Azért, a szemetek kisülhetne!
Szigorúan a politikai túlélésetek érdekében van pofátok egy megtámadott, a saját területén háborút elszenvedő országot csesztetni.
Szégyelljétek magatokat!
Az egész keresztény világ előtt lejáratjátok az országunkat. Ott tartunk, ha meghallják valahol külföldön, hogy magyarok vagyunk, furcsán és értetlenül néznek ránk. Hiszen egy olyan rezsimet támogat a kormányunk egyedüliként, aki már a saját fiaiból is egymillió embert áldozott fel és óriási pusztítást okozott egy hagymázas, beteg gondolat fogságában.
És, még ti meritek magatokat hívő keresztényeknek nevezni…..?
Nézd! Nem félhülye, hanem egész hülye vagyok, de qrvára érdekel, hogy a zalkában és Horpácsinál a petőfi kollégiumban egy vidéki srác kinek , hova, minek jelenti fel a hittanos társait? Birka…. mondaná Horpácsi, Kovács,Máté, Panyi.
Tudsz valakit, aki a zalkában/ból, bláthyban/ból hittanra járt
66 és 70 között? 😁😂🤣😁 Ezek szakmai iskolák voltak
Nézz már a tükörbe! Tényleg szánalmas vagy. Rágalmazzál már okosabban.
Honnan ismered meg a hazudozó ifjúkomcsit? Nem elég,hogy spicliskedik még ki is kéri magának…Ilyen a fajtád.Miért kellett nevet vàltoztatnotok?Még mindig nem válaszoltál kiszeském…:):):)
2
Ne terelj, ne hazudozz már ennyire átlátszóan te nyomorult ganajtúró, mindenki tudja, hogy hittanra akkor csak a parókiákra, plébániákra járhattunk mi fiatalok, szabadidőnkben, leginkább vasárnaponként, de aztán voltak olyanok is akik sunyiban kifigyeltek! És rohantak jelenteni, ahogy te is.
1
tetszik az önvallomásod, 06.45-ös
énvédő mechanizmus
még a technikumban is oktatták
Tudjuk! Úgy kezdődött , hogy Putyin visszaütött, hiába szipogott a
két zsidó az ukrán Victoria Nuland és az orosz Volodimir Zelenszkij.
Nem „mocskos fidesz” szította a testvérháborút?
„A többségében orosz ajkú régi-új elitnek érdekében állt az ország függetlenségét erősíteni, hiszen anyagilag igen jól jártak Ukrajna létrejöttével. Ezért minimalizálni akarták annak a veszélyét, hogy Ukrajna újra Oroszország része legyen. És ehhez jött kapóra az ukrán nyelv támogatása. Viszont úgy kellett mesterkedniük, hogy az ukrán nemzeti büszkeség ne erősödjék meg nagyon, és ne forduljon ellenük. Vigyázniuk kellett arra is, hogy az ukrán és orosz ajkú lakosság között ne éleződjön ki annyira a viszony, hogy az majd az ország szétszakadásához vezessen. Azt a megoldást találták ki, hogy az ukrán anyanyelvű szavazókra támaszkodó egyik, illetve az orosz ajkú választókra számító másik politikai tábor váltógazdaság-szerű küzdelmet folytat a választási kampányok idején, de ügyeltek arra, hogy politikai manővereikkel fenntartsák a nyelvi téren kialakult status quót, s így elkerüljék az etnikai és nyelvi konfliktusokat. Az óvatosan egyensúlyozó nyelvpolitika taktikáját követte a független Ukrajna első elnöke, a hatalmát átmentő Leonyid Kravcsuk. Hivatali ideje (1991–1994) alatt nem erőltette az ukránosítást, de pozíciókat engedett át a nemzeti elkötelezettségű elitnek. Ez utóbbi jelentős eredményeket ért el az államigazgatás és az oktatás ukrán nyelvűségének kialakításában, de semmit sem tett a sajtó és a kulturális élet orosz dominanciája ellen. Az egyensúlyozó politika mestere volt két cikluson át (1994–2004) a következő elnök, Leonyid Kucsma, aki érdekei kívánta mértékben hol az ukrán, hol az orosz nyelvűek védelmezőjeként szerepelt. Hintapolitikájának jó példája az 1996-ban elfogadott alkotmány, melynek 10. cikkelye kimondja: „Ukrajna államnyelve az ukrán”; ám a következő bekezdés szerint „Ukrajnában szavatolt az orosz és a többi nemzeti kisebbség nyelvének szabad fejlődése, használata és védelme”.
