„Olyan terhelt gyerekek jönnek, akikre nem vagyunk felkészültek. Droghasználat, bűnelkövetés, és egyre több az olyan gyerek, akit a szülő azért ad be, mert már nem bír vele. Az egész társadalmunk állapotát jelzi, hogy milyen sok gyerek mennyire nincsen jól. (…) 2026-ban a gyerekek állapota sokkal rosszabb, mint korábban volt” – állította az egyik hazai intézményben dolgozó szakember a Tisza-kormány által bemutatott gyermekvédelmi jelentésben.
A több mint 200 oldalas dokumentumban részletesen leírják a hazai rendszer már évek óta ismert hiányosságait.
A jelentés szerint több mint 1,6 millió gyerek él Magyarországon, és közülük 130 ezer van veszélyeztetettként nyilvántartva, azaz a gyerekek közel 8 százaléka. A helyzet Észak-Magyarországon a legkritikusabb, miközben Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon regisztrálják a legkevesebb érintettet.
A veszélyeztetettség oka lehet bántalmazás, elhanyagolás, gyereknevelési problémák, a gyerek önmagára és másokra veszélyes magatartása, és a szegénység is. Minden ötödik gyerek érintett a szegénység kockázatával Magyarországon, amihez nagyon gyakran más nehézségek is kapcsolódnak.
A jelentés alapján az elmúlt 16 évben több mutatóban jelentősen romlott a helyzet, 2010 és 2025 között 17 százalékkal nőtt a családból kiemelt gyerekek száma. 10 ezer kiskorú gyerekből 2010-ben 99, 2024-ben már 127 nem élt a vér szerinti családjával.
Jelenleg az utógondozói ellátásban élőkkel együtt mintegy 23 ezer gyerek nevelkedik állami gondoskodásban (lakásotthonokban, nevelőszülőknél, gyermekotthonokban, utógondozásban).
A közzétett eredmények egy országos látogatássorozat tapasztalatain alapulnak, 12 megyében 19 intézményt, illetve szakmai egységet kerestek fel, mintegy 500 szakemberrel találkoztak. Az EU-ban átlagosan a gyerekek kb. egy százaléka él állami gondoskodásban, Svédországban 0,66 százalék, Ausztriában 0,8 százalék, Magyarországon 1,4 százalék.
A dokumentumban részletesen leírják a hazai rendszer már évek óta ismert hiányosságait.
A legfőbb problémák között említik például:
- A rendszer túlterhelt. Részben a rendszer anyagi és szakmai erőforrásainak kimerülése miatt, részben a megváltozott, új kihívások (jóval több gyerek érkezik a rendszerbe, akik általános állapota jelentősen romlott) akkora terhet jelentenek a rendszer számára, amit az nem tud követni.
- Súlyos férőhelyhiány a szakellátásban. Jelenleg nagyjából 2700 gyereknek kell olyan helyen élnie, ami számára nem megfelelő: vagy egy veszélyeztető családi környezetben várja, hogy szakellátási intézménybe kerülhessen; vagy egy olyan gyermekotthonban, illetve nevelőszülőnél él, ami nem megfelelő számára. Vannak olyan gyerekek is, akiket akár 500 km-re a családjuktól helyez el a rendszer, mert csak ott talál helyet, ezért nem tudják a vérszerinti szüleikkel tartani a kapcsolatot.
- A gyermekvédelmi szakellátás válságának egyik legszembetűnőbb tünete a szökések magas száma. Egy évben átlagosan 17 ezer gyerek szökik el (döntő többségük gyermekvédelmi intézményekből), és megközelítőleg 800 gyerek tartós szökésben van. Miután nincs krízis intervenció, sok gyerek azonnal ismét elszökik.
- A gyermekotthonokban 16 százalékos a munkaerőhiány, de a dolgozók ennél jóval magasabb tényleges hiányról számoltak be.
- A bérek sok munkakörben rendkívül alacsonyak, az évek óta elmaradó bérrendezés hatására sokkal nehezebb új szakembereket találni. Magyar Péter a szombati sajtótájékoztatón bejelentette, hogy több lépcsőben rendezik a béreket, ennek első üteme őszre várható. Pontos mértéke a gazdaság helyzetétől a minimálbéremeléstől is függ.
- A gyermekvédelem területén történt bűncselekmények és visszaélések súlyos szakmai presztízs veszteséget okoz azoknak is, akik egyébként megfelelően dolgoznak a gyermekvédelem területén.
- Annak ellenére, hogy a szakemberek többsége egy erősen kiégés veszélyes terepen dolgozik, igen hiányos az a védőháló, ami segítené őket.
- A jelzőrendszer működése sokszor hiányos.
- Erősen centrális működés, pénzügyi, gazdálkodási autonómia hiány az állami fenntartású intézményekben. Ennek a problémának a része az is, hogy nincs elkülönített költségvetés a dologi kiadásokra.
- A speciális ellátásra szoruló gyerekeknél a férőhelyhiány és a pszichiátriai kapacitások szűkössége miatt akár évekre is elhúzódhat, mire a szükségleteiknek megfelelő segítséghez jutnak, a dokumentum így fogalmaz:
Egy gyerek már negyedik éve van központi speciális gyermekotthonban annak ellenére, hogy két szakértői bizottsági vélemény is speciális lakásotthoni ellátást javasolt neki. (…) Az újonnan érkező gyerekek átlagosan egy évet várnak gyermekpszichiátriai időpontra.
