Ahol sok a cigány.  Ilyen település a kelet-szlovákiai Szepsi is, ahol a szlovákok és a magyarok mellett hivatalosan a lakosság 15 százaléka roma nemzetiségű.

Van-e kiút a reménytelennek tűnő nyomorból?

Szepsi egyébként körülbelül tízezer fős város. Ebből a roma lakosság megközelítőleg kétezer-ötszáz fő, bár a népszámlálási adatok nem feltétlenül tükrözik a valóságot. A helyi önkormányzati képviselő szerint a roma származású lakosság száma folyamatosan nő a demográfiai mutatók alapján, és a várost sújtó problémák is ezzel kapcsolatosak.

„Elsőként kiemelném a közbiztonságot. Ez egy óriási probléma” – mondja a képviselő. A városi rendőrséget próbálják felszerelni, kamerarendszert biztosítani, ennek hátterét évek óta fejleszti a város önkormányzata, de ez közel sem elegendő. A rendőrök nincsenek úgy megfizetve, ahogy kellene, miközben olyan problémákkal küszködnek, amit manapság egy nyolcszáz-kilencszáz eurós fizetésből nem biztos, hogy vállalna valaki. Az állami rendőrségnél is csökken a létszám, sőt megszüntettek vidéki őrsöket, így a szepsi rendőrségre marad az oroszlánrész, amely gyakorlatilag nem bírja ellátni a közbiztonság fenntartását.

A helyzetet tovább rontotta, hogy fölemelték a büntethetőségi tételt 266-ról 700 euróra. Egy helyi boltos arról számolt be, hogy azóta elszaporodtak a lopások. Voltak helyzetek, amikor három-négy üveg pálinkával, vagy akár többel is távoztak. „Mikor feljelentést tettünk a rendőrségen, akkor azt mondták, hogy mi is vegyünk el más boltokból, mert ez nem bűncselekmény, nem tartozik rájuk, fel se vettek jegyzőkönyvet” – mesélte a boltos, aki már azon is eltűnődik, érdemes-e egyáltalán följelentéseket tenni.

Főleg az olyan nagyobb üzlethálózatokban, mint a Lidl, Tesco vagy Billa, nagy mértékben elszaporodtak a lopások, amivel a helyi hatóságok széttárják a kezüket. A történet gyakran fenyegetésig szokott menni, megfenyegetik a helyi biztonsági őrt. És az is érdekes, hogy nem kifejezetten ételt akarnak lopni, mert éhesek lennének, hanem alkoholt, cigarettát és egyéb dolgokat.

Most ott tartanak, hogy sokszor az idős asszonyok azt mondják, már templomba sem mernek menni szentmisére vagy istentiszteletre, mert nem mernek keresztülmenni a városon, attól tartva, hogy kifosztják őket. Több esetben is előfordult, hogy egy öregasszonyt ellöktek, elvették a pénzét, elvették a bevásárlását, amikor hazafelé jött.

De nem csupán a bolti lopások borzolják a kedélyeket, a gyerekprostitúció is nap mint nap látható. A helyi önkormányzati képviselő kérte már az állami rendőrséget is, hogy hatékonyabban lépjen fel ez ellen, de a biznisz még mindig virágzik. A belváros szívében állnak a gyerekek és kínálják magukat 5-10 euróért. Hihetetlen probléma van mindenütt: egészségügy, iskolaügy, lakhatás, közbiztonság – ezeket mind ha górcső alá veszik, akkor tényleg nem könnyű a helyzet Szepsiben.

Szerencsére pozitív példát is lehet felhozni. Van például egy roma származású srác, akiből a kassai kórház egyik kiváló orvosa lett, és Szepsiből származik olyan helyről, amit az ember nem is gondolna, hogy innen is ki lehet törni, innen is lehet valakiből valami. Ezekkel az emberekkel kellene példálózni, hogy nézzétek meg, nem lehetetlen, nektek is lehet házatok, autótok, csak becsületesen kéne dolgozni. Egy helyi tanár szerint vannak olyan volt diákjai, akik olyan munkahelyen dolgoznak, ahol ezerötszáz eurót is megkeresnek. A régi diákokat be szokta hívni, hogy mondják el a jelenlegi diákoknak, lássátok, lehet, lehetséges, és kamatoztatni tudja, amit megtanult.

Minden hónap 18-án hosszú sor kígyózik a posta épülete előtt, mert a rászorulók ilyenkor jutnak hozzá a segélyhez. A helyi informátorok szerint ilyenkor a szemközti parkba odatelepülnek az uzsorások is, akik egymás után szedik be a pénzt az ügyfeleiktől.