A nyelvpolitikai egyensúly a 2004-es narancsos forradalom után hatalomra került Viktor Juscsenko elnöksége alatt borult fel. Választási kampányában még történelmi kompromisszumról beszélt, hatalomra kerülése után viszont már az ukrán nyelv és nemzeti identitás harcosaként lépett fel. Azt az ideálisnak vélt állapotot kívánta visszahozni, amikor az orosz csak egyike a számos kisebbségi nyelvnek, az ukrán ellenben államnyelvként az összes formális funkcióban egyeduralkodó. Ám Juscsenko bizonyult a legkevésbé eredményesnek az ukránosításban. A 2010-es elnökválasztás el is söpörte a narancsos elitet, és az a Viktor Janukovics nyert, aki a kampányban megígérte az orosz nyelv státusának rendezését. A 2012-ben elfogadott nyelvtörvény feljogosította a régiókat egy második hivatalos nyelv bevezetésére, amennyiben az azt beszélő kisebbség aránya elérte a tíz százalékot.
Az ukrán nemzeti érzelmű erők nem kompromisszumként, hanem oroszosításként élték meg az új törvényt.
Utcai demonstrációt tartottak a nyelvtörvény ellen. Ilyen előzmények után érthető, miért volt a 2014-es „forradalmi kormány” első lépése a nyelvtörvény eltörlése, főleg annak tükrében, hogy hatalomra jutását nem kis részben szélsőséges ukrán nacionalista csoportoknak köszönhette. Ezzel a lépéssel azonban felingerelte az ország orosz ajkú felének jelentős részét, megnyitva az utat a polgárháborúhoz.
A forradalmi ukrán kormány végül visszavonta ugyan a 2012-es nyelvtörvény eltörlését, a polgárháború kirobbanását azonban már nem tudta megakadályozni. Három évvel 2014 tavasza után világossá vált, hogy a szakadár területeket békésen nem lehet visszaintegrálni. Ezért logikus lépés volt az ukrán kormány részéről az ukránosításba belefogni: a szeparatistákat ez már nem befolyásolta, az ukrán nacionalistáknak pedig elégtétel volt. Az ingatag helyzetű Porosenko-vezetés számára belpolitikai szempontból ez volt a legjobb lépés, de külpolitikai szempontból elszámították magukat. A 2017-es új oktatási törvény aláásta Ukrajna nemzetközi jó hírét és „áldozati státuszát”, propagandafegyvert adott Oroszország kezébe, és sikerült olyan közép- és kelet-európai államokat is Ukrajna ellen hangolnia, amelyek elvileg a szövetségesei voltak.”
Saját terület? Hol van a mindkét fél által aláírt, ratifikált , ENSZ -felé
átadott fehérorosz-orosz, ukrán-orosz határ? Linkeld már be ide.
Tudom, hiányzik Nyugatnak egy második Jelcin. Nem lett teljesen
átjáróház Oroszország.
(„Kis híján nemzetközi bonyodalmat okozott a washingtoni Fehér Házban Borisz Jelcin. A néhai orosz elnök 1995-ös látogatása alkalmával ittasan, egy szál alsónadrágban próbált taxit fogni a híres épület kertjében, mert pizzára vágyott, derült ki a Bill Clinton elnökségéről hamarosan megjelenő új könyvből, amelynek maga az exelnök volt a riportalanya. A vodka iránti szenvedélyét nem palástoló Borisz Jelcin a pizzás éjszaka utáni estén is bonyodalmat okozott, akkor ittas behatolónak nézték, ugyanis a magas rangú vendégek szálláshelyéül szolgáló Blair House pincéje körül bóklászott. A titkosszolgálat Clinton elnököt is tájékoztatta, idézett a történetekből a brit Daily Mail című újság internetes kiadása.
Bill Clinton minderről és az elnöksége alatt történtekről Taylor Branch történésznek beszélt. A Pulitzer-díjas szerzőt maga a volt elnök választotta ki, legyen elnöki éveinek nem hivatalos krónikása.”)
