Ha már a bab a jövő étele, akkor játsszunk vele
A jelenleg érvényes számítások szerint a jövő táplálkozásának sokkal jelentősebb részét teszik majd ki a zöldségek és hüvelyesek, mint ma. Ezek a növényi élelmek rendelkeznek megfelelő mennyiségű fehérjével és energiával ahhoz, hogy napjaink többségében hús nélkül is ellegyünk. Ha azonban pusztán a menzás főzelékek, levesek felől nézzük ezeket az alapanyagokat, talán már nem is érezzük úgy, hogy meg akarjuk érni azt a bizonyos jövőt.
Muszáj lesz azokhoz a konyhákhoz fordulnunk segítségért, melyek már ősidők óta sokkal nagyobbra becsülik ezeket az alapanyagokat. Ahogy a zöldségeknél, a babok, lencsék világában hasonlóképp elég megismerni új technológiákat és kombinációs szerkezeteket ahhoz, hogy egy idő után magunk rakjunk össze kreatív, egyedi fogásokat.
Áztatni kell-e?
A legtöbb embert az riasztja el a hüvelyesektől, hogy hosszas tervezést igényelnek, hiszen áztatni kell őket. Ezt az aggályt kapásból el is vethetjük, ugyanis a csicserit leszámítva egyiket sem muszáj beáztatni, maximum tovább fognak főni. Persze az áztatás jó dolog, valóban felgyorsítja a főzést, és segít abban is, hogy szebbek maradjanak a szemek, ne essenek szét, de sürgős esetben elhagyható. Mikor néhány éve Kenji Lopez a Food Lab rovatban kikísérletezte, milyen befolyással van a babok főzésére és emészthetőségére az áztatás, én is leteszteltem ezeket a módszereket. A tanulság az volt, hogy az apró szemű hüvelyesek – lencse, gyöngybab, sárgaborsó – úgy is simán megpuhulnak, hogyha nem, vagy csak pár órára volt időnk beáztatni őket. Mindez persze nagyban függ attól, mennyire régi is az a szárított bab, lencse – a frissebb, nedvesebb nyilván hamarabb is fog megpuhulni, mint a régebbi, száraz. A csicseri ezzel szemben tényleg nagyon lassan készül el áztatás nélkül, sőt, neki szüksége van egy egész napnyi fürdőre ahhoz, hogy egy óra alatt megfőjön, máskülönben akár 3-4 órán keresztül is rotyoghat, mire ehető lesz.
4 Responses
Fiatal koromban egyáltalán nem ettem babot, de én nagyon vigyáztam magamra, hogy semmi kiábrándító ne legyen rajtam, ugyanúgy, mint evésnél is, hogy ne álljon két oldalt ki az arcom, inkább elől rágcsáltam és nagyon szépen, finoman ettem. 15 éves koromban készítettem magamnak az első hasszorító alsóneműt egy harisnyakötőből, levágva a megkötőket róla. Mert olyankor, amikor a havi menses megvan, nagyobb a has. De a bab elmaradt, soha nem is szeleltem, akkor illetlenségnek gondoltam, ha valaki kiengedte magából. Nem tudtam, hogy nagyon sok minden befolyásolja, nemcsak az étel milyensége, haínem az emésztés egyéb betegségei is, valamint a mozgás hiánya.
Egyszer az egyik szomszéd megmutatta nekem, hogyan kell főzni a babot, miután már főzte egy jó darabig, leöntötte róla a főzővizet és cserélte tiszta vízzel, azt mondta, kimennek belőlel a bélgázt okozó anyagok. Én mindig zöldségesnél vásárolt fejtett babból főztem a babfőzeléket, tejfölös bablevest, vagy babgulyást is. Az a legjobb erre a célra. Nem szeretem az üzemiken készült olcsó babokat, nem szívesen eszem meg őket.
A bab fogyasztása után a fiatal és csinos nőknek kiáll a hasuk, ezért nem ettem régen soha babot, meg általában ilyenek a hüvelyesek, melyek egészségesnek számítanak.
Igazi óhéber lelkületű címadás!Pont ilyenek vagytok,aztán sérelmezitek,ha kimondjuk rólatok a nyers (fingós) igazságot?
folt folt foltocska