A diósgyőri vár felújítása/átalakítása két ütemben tizenöt éve zajlik = ennek felében zárva

Mi a hasonlóság a Diósgyőri vár és a kétszáz kilométerre tőle nyugatra elterülő Visegrádi vár között? Úgy tűnik, jó és rossz dolgokban is rengeteg minden. A műemlékvédelemnek évekkel ezelőtt vége lett és most már csak a tömegturizmus kiszolgálása maradt fő célként?

A diósgyőri vár felújítása/átalakítása két ütemben tizenöt éve zajlik = ennek felében zárva. Kényszerek által szült újabb kényszerek, a végén egy új építmény, ami műemléket már csak nyomokban tartalmaz. És egyidős a NER-rel, amikor az állami műemlékvédelem helyére egyre tolakodóbban kerül a tömegturizmust kiszolgáló totális visszaépítés. Minek a visszaépítése? Ezt a kérdést tárgyalja ki az Élet és Irodalom napokban írt cikke.

Torma Tamás úgy fogalmazott, az évben az első (elképesztő) építészeti rátalálása egy videó volt a diósgyőri várról: tornyain cseréptető, külső falai mint egy kortárs villaerőd kerítése. A tornyok cserépfedése olyan, mint Egerben vagy Gyulán, csakhogy ez a XX. századi rekonstrukciók találmánya, a középkorban nem ismerték. A diósgyőri vár felújítása/átalakítása két ütemben tizenöt éve zajlik = ennek felében zárva.

“Kényszerek által szült újabb kényszerek, a végén egy új építmény, ami műemléket már csak nyomokban tartalmaz. És egyidős a NER-rel, amikor az állami műemlékvédelem helyére egyre tolakodóbban kerül a tömegturizmust kiszolgáló totális visszaépítés. Minek a visszaépítése? A középkorban váraknál nem használtak ilyen mészkövet, a négy méter vastag fal kváderköveit az évszázadok alatt széthordták, a szocialista restauráláskor ezeket bükki mészkővel pótolták és sötétszürke műkővel takarták be. Ma ugyanitt gépi vágott, csiszolt és világos fedlapokat látunk, és a lehangolóan steril hatást” – írja a szerző, aki ezzel alátámasztja a helyiek véleményét, akiknek legkevésbé sem tetszik a Diósgyőri vár rekonstruálásának módja és a vár “új” kinézete.

Ha elrepülünk kétszáz kilométerre nyugatra, láthatjuk az elmúlt százötven év műemlékvédelmi beavatkozásainak másik állatorvosi lovát. A visegrádi Salamon-torony Magyarország legimpozánsabb középkori lakótornya. Átélt tizenegy ostromot, évszázadokat viszonylag jó állapotban vészelt át. Tavasztól őszig Visegrád egyik legaktívabb látványossága – jelenleg tavaszig zárva.

Itt féltucatszor álltak neki a „műemlékvédelemnek”. Emiatt állandó vita tárgya: beton, ne beton, szikár archiválás vagy romantikusan teljes visszaépítés? A rekonstruálókat, a karbantartás örökös elmaradását vagy inkább viharos történelmünket lehet okolni? “Volt a Múlt – mellesleg megannyi különböző korréteg –, és van a Ma, amikor a tömegturisztikai és műemlékvédelmi érdekek ütköznek. A múzeumigazgatók az állandó figyelemversenyben több látogatót, bevételt és állami támogatást akarnak, a fogyatkozó szakemberek a különböző műemlékvédelmi charták elvei és a gyakorlat között őrlődnek” – fogalmaz Torma.

Akármi történik majd a jövőben a harmincegy méter magas Salamon-toronnyal, építései, lerombolásai, restaurálásai már mind visszavonhatatlanul rajta hagyták a történelem lenyomatát – és a történelmet visszamenőleg nem lehet megváltoztatni. Diósgyőrben sem.