Már hányszor leírtam, 16 év elmúlt 1000 ezer év legjobb kormányzása után sem azzal kérkednek mit értek el, hanem a másik mit tenne, ha ő lenne vagy éppen mitől kell félnünk, rettegnünk ha mások lesznek.
Göring azt mondta:
„Természetesen az emberek nem akarnak háborút. Miért kockáztatná egy egyszerű paraszt az életét, amikor a háborúból a legjobb, amit kihozhat, az az, hogy sértetlenül visszatérhet a farmjára? Senki sem akar háborút – sem Oroszországban, sem Angliában, sem Amerikában, sem Németországban. Ez nyilvánvaló.”
Végső soron azonban egy ország vezetői határozzák meg a politikáját. És könnyű megszerezni az emberek támogatását ezekhez a politikákhoz. Nem számít, hogy demokráciáról, kommunizmusról, parlamentarizmusról vagy fasiszta diktatúráról van szó.
Gilbert így válaszolt:
„De a demokráciában van egy különbség – az emberek a választott képviselőkön keresztül fejezhetik ki a véleményüket.”
Göring így válaszolt:
„Természetesen ez jó, de függetlenül attól, hogy a népnek van-e szava vagy nincs, mindig kényszeríteni lehet őket az engedelmességre. Egyszerű: mondd meg nekik, hogy támadás alatt állnak, majd vádold meg a pacifistákat hazafiatlansággal és az ország veszélyeztetésével. Ez minden országban működik.”
Ezt támogatják a magyar „hithű keresztény” magyar emberek:
„Vlagyimir Rosztyiszlavovics Megyinszkij lelkes volt amiatt, hogy újra ő vezeti a delegációnkat. Ezzel kapcsolatban nagyon erőteljes és szép beszédet mondott. Lényege az volt: minden igazi orosz most a győzelemért él a különleges katonai műveletben. És készek bármilyen áldozatot hozni, akár éveken át kenyéren és vízen élni azért, hogy a Donbasz a miénk legyen. Hogy a különleges katonai művelet egyéb céljai is megvalósuljanak. Azt is mondta, hogy Oroszország annyira erős, hogy kész akár több millió katonát is elveszíteni halottként”
A horvát gazdasági miniszter örül, hogy Szijjártó hirtelen rájött, mégis használható az Adria-kőolajvezeték 😀
Örömteli látni, amikor Magyarország ilyen meggyőződéssel beszél az uniós jogról, az európai értékekről és a kötelező érvényű kötelezettségekről. Amikor ezek a szavak többek egyszerű hivatkozásnál vagy egy posztnál, akkor valóban ezek tartják stabilan és biztonságban a térségünket
Jóval a mai politikai állásfoglalások előtt az önök honfitársai felismerték az adriai alternatíva értékét, mint az orosz csapdából kivezető utat. Ez a régóta létező magyar elképzelés most végre valósággá válik.
Az Adria-kőolajvezeték megbízható, biztonságos, versenyképes árú, és rendelkezik azzal a kapacitással, amely fedezni tudja magyar és szlovák barátaink igényeit. Segít Európának eltávolodni az orosz energianyomástól.
Ezért épült. És ma is ezt a célt szolgálja. Horvátország készen áll arra, hogy felelősen és konstruktívan járjon el – teljes mértékben az EU- és OFAC-szabályozással összhangban – az ellátásbiztonság védelmében
írja Ante Šušnjar, aki posztja utolsó mondatában emlékezteti Szijjártót a tavalyi kapacitásvitára is:
Ahogy az Igenis, miniszter úr! című sorozatban mondják: »Sose higgy el semmit, amíg hivatalosan nem cáfolták.« Különösen akkor, amikor a tavalyi »nincs kapacitás« az idén hirtelen »uniós kötelezettséggé« válik. 😀
20 Responses
Nyugi van Csézy! Majd az esélyesek nyugalmával jársz temetésekre, mint háborúpárti
„Papperger szerint a jelenlegi helyzetet látva a háború nem fog véget érni 2026-ban sem.
Jelenleg több lőszert gyártunk, mint amennyire szerződtünk
– jegyezte meg a Rheinmetall-vezér.”
Azért, a szemetek kisülhetne!
Szigorúan a politikai túlélésetek érdekében van pofátok egy megtámadott, a saját területén háborút elszenvedő országot csesztetni.
