bekerül a képbe, Magyarországon ugyanis számos honvédelmi rendeltetésű erdőterület található.
A térképes tervezést ezért terepi bejárás követi, ráadásul sokszor több alternatív útvonalat is végig kell próbálni. Van, amikor minden adja magát, és egy nap alatt akár több tíz kilométert is végig lehet járni és dokumentálni. Máskor egyetlen 5–10 kilométeres összekötő szakasz megfelelő nyomvonalának megtalálása elvisz egy egész napot.
A bejáráskor pedig már nemcsak az számít, hogy jó-e ott bringázni.
Már az első bejárásnál fejben festik a jeleket
A nyomvonal kijelölésekor kétféle jelölési módszerrel kell számolni: táblákkal és festett jelzésekkel. Barni már a bejárás során fotózza az elágazásokat, tervezi a táblák helyét, és közben azt is figyeli, hol lesz megfelelő tereptárgy a festett jelzések számára.
Ahol lehet, igyekeznek elkerülni az új oszlopok és táblák telepítését. Ennek nemcsak költségoldala van: az erdőtalajt sem szeretnék indokolatlanul bolygatni. Ha viszont egy fontos ponton nincs fa vagy más megfelelő felület, szükség lehet táblára.
Az útvonaltervező munkája így nagyjából kétharmad részben terepen, egyharmad részben az íróasztal mellett zajlik. Utóbbihoz tartozik többek között az engedélyek előkészítése, a táblázási tervek elkészítése és az anyagok megrendelése.
Egy festő, egy munkanap, hét kilométer
Amikor a nyomvonal végleges és az engedélyek is megvannak, kezdődhet a jelzések tényleges elkészítése.
Az adott szakaszon ezt jellemzően két-három ember végzi. Barni előremegy és feljelöli a jelek pontos helyét, így a mögötte dolgozó festőknek már nem kell minden egyes pontnál azon gondolkodniuk, hova kerüljön a következő jel.És itt válik igazán látványossá, mennyire időigényes a munka.
Egyetlen Horizont-jel elkészítése több lépésből áll. Ha például egy durva, göcsörtös kérgű tölgy az egyetlen megfelelő hely, először vonókéssel simábbá kell tenni a kérget. Ezután drótkefével és lefújással portalanítják a felületet. Erre kerül az első fehér festékréteg. Megfelelő időben nagyjából negyedóra száradás után jöhet a második fehér réteg, amely a megfelelő fedést és tartósságot biztosítja.
Ezután következik maga a Horizont narancssárga emblémája.
A Horizont jele túl bonyolult az ecsethez
A vékony napsugarakat tartalmazó logót nem lehet megfelelő minőségben egyszerűen ecsettel megfesteni, ezért sablont és festékspray-t használnak.
Ehhez viszont megfelelően sík felületet kell kialakítani, és a sablont is pontosan a fehér alap közepére kell pozicionálni (ebben a sablon apró pozicionáló nyílásai segítenek).
A technikát is meg kell tanulni. Van, akinek szinte rögtön sikerül szép jeleket készítenie, másnak az első néhány próbálkozást még fehérrel vissza kell javítania, majd újra nekifutnia a narancssárga rétegnek.
És még mindig nincs kész
A korábbi szakaszokon ugyanis kiderült, hogy a használt narancssárga pigment UV-állósága nem megfelelő. Akadt olyan jel, amely két év alatt annyira kifakult, hogy gyakorlatilag csak egy fehér négyzet maradt utána. A megoldás egy negyedik réteg lett: a kész jelre színtelen, UV-álló fedőlakk kerül.
Mindezekkel együtt egy festő egy nyolcórás munkanap alatt körülbelül hét kilométernyi útvonal jelzéseit tudja elkészíteni. Egy nagyjából 60 kilométeres szakasz így egyetlen ember számára körülbelül kilenc munkanapot jelentene – és ebbe még a terep és a szintemelkedés is erősen beleszól (nem beszélve a szélről, a hidegről, vagy egy rossz helyen álló bokorról).
