„Egyszerűen véget ért a diplomáciai »nem észlelés« időszaka. Bármilyen barátságtalan megnyilvánulásra országunkkal, népünkkel vagy az állam vezetésével szemben határozottan reagálni fogunk. Ezért az én nyilatkozataim a magyar fél barátságtalan lépéseire adott válaszok, azok tükröződései. A dolgokat nevükön kell nevezni. Magyarország az egyetlen akadálya Ukrajna európai uniós tagságának. Sőt, úgy vélem, Magyarország miniszterelnöke fenyegetést jelent a saját népére” – nyilatkozta Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter a Pravdának adott interjújában, ahol hosszan kitértek a magyar kormánnyal kialakult konfliktusra.
Szibiha szerint a magyar miniszterelnök a kárpátaljai magyarokat is bünteti azzal, hogy akadályozza Ukrajna uniós csatlakozását. „Határozottan elutasítjuk az ukránellenes retorikát is, ami elhangzik, valamint azokat a kísérleteket, amik Ukrajnát a magyar belpolitikai diskurzusba próbálják bevonni. Ehelyett azt látjuk, hogy mesterségesen a választási kampány egyik tényezőjévé tesznek bennünket” – tette hozzá a külügyminiszter.
Arra reagálva, hogy Szijjártó Péter nemrég azt mondta, hogy az ukrán kormány is elindul a magyar parlamenti választáson a Tisza Párt nevében, az ukrán külügyminiszter most azt mondta: „Bár arányosan járunk el, nincs időm minden ostobaságra reagálni.” Amikor a kormányváltás lehetőségéről kérdezték, azt mondta, hogy együtt fognak működni bármely olyan hatalommal, amit a magyar nép törvényesen választott meg, valamint érdekeltek a Magyarországgal fenntartott jó szomszédi kapcsolatokban. Arra azt esetre, ha az Orbán-kormány maradna, és tovább blokkolná az ukrán csatlakozást, Szibiha azt válaszolta: „Ukrajnának nincs más útja, mint megszerezni Magyarország szavazatát az Európai Unióhoz való csatlakozásunk támogatásához. Nagyon reméljük, hogy a választások után bekövetkező bármilyen körülményváltozás lehetővé teszi majd ennek a vétónak a feloldását. Ez alapvetően fontos számunkra, alapvetően fontos Európa számára. És biztos vagyok benne, hogy Magyarország számára is az.”
Erre reagálva Szijjártó Péter azt írta, hogy „amíg mi vagyunk kormányon, Ukrajna biztosan nem lesz az Európai Unió tagja, mert az ukránok behoznák a háborút az EU-ba és így belerángatnának minket is a háborújukba”.
Csúcsra járatott konfliktus
Később az interjúban Andrij Szibiha úgy értékelte, hogy Magyarországgal a szembenállás csúcspontjához közelednek. Ez a folyamat kedden már ott tartott, hogy Szijjártó Péter bekérette a külügyminisztériumba Sándor Fegyir ukrán nagykövetet, mert úgy értékelte, hogy „Ukrajna elnöke és kormánya ugyanis egy kendőzetlen, szégyentelen, nyílt, durva beavatkozásba kezdett. Nyilvánvalóan befolyásolni akarják a magyar választás eredményét”. Szerinte ezzel a Tisza győzelmét akarják elősegíteni. Sándor Fegyirt a külügyminisztérium előtt a kormánypropaganda munkatársai várták mikrofonokkal.
A magyar és az ukrán kormány a múlt héten több körben is üzengetett egymásnak. A davosi Világgazdasági Fórumon elmondott beszédében Volodimir Zelenszkij ukrán elnök arról beszélt, hogy „minden Viktor, aki európai pénzből él, miközben megpróbálja kiárusítani az európai érdekeket, megérdemel egy fejbe kólintást”, amire Orbán a Facebookon magyarul válaszolva „szorult helyzetben lévő embernek” nevezve az ukrán elnököt, „aki negyedik éve nem tud vagy nem akar lezárni egy háborút”.
Erre Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter az X-en azt írta: „Ukrajna EU-tagságának blokkolásával Orbán Viktor Putyin kívánságait teljesíti. Ugyanakkor akadályozza a béke helyreállítását Európában, és Magyarországot a Kreml rezsimjének cinkosává teszi – folytatta. –Ma Orbán nem is Horthy Miklósként, hanem Hitler csatlósaként, Szálasi Ferencként viselkedik. Ez a második világháború tanulsága.” Erre Szijjártó választási beavatkozással vádolta, ahogy Orbán Viktor is arról beszélt, hogy az ukrán kormány összehangolt intézkedéssorozattal akar beavatkozni a magyar választásokba.
