Orosz Éva egészségügyi közgazdász Meghiúsult felzárkózás, félresiklott rendszerváltozás. Látlelet a magyar egészségügy közelmúltjáról címmel megjelent új kötete arra vállalkozik, hogy átfogó képet adjon az elmúlt évtizedek egészségügyi rendszerének problémáiról.

Az egyéni egészségügyi döntések mindig társadalmi-gazdasági keretben születnek meg, ezért a vizsgálatukhoz rendszerszemléletre van szükség – vallja az ELTE professzor emeritája. Az egészségi állapotot a tényezők egymással összefüggő három nagy csoportja befolyásolja:

• strukturális tényezők (gazdasági, társadalmi, szociálpszichológiai tényezők és az ezeket befolyásoló kormányzati cselekvés);
• az egészségi állapotra közvetlenül ható kockázati tényezők (környezeti ártalmak, stressz, táplálkozás, egészségkárosító szokások),
• valamint az egészségügyi rendszer működése.

Ebből fakad, magyarázza a szakértő, hogy az egészségi állapotot a társadalmi egyenlőtlenségek figyelembe vételével érdemes vizsgálni – példaként említi, hogy a mélyszegénységben élők gyakran fűtenek arra nem alkalmas tüzelőanyaggal, mert így pénzt tudnak spórolni, ez viszont károsíthatja a levegő minőségét, így rombolhatja az ott élők egészségét is.

Az egészségügyi rendszer és az egyéni egészség közötti kapcsolat vizsgálatához először azt érdemes megnézni, mennyire működik jól az adott egészségügyi rendszer. Ennek fontos mutatója, hogy egy ország mennyit költ az állami költségvetési kiadásokból az egészségügyre, illetve hogy ez a szám hogyan változik éveken, évtizedeken keresztül.