A terepen persze ritkán alakul minden laboratóriumi körülmények között
Előfordul, hogy egyetlen megfelelő fa előtt annyi növényzet van, hogy félórányi metszés szükséges ahhoz, hogy a jel egyáltalán látható legyen. Máskor erős szélben kell úgy tartani a sablont és fújni a festéket, hogy a festék ne jusson a sablon alá. Ha mégis aláfúj a szél és elmosódik a kontúr, később vissza kell térni kijavítani.
A hőmérséklet is számít, mert a tapasztalatok szerint nagyjából 10 Celsius-fok alatt a narancssárga festék sokkal könnyebben megfolyik. Határidő esetén pedig előfordult már februári vagy márciusi festés, sőt esőben végzett munka is. Néha még némi akrobatikára is szükség van, hogy egy nehezebben elérhető, de jól látható helyre kerüljön a jel.
Milyen sűrűn találkozunk Horizont-jellel?
A legfontosabb pontok természetesen az elágazások, ezeket igyekeznek egyértelműen megjelölni. Az egyenes szakaszokon pedig megerősítő jelzések segítik a tájékozódást. Ennek sűrűsége függ attól, hogy bel- vagy külterületen, aszfalton, murván vagy erdei úton haladunk, de Barni szerint nagyjából 500–600 méterenként biztosan számíthatunk megerősítő jelzésre.
A helyzetet néha éppen a már meglévő turistajelzések és kerékpáros piktogramok bonyolítják. Ezeket nem feltétlenül ugyanolyan rendszer szerint helyezték el, mint a Horizont jelzéseit, ezért a különböző rendszereket úgy kell összefésülni, hogy a Horizont önmagában is egységesen követhető maradjon.
GPS-track nélkül ugyanakkor a készítők sem javasolják az útvonal teljesítését, és szükség esetén a Horizont alkalmazása is segíthet a tájékozódásban.
A jelzések elkészültek – de a munka nem ér véget
A korábbi tapasztalatokból az is kiderült, hogy egy több száz kilométeres útvonalat nem lehet egyszerűen egyszer felfesteni, majd évekre magára hagyni.
A festék kifakulhat, egy jelzett fa kidőlhet vagy kivághatják, a növényzet eltakarhatja a jelzést, táblák sérülhetnek meg, az erdő pedig folyamatosan változik. Barni említett olyan, általa festett jelet is, amely elé idővel egy körülbelül négyméteres fa nőtt, így gyakorlatilag láthatatlanná vált.
Ennek megoldására a MAKETUSZ a Horizont fenntartásához szakaszfelelősi hálózatot alakít ki. A cél az, hogy az egyes területeknek legyen olyan felelőse, aki észreveszi és jelzi – vagy szükség esetén javítja –, ha valami történik a jelzésekkel.
A festők toborzásánál első körben szintén a saját klubhálózatra támaszkodnak, de volt már arra is példa, hogy valaki saját maga jelentkezett szívességből.
Mire elkészül egy szakasz, valaki már többször végigbringázta
Az interjú készítésekor a Horizont Gaja-tető és Recsk közötti, kilencedik szakaszán zajlott a munka. Az útvonal érinti majd a Kékest is, helyenként köves, meredek tereppel és jelentős szintemelkedéssel – Barni szerint ez a Horizont egyik „király szakasza” lehet.
Mire azonban az első túrázó végigteker rajta, a MAKETUSZ projektjén dolgozók közül valaki már többször bejárta: először a nyomvonal keresésekor és dokumentálásakor, később a jelzések helyének kijelölésekor, majd a festés, táblázás és ellenőrzés során.A térképen ebből végül csak egy vonalat látunk, az erdőben pedig néhány száz méterenként egy-egy narancssárga jelet.
És tulajdonképpen akkor végezték jól a munkájukat, ha bringázás közben eszünkbe sem jut, mennyi munka volt velük.