A közrendet roma polgárőrök felügyelik, tizenketten vannak, két nő és tíz férfi. Kint vannak a városban, ahol kell, ahol a legnagyobb probléma van, ott vannak mindig. Az egyik polgárőr elmondta, hogy imádja a focit, és szabadidejében edzőként próbálja jó irányba terelni a roma gyerekeket.

Hétéves korában kezdte a focit, tíz évesen elhatározta, hogy futballista lesz. Utána volt egy balesete, a karrierje megszakadt, de aztán elkezdte itt Szepsiben az iskolában edzeni a nyolcéveseket. „Én azt mondom, hogy nem igaz, hogy lehetetlen. Lehet velük is” – mondja egy helyi tanár. „Ők olyan szokásokkal jönnek, amiket egyébként szerintem nem is lehet megváltoztatni, de lehet, hogy nem is kell, hanem ilyennek kell elfogadni, amilyenek, viszont a viselkedés az utcán, ott sokkal intenzívebben kellene rájuk valamilyen formában hatni, hogy a szabályokat be kell tartani.”

A fociszerető polgárőr ismeri a helyi viszonyokat, és elkalauzolta a Parameter munkatársait a város három romatelepe közül a legnagyobbikba, ahol szinte középkori viszonyok uralkodnak. Körülbelül ezerharmincszázan laknak itt, a felük gyerek. A fő probléma a szemét. A romák nem nagyon szeretnek a szolgáltatásért fizetni. „Túl sok ember, túlzsúfolt ember van egy helyen” – mondja a polgárőr. Szerinte az lenne a kisebb megoldás a jövőben, hogy ezt az ezerháromszáz embert más helyre is tenni, nem az egészet, de felét vagy negyedét, hogy ez a hely egy csöppet szabaduljon fel.

„Akik itt vannak, szepsi gyerekek, vannak itten komoly futballisták, csak nem mehetnek sehova. Nincs focipályájuk, nem tudnak sehol sem edzeni, és ez rossz” – panaszolja. Ha lenne sportlehetőség, nem volna “bordélyság”, “zacskózás”, verekedés, mert a szülő észrevenné, hogy a gyereke jár edzésre. Sajnálja, hogy nincs roma csapat Szepsiben, pedig volt egyszer felnőtt és ifjúsági csapat is, amelyek bejutottak a döntőbe, végigvertek mindenkit, aztán egyszer csak vége lett mindennek.

A telepen működik egy közösségi ház, amely már jó pár éve működik. A fő feladat a helység vezetése és foglalkozás az egész itteni lakossággal. Minden nap más-más program van: reggel kezdik, hogy bejönnek, kinyitnak, már az ajtó előtt várnak, papírkitöltés, együttműködés mindenféle intézménnyel, délutánonként gyerek- és asszonyfoglalkozások. Nagyon használják ki a gyerekek, főleg délutánonként. Szinte minden órában 50-60 gyerek jön be. Átveszik azokat az anyagokat, amik az iskolában voltak, vagy olvasnak velük roma meséket és könyveket. Ez olyan napközi otthonként is működik, az ajtó mindig nyitva van. Két szociális munkás van erre az ezerháromszáz főre.

Mellettük focipálya volt építve, csak annyira kopott, hogy már nincs belőle szinte semmi. Ebből lett egy roma sportklub, előtte azt sem tudták a gyerekek, hogy mi az a futball, de játszottak, viszont nem tudták, mi az az edzés, mi is a felkészülés. Az edző, mikor először meglátta ezeket a roma gyerekeket, mindjárt megkedvelte őket. „Én amit átéltem, azt nekik akarom adni” – mondja az edző. Most tizenhat-tizenheten járnak, edzenek, keményen hallgatnak. Már az ötödik meccsnél tartanak, bukás nélkül menetelnek. A polgármester is, az egész falu erről beszél, hogy hogy lehet három hónap alatt felkészíteni ezeket a gyerekeket.

„Meg kell mondani az igazat, ezek a roma gyerekek szegények, foglalkozni kell sokat velük” – magyarázza az edző. Ha valaki futballista akar lenni, akkor magán kell dolgozni. Nem úgy, hogy hazajön az edzésről és már csinálja magát, mert cigiznek is, isznak is, az meg nála nem lehet. A videó készítésekor viszont vezetik a tabellát.

Forrás: Parameter.sk