Kártérítés helyett több milliós perköltséggel engem terhelve, egy magánember számára aránytalan következményekkel.
Edit Rózsa 
bizakodó – itt: Miskolc Polgármesteri Hivatal, Varoshaz Ter 8.
15:00-ra a miskolci polgármester, Tóth-Szántai József meghívására az irodájába megyek.
Egy olyan megbeszélésre, amelynek városi és közösségi tétje van.
Nem titok: egy nagyértékű városfesztivál alapítója, felépítője és tulajdonosa vagyok.
Igen. Egy személyben. 26 éve számos lelkes, városát szerető partnerrel együtt megvalósítva sokak álmát.Amitől senki és semmi nem foszthat meg.
És igen: Kúriai ítélet van róla, amelyet az Alkotmánybíróság jogerős pecséttel megerősített.Mindig híve voltam a transzparenciának és a nyílt, bizalmon alapuló párbeszédnek. Ahogy most is.
Szociológusként tanáromtól Márta Pankucsi tanultam meg, hogy;
a bizalmon alapuló párbeszéd nem érzelem, hanem társadalmi erőforrás.Mediátorként megtanultam, hogy;
a konfliktusok kezelésének egyetlen útja a kommunikáció.Katonaként megtanultam, hogy;
a bátor, egyenes kiállás nem háborút, hanem békét teremt, mert a konfliktusok eszkalációjának 9. szintje már a pusztítás.Rendszerváltó politikusként megtapasztaltam;
a döntéshozó magányát, a körülötte lévő romlott tanácsadói körök intrikáját, manipulációját,a suttogó propaganda pusztítását, és azt, hogyan lehet egy vezetőt elszigetelni az igazságtól, az őt erősítő szövetségeseitől.Fesztiváligazgatóként, szervezőként megtanultam;
mit jelent a közösség, mit ér a nyitott, szövetséget kínáló együttműködés.Kórustagként megtanultam;
a tiszta hang, a ritmus és a másikra figyelés erejét,a hamis hangok felismerését,amatőr bokszolóként;
az elhajolást, a fókuszt és az ütés kivédését.Búvárként pedig azt, hogy;
a másikra való figyelem biztonság, a megbízható társ életet ment.Ma egy olyan megbeszélésre készülök, amely nemcsak engem érint, hanem egy város polgárainak hitét abban, hogy Miskolcnak értő, tisztességes, jellemes vezetői vannak. Ahogyan egykor Soltész Nagy Kálmán, Miskolc legendás polgármestere idején, akiről a jelenlegi polgármester egy könyv előszavában így ír:
„…egy méltó ember életének nagyságát és küzdelmeit ismerhetjük meg… hivatása, elhivatottsága és embersége példát mutatott akkor, és hiszem kell, hogy mutasson ma mindannyiunknak.”
évvel ezelőtt egy kísérletbe kezdtem.Egy elmélet – Bourdieu tőkeelmélete – gyakorlati igazolását választottam szakdolgozatom témájának.
Sikerült.Jobban, mint terveztem.
Jobban, mint gondoltam.
Az élet közben fesztiváltervezővé és építővé tett. Lépésről lépésre, évről évre, alázattal, folyamatosan tanulva egy város közösségét építettem, védtem értékeit, bevontam a generációkon átöröklődő tudást. „Megterítettem” a Generációk Asztalát.
Mentoraim – Dr. Dobrossy István, Barna György, Fata György, Mátyás Rudolf, Lehoczki László – nemcsak tanítók, hanem barátok, partnereim lettek.
Büszke vagyok erre az útra.
2013-ra a fesztivál Magyarország TOP 10 legnagyobb, Miskolc ikonikus, turisztikai vonzerőt jelentő, egyedülálló közösségépítő fesztiválja lett.2014-ben az önkormányzat kisajátította.Krimibe illő módon.