5 Responses
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1489466706514744&set=a.515344460593645
https://www.facebook.com/reel/3811956965606035
„Az Északi Áramlat elképzelése még 1998-ban, a Jelcin érában született meg. Ekkor Oroszország a nyugathoz igazodó állam volt, sem az Európai Unió, sem az Egyesült Államok részéről nem fogalmazódtak meg olyan kritikák, hogy a vezeték növelné az európai függőséget vagy csökkentené Ukrajna bevételeit. A vezeték építésének előkészítése 2005 végén kezdődött, míg a csővezeték lefektetése 2010-ben. Az iker csővezeték 1-es vezetékében 2011 novemberében, 2-es vezetékében pedig 2012 októberében indult el a gáz Németország felé. Két év leforgása alatt kétszer 27.5 milliárd köbméter/év gáz került be az európai piacra, csökkenve Lengyelország és Fehéroroszország, de kisebb mértékben Ukrajna és Szlovákia a tranzitban betöltött szerepét és ezzel együtt bevételeiket is. Elmondható tehát, hogy már az első vezetékpár is negatív hatással több régiós országra. (…) A kritikák hiányában vagy mérsékelt voltában igen valószínű, hogy szerepet játszott a hatalmi politika és az üzleti érdek. Az Északi Áramlat elsősorban Németország és más nyugati, valamint északi EU tagállamok projektje volt, amelynek megvalósításában az Unió hét legnagyobb energiacége – a francia Engie, az osztrák OMV, a holland Gasunie, a holland-brit Royal Dutch Shell, a finn-német Uniper, és a német E.on és Wintershall – vett részt. A vezeték útvonala Oroszország, Finnország, Svédország, Dánia és Németország vizeit érintette. A georgiai háború miatt hirtelen megromlott orosz-nyugati viszony nem volt különösebb hatással a projekt előkészítésére.
Az Északi Áramlat II. jelentősége az első vezetékpárnál jóval nagyobb lett volna”, az ukrajnai és szlovákiai transzfer csökkenése vagy megszűnése miatt – de persze erre már nem került sor.
A legnagyobb nyertes Németország lett volna, éves szinten 225 millió euró többlettel, a legnagyobb vesztes pedig Ukrajna, egyes adatok szerint közel egymilliárd, más adatok szerint kétmilliárd dollár éves veszteséggel. A V4 országok közül Szlovákia esett volna el a legtöbb jövedelemtől
De mindez persze ha az orosz gáztilalom valósággá válik, és „örökké” tart, mindegy.
A lényeg, hogy míg az Északi Áramlat felrobbantásának két nagy nyertese lehetett volna – Ukrajna és Szlovákia, de ha nem jön többé orosz gáz, ők sem fognak nyerni az égvilágon semmit. Ironikus módon az orosz gázról való teljes leválás a tranzitdíjak kiesése és a politikai nyomásgyakorlási potenciál teljes eltűnése miatt Ukrajnán üt így a legnagyobbat.
(De nem vagyok energia-szakértő – javítsanak ki, ha a gondolatmenetem valahol sántít.)
Egyébként „vicces”, hogy Gerhard Schröder irányításával egy ideológiag igen fejlett szociáldemokrata csapat hozta össze az Északi Áramlatot. Az anno svéd miniszterelnök Hans Göran Persson, Tapio Lipponen volt finn miniszterelnök, Lipponen volt titkára, Antton Rönnholm és még sokan mások. A határozottan kifejezett lengyel és balti aggodalmak elhárításában nem csak Gerhard Schröder, nem csak Németország, hanem Finnország és Svédország is komoly szerepet játszott.
Az osztrák politikai elit egyes tagjai is közeli kapcsolatokat építettek ki Oroszországgal. A MOL Moszkva általi 2007-2008-as felvásárlási kísérlete az egyharmad részben az osztrák állam tulajdonát képező OMV-n keresztül történt volna. Az akkori szociáldemokrata kancellár, Alfred Gusenbauer később a Janukovics kormányzat lobbistája lett kétmillió eurós megbízási díjért, egyben tagja lett az orosz támogatottságú, Berlin-Bécs-Moszkva székhelyű „Civilizációk Dialógusa” központnak.