Szégyelljétek magatokat!
Az egész keresztény világ előtt lejáratjátok az országunkat. Ott tartunk, ha meghallják valahol külföldön, hogy magyarok vagyunk, furcsán és értetlenül néznek ránk. Hiszen egy olyan rezsimet támogat a kormányunk egyedüliként, aki már a saját fiaiból is egymillió embert áldozott fel és óriási pusztítást okozott egy hagymázas, beteg gondolat fogságában.
És, még ti meritek magatokat hívő keresztényeknek nevezni…..?
A csabavezér utcai félhülye mint keresztény? Aki a zalkában feljelentgette a hittanos osztálytársait?Jó vicc…
Nézd! Nem félhülye, hanem egész hülye vagyok, de qrvára érdekel, hogy a zalkában és Horpácsinál a petőfi kollégiumban egy vidéki srác kinek , hova, minek jelenti fel a hittanos társait? Birka…. mondaná Horpácsi, Kovács,Máté, Panyi.
Tudsz valakit, aki a zalkában/ból, bláthyban/ból hittanra járt
66 és 70 között? 😁😂🤣😁 Ezek szakmai iskolák voltak
Nézz már a tükörbe! Tényleg szánalmas vagy. Rágalmazzál már okosabban.
Honnan ismered meg a hazudozó ifjúkomcsit? Nem elég,hogy spicliskedik még ki is kéri magának…Ilyen a fajtád.Miért kellett nevet vàltoztatnotok?Még mindig nem válaszoltál kiszeském…:):):)
Ne terelj, ne hazudozz már ennyire átlátszóan te nyomorult ganajtúró, mindenki tudja, hogy hittanra akkor csak a parókiákra, plébániákra járhattunk mi fiatalok, szabadidőnkben, leginkább vasárnaponként, de aztán voltak olyanok is akik sunyiban kifigyeltek! És rohantak jelenteni, ahogy te is.
tetszik az önvallomásod, 06.45-ös
énvédő mechanizmus
még a technikumban is oktatták
Tudjuk! Úgy kezdődött , hogy Putyin visszaütött, hiába szipogott a
két zsidó az ukrán Victoria Nuland és az orosz Volodimir Zelenszkij.
Nem „mocskos fidesz” szította a testvérháborút?
„A többségében orosz ajkú régi-új elitnek érdekében állt az ország függetlenségét erősíteni, hiszen anyagilag igen jól jártak Ukrajna létrejöttével. Ezért minimalizálni akarták annak a veszélyét, hogy Ukrajna újra Oroszország része legyen. És ehhez jött kapóra az ukrán nyelv támogatása. Viszont úgy kellett mesterkedniük, hogy az ukrán nemzeti büszkeség ne erősödjék meg nagyon, és ne forduljon ellenük. Vigyázniuk kellett arra is, hogy az ukrán és orosz ajkú lakosság között ne éleződjön ki annyira a viszony, hogy az majd az ország szétszakadásához vezessen. Azt a megoldást találták ki, hogy az ukrán anyanyelvű szavazókra támaszkodó egyik, illetve az orosz ajkú választókra számító másik politikai tábor váltógazdaság-szerű küzdelmet folytat a választási kampányok idején, de ügyeltek arra, hogy politikai manővereikkel fenntartsák a nyelvi téren kialakult status quót, s így elkerüljék az etnikai és nyelvi konfliktusokat. Az óvatosan egyensúlyozó nyelvpolitika taktikáját követte a független Ukrajna első elnöke, a hatalmát átmentő Leonyid Kravcsuk. Hivatali ideje (1991–1994) alatt nem erőltette az ukránosítást, de pozíciókat engedett át a nemzeti elkötelezettségű elitnek. Ez utóbbi jelentős eredményeket ért el az államigazgatás és az oktatás ukrán nyelvűségének kialakításában, de semmit sem tett a sajtó és a kulturális élet orosz dominanciája ellen. Az egyensúlyozó politika mestere volt két cikluson át (1994–2004) a következő elnök, Leonyid Kucsma, aki érdekei kívánta mértékben hol az ukrán, hol az orosz nyelvűek védelmezőjeként szerepelt. Hintapolitikájának jó példája az 1996-ban elfogadott alkotmány, melynek 10. cikkelye kimondja: „Ukrajna államnyelve az ukrán”; ám a következő bekezdés szerint „Ukrajnában szavatolt az orosz és a többi nemzeti kisebbség nyelvének szabad fejlődése, használata és védelme”.
