Tegnap este sétáltam Balatonfüred külvárosában, át hepéken és hupákon és az enyhülő estében elbiciklizett mellettem egy jelenés: fiatal nő, hófehér felsőben és térdnadrágban, hosszú haja repült utána, mintha nem is kerékpárt tekerne, csak úgy magától suhanna az alkonyodó utcákon.
Forsthoffer Ágnes jutott róla eszembe. Hogy akár ő is bringázhatna épp itt…
Ezen a hétvégén választották meg Füreden az Anna bál szépét, 201. alkalommal.
Feldobta ezt a fotót az fb. Igen, ő az 1998-ból.
Annyira meghatott ennek a fiatal, ragyogó nőnek a képe 1998-ból…
Aki ma a térség országgyűlési képviselője. Az Országházunk elnöke és jelenleg ideiglenes köztársasági elnökünk is…
Aki – szerintem – nagyon elegánsan utasította vissza a bál fővédnökségét, sőt az ingyen jegyeket is, mondván, idézem: „Az Anna-bál neve 1825 óta egybeforrt a történelemmel. Tiszteletén és eszméjén sajnos méltatlanul ejtett sebet az elmúlt időszakban ellenem szervezett politikai lejárató kampány. Köszönet azoknak, akik akkor kiálltak e varázslatos esemény becsülete mellett. Azt vallom, hogy a bálnak kizárólag a kultúráról, az emberi találkozásokról, fiatalok ragyogó arcáról, szülők büszke tekintetéről, a táncról, a zenéről és a hagyományok ápolásáról kell szólnia…”
Hiszen őt magát épp azzal támadták nemtelen és aljas módon, hogy ‘998-ban nem saját jogon lett az Anna bál szépe…
Egy nőt mindig lehet támadni a kinézete okán… Mint a nyuszikát a sapkájával… 
Úgy örülök annak, hogy mesébe illő fordulat következett be Forsthoffer Ágnes életében és persze mindannyunk életében…
Mert mit tudhatta ez a gyönyörű, fiatal lány 1998-ból, hogy mi vár rá, mi vár ránk…
Mennyi küzdelem, mennyi kitartás és erő kell ahhoz, hogy olyan királynői méltósággal üljön végül az Ország házában, amit Katalin hecegnő is megirigyelhet
Egy válasz
Tudjuk! Ez a szerző nem akárki! Idézem: „Hogy is szokás mondani?
Munka után édes a …?
Megérdemelt pihenés?
Ez férfimunka volt, jó mulatság?
😱🤬
Sorolhatnám a közhelyeket, de minek.
Véletlenül bukkantam erre a képre az ex- köztelnök, súlytalan szatyor tamás oldalán. Soha nem néztem rá az oldalára, nem is fogok ezentúl sem.
Nekem ő soha nem volt köztársasági elnököm.
Senkitől nem sajnálom a megérdemelt pihenését, pláne nem az olvasást a Balaton- parton. Mert az a legjobb.
Mégis összeszorult a szívem ettől a képtől.
Mennyit ártott, mennyit rombolt, mennyi mindent tehetett volna helyesen, tehetett volna jóvá, mennyi ember életében, a hazája életében.
De most vége.
És most a nyári fényben frissnyugdíjaként ül egy padon és békésen olvas, mint aki jól végezte dolgát.
Hát, nem.
Így fog bekerülni a történelembe. Az ember, aki hagyta. „