Kúria ítélet állapította meg a tisztességtelen piaci magatartást, eltiltva az elkövetőt annak folytatásától, ezzel megalapozva a kártérítést.2024-ben az önkormányzat – trükközve, fondorlatosan – a saját cégével szemben rám kényszerített perben, elévülésre(!) hivatkozva próbálta megakadályozni, hogy független igazságügyi szakértő állapíthassa meg a kisajátításból fakadó károm mértékét, megtérítését.A per másodfokon lezárult.Kártérítés helyett több milliós perköltséggel engem terhelve, egy magánember számára aránytalan következményekkel.
Most két út van:
a mai találkozó – békés, tisztességes rendezés, a jogi felülvizsgálat – és egy közösségi érték totális pusztulása.Ezt kell megmentenem.
Egyszer már sikerült.
Az igazság akkor is győzött.
A tények most is önmagukért beszélnek.
A Kúria Gfv.VII.30.064/2017/7 számú ítélete, az Alkotmánybíróság megerősítő pecsétjével.
Ma többedszer, újra és utoljára békét, együttműködést ajánlok.Nem megalkuvást.
Nem felejtést.
Tisztességet.
És ha nem lesz partner ebben a város vezetése, akkor is maradok az, aki voltam:
egy nő, aki nem fél, nem adja fel, és ha kell, szövetségeseket hív.
Ha szerinted is számít az igazság, ha fontos a közösség, a tisztesség, a becsület, az alkotás megbecsülése, a párbeszéd, az értékek védelme, a béke:
oszd meg, maradj figyelemmel, vagy csak gondolj ránk ma 15:00 körül.Mert ez nem csak rólam szól.
9 Responses
Tocáék szeretnek veszíteni.
mivel a cementgyár tulajdonosa nem tudta bizonyítani a részvények 90-es évekbeli értékét, minden minisztérium, minden szakértő visszalépett, a Bírósági időablak lezárult, fizetett kiváncsiskodásáért vagy félmilliárdot. (kártérítés helyett)
Tehát: ABBA – The Winner Takes It All
https://www.youtube.com/watch?v=JsuVvmKWmTs&list=RDJsuVvmKWmTs&start_radio=1
Helyes.
Vegyék el cégedet, házadat
és ne sikerüljön bizonyítanod
hogy a tied volt. Ennyi.
Én helyeselném.
Igen. Szegény milliárdos büdösdoktornak is ki kellett mennie svájcba sorba állni a menzán…Szegénynek még az egyetemre is be kellett iratkoznia, amit ugye soha nem végzett el…Aztán miután kivinnyogta magát a vén ügyeskedő akkor szépen visszatért a budai luxusvillájába…:):):)A meséket hagyd meg a fajtádnak Zotyóka…:):):)
Tozsa és Róca mint két tojás. Őszinték, mindig igazat mondanak, soha nem csapnak be senkit.
Biztos megtalalják a közös nevezőt.
Köszönjük Vili’bá az Edit néni számára (helyett) készített „petíciót”!
Több pézsét is eláztattam könnyeimmel,míg elolvastam e remekművet.Főleg a „rendszerváltó” jelző használata zaklatott föl,hiszen ebben a szövegkörnyezetben és érintettekkel szinte újradefiniála magát ez a kifejezés.Érdekes lenne az említett vallomás alapján megkonstruálni egy olyan vasúti váltót,melynek az átállítását követően is végül ugyanazon a sinpáron fut tovább a vonat.
Az a drámai,szinte apokaliptikus hangulat pedig,amely ebből az egész,nemzeti létünk alapját,miskolci identitásunk egyik pillérét jelentő „sertés köröm-bőr-farok” kombóból főtt népi étek nevével fémjelzett fesztivál különböző jogi és pénzügyi kavarásainak és lehetséges következményeinek bemutatásából árad,nehéz helyzetbe hozza a jóhiszemű honpolgárt.Nem tudja eldönteni, hogy most éppen egy újabb nagy „magyar” szabadságharc küszöbén állunk,vagy csak simán a kocsonyafőzés apropóján stacioner pecsenyesütögetésről van szó?
Szerencsétlen beleőrült, mióta kerizáék tönkretették. Azóta nem normális
Mi lett vajon a találkozó kimenetele?