A nyelvpolitikai egyensúly a 2004-es narancsos forradalom után hatalomra került Viktor Juscsenko elnöksége alatt borult fel. Választási kampányában még történelmi kompromisszumról beszélt, hatalomra kerülése után viszont már az ukrán nyelv és nemzeti identitás harcosaként lépett fel. Azt az ideálisnak vélt állapotot kívánta visszahozni, amikor az orosz csak egyike a számos kisebbségi nyelvnek, az ukrán ellenben államnyelvként az összes formális funkcióban egyeduralkodó. Ám Juscsenko bizonyult a legkevésbé eredményesnek az ukránosításban. A 2010-es elnökválasztás el is söpörte a narancsos elitet, és az a Viktor Janukovics nyert, aki a kampányban megígérte az orosz nyelv státusának rendezését. A 2012-ben elfogadott nyelvtörvény feljogosította a régiókat egy második hivatalos nyelv bevezetésére, amennyiben az azt beszélő kisebbség aránya elérte a tíz százalékot.
Az ukrán nemzeti érzelmű erők nem kompromisszumként, hanem oroszosításként élték meg az új törvényt.
Utcai demonstrációt tartottak a nyelvtörvény ellen. Ilyen előzmények után érthető, miért volt a 2014-es „forradalmi kormány” első lépése a nyelvtörvény eltörlése, főleg annak tükrében, hogy hatalomra jutását nem kis részben szélsőséges ukrán nacionalista csoportoknak köszönhette. Ezzel a lépéssel azonban felingerelte az ország orosz ajkú felének jelentős részét, megnyitva az utat a polgárháborúhoz.
A forradalmi ukrán kormány végül visszavonta ugyan a 2012-es nyelvtörvény eltörlését, a polgárháború kirobbanását azonban már nem tudta megakadályozni. Három évvel 2014 tavasza után világossá vált, hogy a szakadár területeket békésen nem lehet visszaintegrálni. Ezért logikus lépés volt az ukrán kormány részéről az ukránosításba belefogni: a szeparatistákat ez már nem befolyásolta, az ukrán nacionalistáknak pedig elégtétel volt. Az ingatag helyzetű Porosenko-vezetés számára belpolitikai szempontból ez volt a legjobb lépés, de külpolitikai szempontból elszámították magukat. A 2017-es új oktatási törvény aláásta Ukrajna nemzetközi jó hírét és „áldozati státuszát”, propagandafegyvert adott Oroszország kezébe, és sikerült olyan közép- és kelet-európai államokat is Ukrajna ellen hangolnia, amelyek elvileg a szövetségesei voltak.”
Saját terület? Hol van a mindkét fél által aláírt, ratifikált , ENSZ -felé
átadott fehérorosz-orosz, ukrán-orosz határ? Linkeld már be ide.
Tudom, hiányzik Nyugatnak egy második Jelcin. Nem lett teljesen
átjáróház Oroszország.
(„Kis híján nemzetközi bonyodalmat okozott a washingtoni Fehér Házban Borisz Jelcin. A néhai orosz elnök 1995-ös látogatása alkalmával ittasan, egy szál alsónadrágban próbált taxit fogni a híres épület kertjében, mert pizzára vágyott, derült ki a Bill Clinton elnökségéről hamarosan megjelenő új könyvből, amelynek maga az exelnök volt a riportalanya. A vodka iránti szenvedélyét nem palástoló Borisz Jelcin a pizzás éjszaka utáni estén is bonyodalmat okozott, akkor ittas behatolónak nézték, ugyanis a magas rangú vendégek szálláshelyéül szolgáló Blair House pincéje körül bóklászott. A titkosszolgálat Clinton elnököt is tájékoztatta, idézett a történetekből a brit Daily Mail című újság internetes kiadása.
Bill Clinton minderről és az elnöksége alatt történtekről Taylor Branch történésznek beszélt. A Pulitzer-díjas szerzőt maga a volt elnök választotta ki, legyen elnöki éveinek nem hivatalos krónikása.”)
