Az ózdi Ikarus 256.42 típusú autóbusz volt az utolsó közforgalomban közlekedő példány
Magyarországon – és most végleg nyugdíjba vonult.
A busz ezentúl Tiszaújvárosban vár sorsára: bár műszaki vizsgája júliusig érvényes lett volna, vázállapota miatt a leállítás elkerülhetetlenné vált. Az 1997-ben gyártott, 245 lóerős jármű tavaly júliusig 955 603 kilométert tett meg, és most a lángvágó előtt parkol le véglegesen.
A búcsú nemcsak egy autóbusznak szól, hanem egy egész korszaknak. Az Ikarus neve évtizedeken át a magyar ipar sikerét és büszkeségét jelképezte: a vállalat a hetvenes-nyolcvanas években nemcsak hazai viszonylatban, hanem világszinten is a legnagyobb járműgyártók közé tartozott. A cég gyökerei egészen 1895-re nyúlnak vissza, de Ikarus márkanéven a második világháború után kezdte meg történetét, és hamarosan olyan típusokat alkotott, amelyek generációk közlekedési emlékeit határozták meg.
A 256-os modell a hetvenes évek végén jelent meg, és helyközi, illetve távolsági utasszállításra tervezték. A 200-as családba tartozó jármű több mint 23 ezer példányban készült, és 2002-ig gyártották – az a példány pedig, amely most Tiszaújvárosban parkolt le véglegesen, a sorozat egyik utolsó képviselője volt a hazai közforgalomban. A típus előtt számos más modell írta az Ikarus históriáját: az 55-ös, amelyet 1954 és 1973 között gyártottak, az 1965-től futó 556-os városi busz, a távolsági utakat kiszolgáló 557-es, de az Ikarus 66-os is, amelyből közel kilencezer darab készült – jelentős részük a Német Demokratikus Köztársaságba, csaknem 2700 példánya pedig a magyarországi Volán-vállalatokhoz került.
