Nyolcvankét évvel a normandiai partraszállás után a kollektív emlékezetünkben élő képek nagy része Robert Capa bemozdult, fotólaborban roncsolódott felvételeire vezethető vissza. Phillip Toledano We Are at War című projektje a múlt meghamisításával szembeni alternatívát kínálva az AI segítségével teszi fel a kérdést, hogy vajon a generatív képek képesek-e feltérképezni a történelmi emlékezetünkben található vakfoltokat?
A közmegegyezés szerint 1944. június 6. reggelén, napra pontosan nyolcvankét évvel ezelőtt Robert Capa 106 felvételt készített a normandiai Omaha-partszakaszon az ellenséges német pergőtűzben. A fotótörténet egyik drámai fordulataként tartjuk számon, hogy a Londonba küldött tekercsek emulzióját egy fiatal laborasszisztens az előhívást követő szárítás során leolvasztotta. E narratíva szerint végül tizenegy képkocka maradt meg – az úgynevezett The Magnificent Eleven –, amelyek elmosódottságuk és drámaiságuk okán mind a mai napig meghatározzák a háborús fotográfia esztétikáját. Ezek a képek dokumentumértékükön túl a kollektív tudatalattink elválaszthatatlan részei is, nem véletlen, hogy Steven Spielberg 1998-as háborús mozija, a Ryan közlegény megmentése drámai huszonöt perces kezdőjelenetében ugyancsak a Capa-féle esztétikához nyúlt. Phillip Toledano, a generatív képkészítés meghatározó konceptuális alkotója két évvel ezelőtt, a normandiai partraszállás nyolcvanadik évfordulójára készült projektjében szintén Capa felvételei, egészen pontosan a hiányzó 95 képkocka nyomába eredt a mesterséges intelligencia segítségével.
Toledano projektje, amely a We Are at War című kötetben és több kiállításon is bemutatkozott már – emellett egy interjú is látható és olvasható az alkotóval –, mind a mai napig vitára ösztönöz. Bár az AI-technológia a sorozat születése óta elképesztő fejlődésen ment keresztül, Toledano koncepciója ma, a 82. évfordulón talán aktuálisabb, mint valaha. Az alkotó szándékosan kerülte a deepfake gyártását, célja sokkal inkább annak a határterületnek a feltérképezése volt, ahol a történelmi igazság és a vizuális fantazmagória találkozik egymással. Toledano értelmezésében a We Are at War szintetikus emlékképei valójában a kollektív emlékezetünk vizualizációi. Ha a D-napra gondolunk, valami olyasmit láthatunk, mint amit Toledano generált; egy belső mozit, amely filmekből, olvasmányélményekből és a tizenegy megmaradt Capa-képkockából áll össze a saját elménkben.