Az oroszokat, az egyértelműen Putyinhoz köthető Szurgutnyeftegazt egyébként 2010 után a magyar kormány szorította ki a MOL-ból – tehát amit a Gyurcsány kormány átjátszott volna Moszkvának, azt az Orbán kormány visszavette (AI: A Surgutneftegas (Szurgutnyeftyegaz) orosz olajtársaság 2009-ben vásárolta meg az OMV 21,2%-os részesedését a MOL-ban. A tranzakció jelentős politikai és stratégiai aggályokat vetett fel, ezért 2011-ben a magyar állam visszavásárolta ezt a csomagot, így a orosz befolyás megszűnt a társaságban) és a MOL ma magyar cég, egyben regionális óriás, két lengyel cég után a térség 3. legnagyobb cége (a Skoda ugye nem cseh irányánytású, 100%-ig Volkswagen)
Mi a sztori lényege: térségünk érdekeit nyugati-európai szövetségeseink se akkor nem vették figyelembe, amikor 1000%-al barátkoztak az oroszokkal, se ma, amikor meg pont az ellenkezője van. Ha fordulnak holnapután, akkor se kérdeznek meg minket, ezért kell önálló tényezőnek lenni, akinek az érdekeit nem lehet egyszerűen félredobni, ahogy anno az ukránokkal és szlovákokkal történt. Aki egyszerre ápol erős kapcsolatot Kínával, Oroszországgal és az USA-val, az egyiknek sem a vazalllusa, hanem egyensúlyoz, de ezt sokan nem fogják, vagy nem akarják megérteni.
„ha nem tudnám, hogy a ner, azt hinném a folyamatos békenyávogásukról, hogy ezek valami szélsőbalos meleg vegán szépségkirálynő kommandó”
„A nacionalizmus nem hazafiság. A hazafiság valami olyan sine qua non-ja az embernek és a társadalomnak, hogy még fogalommá sem kell sűríteni s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló, becsületes munkásemberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.”
(Ady: A nacionalizmus alkonya, Budapesti Napló, 1905. április 8. )
„Nálunk a nemzetet gyilkolják meg. Pár százezer ember kisajátítva tartja a országot. A nép milliói jogtalan rabszolgák. Az ország koldus és leigázott. A parlament urai pedig liferálják a népet, a nép jogait, a hazát. Ilyen nemzetveszejtő ocsmányságot nem mutat föl a világhistória. Orgiája ez az összegyülemlett bűnöknek. Beteljesülése a kérlelhetetlen fátumnak. Fölfakadt seb vagyunk most Európa testén. Lesz-e balzsam erre a sebre, vagy egyszerűen ki fogják égetni?… Rettenetes, rettenetes történet ez…”
(Panama és Anarchia, Nagyváradi Napló 1903. július 30.)
„Imádott hazánk pedig igen-igen korrupt ország. Ebből kifolyólag természetes, hogy itt minden ember fölháborodik, ha a másik ember is panamázik. Ne tessék ezt cinizmusnak venni. Ez a korrupció természetrajzának egyik erős, tapasztalati igazsága. A magyar társadalomban, mint minden fenékig romlott társadalomban privátim, kis körökben, bizalmas tereferék közt vidáman és szemérmetlenül szoktuk tárgyalni mindezt. Vezető státusférfiakról, előkelő politikusokról, társadalmi vezéremberekről, kedves, hízelgő elismeréssel szoktuk megállapítani, hogy nagy gazemberek. Ilyen bizalmas diskurzusok alkalmával, kaszinókban, kávéházakban, vendéglőkben, zsúrokon, redakciókban, folyosón tessék hallgatni előadásokat a magyar közéleti erkölcsről.”
(Panama és Anarchia, Nagyváradi Napló 1903. július 30.)
„Ez az ország tán sohasem volt olyan koldus, mint most, s néhány évtizedes modern élete annyi tennivalót még nem mért reá, mint amennyi tennivalója most van. Szabadulás csak úgy történhetnék, ha szétrombolnánk minden megmaradt kínai falat. A kínai falak mögött azonban nagyra növekedni engedett hatalom tanyázik. És e hatalom is megérezte a veszedelmet. Mikor látta, hogy a harc kikerülhetetlen, a falak lovagjai kezdtek a harcba. Régi fogás. Így csinálták a körülzárt középkori rablólovagok is. A mostaninak pláne formája sem új.”
„Benne úszunk nyakig a szennyes árban. Már nemcsak a bőr épségének hasznos dolog ebben az országban butának lenni, de előkelő divat is. Akinek van félteni valója, vagy aki a közeledő zavarosban akar halászni – egyaránt szaporázza lépteit a reakciós tábor felé. Kormányférfiak, képviselők, előkelő közéleti alakok ma mind vallomásokat tesznek szükséges pálfordulásaikról.
Közelednek a választások. – A föld népe háborog. A zavaros idők minden salakja kiárad a porondra. Csak szilárdságot nem látunk, mely a posványban ellent tud állani.”
(Ady: A mennyeknek országa, Nagyváradi Napló 1901. augusztus 27.)
„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.”
(Menjünk vissza Ázsiába, Nagyváradi Napló 1902. január 31.)
„Pusztuljon a régi rendszer minden szégyenköve! Tűnjék el kortes bandájával, vicinálistáival, strébereivel, főispánjaival, Tóth Benőivel együtt! Mert így valóban úgy lesz, hogy a jövő térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: „Ez Magyarország volt, de elsikkasztották…” ”
(Tóth Benőék, Debrecen 1899. május 17.)