Már hányszor leírtam, 16 év elmúlt 1000 ezer év legjobb kormányzása után sem azzal kérkednek mit értek el, hanem a másik mit tenne, ha ő lenne vagy éppen mitől kell félnünk, rettegnünk ha mások lesznek.
Göring azt mondta:
„Természetesen az emberek nem akarnak háborút. Miért kockáztatná egy egyszerű paraszt az életét, amikor a háborúból a legjobb, amit kihozhat, az az, hogy sértetlenül visszatérhet a farmjára? Senki sem akar háborút – sem Oroszországban, sem Angliában, sem Amerikában, sem Németországban. Ez nyilvánvaló.”
Végső soron azonban egy ország vezetői határozzák meg a politikáját. És könnyű megszerezni az emberek támogatását ezekhez a politikákhoz. Nem számít, hogy demokráciáról, kommunizmusról, parlamentarizmusról vagy fasiszta diktatúráról van szó.
Gilbert így válaszolt:
„De a demokráciában van egy különbség – az emberek a választott képviselőkön keresztül fejezhetik ki a véleményüket.”
Göring így válaszolt:
„Természetesen ez jó, de függetlenül attól, hogy a népnek van-e szava vagy nincs, mindig kényszeríteni lehet őket az engedelmességre. Egyszerű: mondd meg nekik, hogy támadás alatt állnak, majd vádold meg a pacifistákat hazafiatlansággal és az ország veszélyeztetésével. Ez minden országban működik.”
„Azért, a szemetek kisülhetne!”…. meg „csesztetni”
nekünk?
Nem Csézy formálja majd úgy a szavakat, ahogy azt az EPP kéri?
Az első férje már biztosan nem lesz a háború áldozata.
remélem totálisan beleőrülsz a geci háborús rettegtetésébe
csak röhögök a Magyar Péter fanokon.
Ezt támogatják a magyar „hithű keresztény” magyar emberek:
„Vlagyimir Rosztyiszlavovics Megyinszkij lelkes volt amiatt, hogy újra ő vezeti a delegációnkat. Ezzel kapcsolatban nagyon erőteljes és szép beszédet mondott. Lényege az volt: minden igazi orosz most a győzelemért él a különleges katonai műveletben. És készek bármilyen áldozatot hozni, akár éveken át kenyéren és vízen élni azért, hogy a Donbasz a miénk legyen. Hogy a különleges katonai művelet egyéb céljai is megvalósuljanak. Azt is mondta, hogy Oroszország annyira erős, hogy kész akár több millió katonát is elveszíteni halottként”
https://www.youtube.com/watch?v=0tejUUgMrkc
https://www.facebook.com/reel/1625139238614080
csézi ke
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=4547691985517419&set=p.4547691985517419&type=3
A horvát gazdasági miniszter örül, hogy Szijjártó hirtelen rájött, mégis használható az Adria-kőolajvezeték 😀
Örömteli látni, amikor Magyarország ilyen meggyőződéssel beszél az uniós jogról, az európai értékekről és a kötelező érvényű kötelezettségekről. Amikor ezek a szavak többek egyszerű hivatkozásnál vagy egy posztnál, akkor valóban ezek tartják stabilan és biztonságban a térségünket
Jóval a mai politikai állásfoglalások előtt az önök honfitársai felismerték az adriai alternatíva értékét, mint az orosz csapdából kivezető utat. Ez a régóta létező magyar elképzelés most végre valósággá válik.
Az Adria-kőolajvezeték megbízható, biztonságos, versenyképes árú, és rendelkezik azzal a kapacitással, amely fedezni tudja magyar és szlovák barátaink igényeit. Segít Európának eltávolodni az orosz energianyomástól.
Ezért épült. És ma is ezt a célt szolgálja. Horvátország készen áll arra, hogy felelősen és konstruktívan járjon el – teljes mértékben az EU- és OFAC-szabályozással összhangban – az ellátásbiztonság védelmében
írja Ante Šušnjar, aki posztja utolsó mondatában emlékezteti Szijjártót a tavalyi kapacitásvitára is:
Ahogy az Igenis, miniszter úr! című sorozatban mondják: »Sose higgy el semmit, amíg hivatalosan nem cáfolták.« Különösen akkor, amikor a tavalyi »nincs kapacitás« az idén hirtelen »uniós kötelezettséggé« válik. 😀
ellátás biztonság?