Tudjuk! Csak gyakoroljátok:
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
DE.
PRODUKÁLT.
A NEMZET PÉNZÉT ELSIKKASZTÓ, CINIKUS , KIREKESZTŐ , HOMOFÓB ,PEDOFILMETEGETŐ , MOCSKOS TOLVAJ , GÁTLÁSTALANUL ROMBOLÓ, FÉLELEMGERJESZTŐ NYOMORULT ÁLKERESZTÉNY DEMOKRATÁKAT , AKIK HATALOMFÉLTÉSÜK MIATT MÁRA MÁR NEM RIADNAK VISSZA SEMMITŐL , SZEMREBBENÉS NÉLKÜL HAZUDNAK ÉS HÜLYÉNEK NÉZIK A SAJÁT MAGUK ÁLTAL TÖNKRETETT ÉS KIFOSZTOTT NÉPÜKET.
EZT HÍVJÁK MA NER-NEK.
ŐK AKARNAK GYŐZNI A VÁLASZTÁSON . . .
MINDENKI MENJEN EL SZAVAZNI !
Nem csoda, hogy ilyen arrogáns gyökér faszfejként viselkedik itthon ez a hazaáruló geci, amikor gyakorlatilag csicskaként tartják őt az oroszok. Azt a szervilis, seggnyaló hanghordozást, mint egy kislány.
„Szergej Lavrov orosz külügyminiszter máris hívta a magyar kollégáját azzal a hírrel, hogy az orosz média az ő Oroszországban tett kijelentéseit visszhangozta. Szijjártó erre a lap szerint idegesen azt kérdezte:
Valami rosszat mondtam?
A külügyminiszter nem volt igazán beképzelt ember, de úgy gondolta, hogy ami jár, az jár, a rang kötelez. Beosztottjaival barátságos volt, hiszen úgy gondolta, hogy ők is csak emberek, de kissé leereszkedő is, hiszen úgy gondolta, hogy beosztottjai is csak emberek. Semmi több. Szelíden, de megkövetelte a neki kijáró tiszteletet, elvégre mégiscsak egy szuverén ország külügyminisztere volt, nem valami vidéki teremfocista.
Elvárta, hogy beosztottjai előre köszönjenek neki. „Apró gesztus ez, de fontos” – gondolta magában. „Be kell tartani a merremeddiget.” – Jó reggelt, főnök! – köszönt a portás, mikor a külügyminiszter reggel belépett a külügyminisztériumba. – Jó reggelt, főnök! – köszöntek neki a segédfogalmazók, fogalmazók és főfogalmazók, az alosztályvezető-helyettesek, az alosztályvezetők, az osztályvezető-helyettesek, az osztályvezetők, az alfőosztályvezetők, a dölyfös főosztályvezetők, sőt a Pista is, akiről senki sem tudta, mit csinál valójában (még az sem volt biztos, hogy Pistának hívják, lehet, hogy ez csak a fedőneve volt). Így volt ez rendjén. A külügyminiszter senkinek sem köszönt vissza, csak biccentett. Elkopott volna a szája a nagy köszöngetésben, és különben is: tudja csak mindenki a maga helyét.
– Jó reggelt, főnök! – köszönt a titkárnője, és feltette főni az első kávét, ahogy a külügyminiszter belépett az irodája előszobájába. A külügyminiszter biccentett, és belépett az irodájába. A titkárnő gondosan becsukta mögötte a párnázott ajtót. A külügyminiszter kabátját a fogasra akasztotta, megigazította kissé félrecsúszott nyakkendőjét, aktatáskáját az impozáns külügyminiszteri íróasztal előtt álló párnázott külügyminiszteri bársonyszék mellé tette. Aztán kihúzta magát, ujjaival furcsa hajzatába túrt (ezt afféle márkavédjegyként viselte), a barokk csillár felé fordult, és szépen, tagoltan, gondosan artikulálva azt mondta: – Jó reggelt, főnök!
A csillár biccentett.
9 Responses
https://www.facebook.com/reel/1581844519588141
Tudjuk! Csak gyakoroljátok:
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
DE.
PRODUKÁLT.
