Pénteken Czinege László r. dandártábornok, leköszönő rendőr-főkapitány ünnepélyes keretek közt átadja a csapatzászlót Miskolczi István r. ezredesnek, a főkapitányság megbízott vezetőjének.
A csapatzászló átadása, illetve az átvételt követő meglengetését követően a moderátor megköszöni a sajtó munkatársainak a jelenlétét és megkéri őket a konferenciaterem elhagyására, várhatóan 10 óra 25 perckor.
Fotó. Archív
Egy válasz
Sándor hazament, ledobta magáról a mindennapok belügyektől koszos gúnyáit, belenézett a tükörbe, sóhajtott, megsimogatta a lábához dörgölőző kutyát, eszébe jutottak a régi szép idők, a Mátrai borzaska abban az Üllői úti étteremben, a teniszmeccsek a főnyomozó meg tábornok meg vállalkozó urakkal Pasaréten, az alvadt vér a bálna mercik bőrülésén, Charles Bronson félrefésült haja a Zsaru családja 2. részében, a Matáv, a FOTEX, a Postabank, a tenyeréből csipegető fiatal demokraták éneke a hajnali háztetők fölött, Szimat Szörény a szuper eb, nincsen nála szuperebb, mindez emlék csupán, minden elmúlik csupán, az ebéd tálalva, hallotta Sándor, a sofőr a ház elől elhajtott, és nem jön vissza már, kihűl a leves, hallotta ismét, de a szívében ekkor már magas fordulatszámon zakatolt az öreg Wartburg motorja, ne nézz hátra, ne nézz hátra, ne nézz, ne nézz, ne nééééééézzz, és hajtotta Sándort előre, be a gardróbba, le a garázsba, be a Wartburgba, ki az utcára, fel az M7-esre, végig a hosszú, forró, végtelen úton a pártüdülő felé.