- A rendszer működésének kiemelkedő anomáliája, hogy a legtöbb esetben a terepen dolgozó szakemberek viselik a döntések következményeit, miközben kevés lehetőségük van azok befolyásolására. A tapasztalatok szerint a problémák jelzése nem támogatást és közös megoldáskeresést, hanem a legtöbb esetben számonkérést eredményezhet.
- Kettős mérce az állami és a nem állami fenntartású intézmények között. Az egyházi és alapítványi fenntartású intézményeknek és nevelőszülői hálózatoknak jelentősebb mozgásterük van abban, hogy mely gyermekek ellátását vállalják, ezzel szemben az állami ellátórendszert befogadási kötelezettség terheli.
- Egyes intézmények ingatlanjainak műszaki állapota rossz, életveszélyes és azonnali beavatkozást igényel. Sok helyen klímát sem lehetne beszerelni, olyan rossz állapotban van az elektromos hálózat.
- Bevezették a kifogástalan életvitel vizsgálatot, aminek eredményeként több ezer jó szakember hagyta el az egyébként is munkaerőhiánnyal küzdő rendszert.
A jelentés szerzői arra is rámutattak, hogy a hazai gyermekvédelmi rendszer egyszerre pazarló és szegényes. Az egyik intézmény dolgozója például úgy fogalmazott: „Brutális a bérprobléma. A gyermekfelügyelőnek havi 80 túlórájuk van, ezzel lesz elfogadható a bérük, de ez a túlmunka hamar kiégéshez vezet.” (…) „A gyermekfelügyelők 320 ezer forint nettót visznek haza. Negyven jelentkezőből, amikor ezt meghallották, egy sem vállalta a munkát.”
Egy másik pedig azt mondta: „Nekem 30 év után, két diplomával, csak akkor jön ki a garantált bérminimum, ha a pótlékokkal kiegészítik.”
Közben viszont az is kiderült a jelentésből, hogy egy gyereket kiemelni a családból és gyermekotthonban vagy nevelőszülőnél elhelyezni 8 millió forint/gyerek/év költséget jelent az állam számára.
A dokumentumban úgy fogalmaznak, hogy „a magyar gyermekvédelmi rendszer 2026-ra a strukturális összeomlás határára sodródott”, a helyzetet pedig súlyosbította, hogy az állam 2010 után fokozatosan kivonult a szociális szektorból, így a gyermekvédelemből is. A feladatot néhány preferált civil vagy egyházi szervezet (például Máltai Szeretetszolgálat, Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, Katolikus Karitász, Magyar Református Szeretetszolgálat, Baptista Szeretetszolgálat) kapta meg.
A jelentés szerint a hatósági szint, a speciális és különleges szükségletű gyerekek elhelyezésére szolgáló otthonok legnagyobb része, a szakértői bizottságok és a gyámok maradtak az államnál, míg a nevelőszülői hálózatok és néhány lakásotthon olyan módon került át az egyházakhoz, hogy az állam nem írt elő minőségbiztosítási feltételeket, nem kért szakmai transzparenciát és nem rögzítette, hogy milyen elhelyezési kötelezettsége van a hálózatoknak.
A kormányzati dokumentum alapján egészen szélsőséges trendek is megfigyelhetők: Magyarországon évek óta Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legmagasabb a csecsemőhalálozás, ami nagyságrendileg Chile szintjének felel meg, míg Baranya megye mutatója megközelíti a világ egyik legalacsonyabb rátájú országáét, Svédországét. „Az országban mindenhol gondban van a gyermekvédelem, de egyes megyékben még komolyabb a krízis. Itt ragadnak be hosszú hetekre-hónapokra a gyerekek a kórházakban és itt érzik azt leginkább a szakemberek, hogy eszköztelenek és tehetetlenek” – írták.
A dokumentum szerint gyermekvédelmi rendszer lényegében újratermeli önmagát: sok esetben a korábbi gyermekvédelmi rendszerben felnőtt gyerekeknek a gyerekei, unokái kerülnek a rendszerbe.
A jelentésben arra is kitértek, hogy a korábbi kormányzat számára is készültek olyan dokumentumok, amelyek bemutatták a gyermekvédelem helyzetét, ezekből pedig egyértelműen kiderült, hogy rossz állapotba került a szakellátás:
éhezés, életveszélyes épületek, gyermekbántalmazások, súlyos elhanyagolások jellemezték évek óta a rendszert, de érdemi intézkedés nem történt.
„Ezek a 2024-ben készült jelentések egyértelmű képet festettek az akkori politikai, szakmai és ágazati vezetők számára a kialakult kritikus helyzetről, a brutális méreteket öltő kortárs és felnőtt bántalmazásról, a több helyen előforduló rendszerszintű és finanszírozási problémák miatt kialakuló éhezésről, az ételért folyó fizikai-, pszichés- és szexuális bántalmazásokról, valamint az intézményekben a gyerekek- és a felnőttek körében egyaránt uralkodó egyre súlyosabb egészségügyi és mentális állapotokról. A prostitúció, a bántalmazás, az éhezés, a kriminalizálódás, a szerhasználat, a szexuális visszaélés, az életveszélyes és súlyosan elhasználódott lakóhelyeken való elhelyezések megváltozásához valódi reformokra és jelentős pénzügyi ráfordításokra lett volna szükség, ezt azonban nem történt meg” – írták.