A NEMZET PÉNZÉT ELSIKKASZTÓ, CINIKUS , KIREKESZTŐ , HOMOFÓB ,PEDOFILMETEGETŐ , MOCSKOS TOLVAJ , GÁTLÁSTALANUL ROMBOLÓ, FÉLELEMGERJESZTŐ NYOMORULT ÁLKERESZTÉNY DEMOKRATÁKAT , AKIK HATALOMFÉLTÉSÜK MIATT MÁRA MÁR NEM RIADNAK VISSZA SEMMITŐL , SZEMREBBENÉS NÉLKÜL HAZUDNAK ÉS HÜLYÉNEK NÉZIK A SAJÁT MAGUK ÁLTAL TÖNKRETETT ÉS KIFOSZTOTT NÉPÜKET.
EZT HÍVJÁK MA NER-NEK.
ŐK AKARNAK GYŐZNI A VÁLASZTÁSON . . .
MINDENKI MENJEN EL SZAVAZNI !
A kamuidézetek mestere ifjúkomcsi. Zozóka megint jelentkezik putyin valagából a baromságaival…Szolzsenyicin nevét most nem hazudod oda fattyú? :):):)
Nem csoda, hogy ilyen arrogáns gyökér faszfejként viselkedik itthon ez a hazaáruló geci, amikor gyakorlatilag csicskaként tartják őt az oroszok. Azt a szervilis, seggnyaló hanghordozást, mint egy kislány.
Jól időzitett Kathy ezzel a fotóval..)::):)
„Szergej Lavrov orosz külügyminiszter máris hívta a magyar kollégáját azzal a hírrel, hogy az orosz média az ő Oroszországban tett kijelentéseit visszhangozta. Szijjártó erre a lap szerint idegesen azt kérdezte:
Valami rosszat mondtam?
Szuverénpeti a lábtörlő…
Új, ismeretlen József Attila-verset fedezett fel a közmédia a völgyben nyíló kerti virágokról, aztán sajnos gyorsan leszedték
A külügyminiszter nem volt igazán beképzelt ember, de úgy gondolta, hogy ami jár, az jár, a rang kötelez. Beosztottjaival barátságos volt, hiszen úgy gondolta, hogy ők is csak emberek, de kissé leereszkedő is, hiszen úgy gondolta, hogy beosztottjai is csak emberek. Semmi több. Szelíden, de megkövetelte a neki kijáró tiszteletet, elvégre mégiscsak egy szuverén ország külügyminisztere volt, nem valami vidéki teremfocista.
Elvárta, hogy beosztottjai előre köszönjenek neki. „Apró gesztus ez, de fontos” – gondolta magában. „Be kell tartani a merremeddiget.” – Jó reggelt, főnök! – köszönt a portás, mikor a külügyminiszter reggel belépett a külügyminisztériumba. – Jó reggelt, főnök! – köszöntek neki a segédfogalmazók, fogalmazók és főfogalmazók, az alosztályvezető-helyettesek, az alosztályvezetők, az osztályvezető-helyettesek, az osztályvezetők, az alfőosztályvezetők, a dölyfös főosztályvezetők, sőt a Pista is, akiről senki sem tudta, mit csinál valójában (még az sem volt biztos, hogy Pistának hívják, lehet, hogy ez csak a fedőneve volt). Így volt ez rendjén. A külügyminiszter senkinek sem köszönt vissza, csak biccentett. Elkopott volna a szája a nagy köszöngetésben, és különben is: tudja csak mindenki a maga helyét.
– Jó reggelt, főnök! – köszönt a titkárnője, és feltette főni az első kávét, ahogy a külügyminiszter belépett az irodája előszobájába. A külügyminiszter biccentett, és belépett az irodájába. A titkárnő gondosan becsukta mögötte a párnázott ajtót. A külügyminiszter kabátját a fogasra akasztotta, megigazította kissé félrecsúszott nyakkendőjét, aktatáskáját az impozáns külügyminiszteri íróasztal előtt álló párnázott külügyminiszteri bársonyszék mellé tette. Aztán kihúzta magát, ujjaival furcsa hajzatába túrt (ezt afféle márkavédjegyként viselte), a barokk csillár felé fordult, és szépen, tagoltan, gondosan artikulálva azt mondta: – Jó reggelt, főnök!
A csillár biccentett.