Sajnos azt kell mondanom, hogy Miskolc a kihagyott lehetőségek városa. Ha belegondolunk, micsoda kincsek rejtőznek itt! Nagyszerű alap- és középfokú tanintézmények, és persze a Miskolci Egyetem. A diákok zöme viszont amint a kezébe veszi a végzettséget igazoló papírját, a szélrózsa minden irányába eltávozik. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam. A gimnáziumi osztálytársaimnak és az egyetemi évfolyamtársaim nagy részének más városban kell keresniük a boldogulást, mert itt nem látnak perspektívát.
Itt van a csodálatos környezetünk, amelyet nem használunk ki, de még csak meg sem becsülünk. A turizmust hagytuk ebek harmincadjára jutni, pedig az ország leggyönyörűbb turisztikai desztinációi koncentrálódnak nálunk. A szerteágazó kulturális élet; a kőszínház és benne egy csodálatos társulat, a zene, a tánc, a mese, a fesztiválok… soroljam még? Ez is mind parlagon hever. A sport, ami szintén elárvult, pedig rengeteg tehetséges miskolci van, akinek esélye sincs a kiugrásra, mert nem kap az egyesülete kellő figyelmet és támogatást. És akkor ott van a nagy cserbenhagyás, ami az ipari és a gazdasági szektort érinti. Mintha a gazdasági fejlesztések kormányzati tárgyalásaikor Miskolcra kitűznének egy piros zászlót, hogy ide nem biztosítunk se forrást, se lehetőséget. És nincsenek tiltakozó hangok a parlamentben, nincs olyan, aki azt mondja, ebből elég! Csak bólogató jánosok vannak. Olyan közösségi -és civil mag van a szőnyeg alá seperve, amiről sok város csak álmodik, nagyszerű, tenni akaró szakemberekkel. És végül, de egyáltalán nem utolsósorban; az uniós források megfelelő felhasználása. Nem a zsebeket kell vele tömni, hanem fejlesztésekre kell fordítani! Hiszen arra kaptuk! És haza kell végre hozni a befagyasztott milliárdokat! Ez nemcsak a mi városunk, hanem az egész ország érdeke is!
„…. pedig az ország leggyönyörűbb turisztikai desztinációi koncentrálódnak nálunk..”
Igazad van. Imádom ezt a desztináció szót.
Ahogy a villamos fordul lenyűgözőek a Baross Gábor épületek homlokzata
még az” Ájem, Mónika, Ájem, Miskolc” felírat is foszforeszkál. Hogy hogy csinálják az eszem megáll. Semmi nem kellett volna ide a nanopoliszba, 3-4 MIK devizakötvény és lenne 3 plázánk, 4 Szinva teraszunk. Ipar? Bükkvidéki Vendéglátó? Bigatton sugárút? Az minek?
Ott a segély! Már megverselték!
Bús düledékeiden, MiSKÓCIÁnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
(Lyukóvölgy PET felhőjére utal a szerző)
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
(Búza-téri dieselbűz csarnok)
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
( Vajda zálogház oszlopsor retró)
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
( csabai gyógyszertár)
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
( Avas- szálló, Fehér terem, petting)
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
(DAM talajcsere, kivásárlás)
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
(Tapolca wellnes részlegek tűze)
7 Responses
Sajnos azt kell mondanom, hogy Miskolc a kihagyott lehetőségek városa. Ha belegondolunk, micsoda kincsek rejtőznek itt! Nagyszerű alap- és középfokú tanintézmények, és persze a Miskolci Egyetem. A diákok zöme viszont amint a kezébe veszi a végzettséget igazoló papírját, a szélrózsa minden irányába eltávozik. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam. A gimnáziumi osztálytársaimnak és az egyetemi évfolyamtársaim nagy részének más városban kell keresniük a boldogulást, mert itt nem látnak perspektívát.
Itt van a csodálatos környezetünk, amelyet nem használunk ki, de még csak meg sem becsülünk. A turizmust hagytuk ebek harmincadjára jutni, pedig az ország leggyönyörűbb turisztikai desztinációi koncentrálódnak nálunk. A szerteágazó kulturális élet; a kőszínház és benne egy csodálatos társulat, a zene, a tánc, a mese, a fesztiválok… soroljam még? Ez is mind parlagon hever. A sport, ami szintén elárvult, pedig rengeteg tehetséges miskolci van, akinek esélye sincs a kiugrásra, mert nem kap az egyesülete kellő figyelmet és támogatást. És akkor ott van a nagy cserbenhagyás, ami az ipari és a gazdasági szektort érinti. Mintha a gazdasági fejlesztések kormányzati tárgyalásaikor Miskolcra kitűznének egy piros zászlót, hogy ide nem biztosítunk se forrást, se lehetőséget. És nincsenek tiltakozó hangok a parlamentben, nincs olyan, aki azt mondja, ebből elég! Csak bólogató jánosok vannak. Olyan közösségi -és civil mag van a szőnyeg alá seperve, amiről sok város csak álmodik, nagyszerű, tenni akaró szakemberekkel. És végül, de egyáltalán nem utolsósorban; az uniós források megfelelő felhasználása. Nem a zsebeket kell vele tömni, hanem fejlesztésekre kell fordítani! Hiszen arra kaptuk! És haza kell végre hozni a befagyasztott milliárdokat! Ez nemcsak a mi városunk, hanem az egész ország érdeke is!
Miiiii vaaaan? TISZA-reklám? Hú, de aljas.
Fáj, hogy a 80-as évek punk szupersztárjából a hatalom birodalmi lépegetőjévé váltál!
kié az épület
Természetesen el egy hibásan épitett atomreaktor is javitható – nem hogy egy kis laká6ház, csak ugye a költségek…..
·
Jogi értelemben ugyanolyan agresszió történt Venezuelában, mint amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát.
„…. pedig az ország leggyönyörűbb turisztikai desztinációi koncentrálódnak nálunk..”
Igazad van. Imádom ezt a desztináció szót.
Ahogy a villamos fordul lenyűgözőek a Baross Gábor épületek homlokzata
még az” Ájem, Mónika, Ájem, Miskolc” felírat is foszforeszkál. Hogy hogy csinálják az eszem megáll. Semmi nem kellett volna ide a nanopoliszba, 3-4 MIK devizakötvény és lenne 3 plázánk, 4 Szinva teraszunk. Ipar? Bükkvidéki Vendéglátó? Bigatton sugárút? Az minek?
Ott a segély! Már megverselték!
Bús düledékeiden, MiSKÓCIÁnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
(Lyukóvölgy PET felhőjére utal a szerző)
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
(Búza-téri dieselbűz csarnok)
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
( Vajda zálogház oszlopsor retró)
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
( csabai gyógyszertár)
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
( Avas- szálló, Fehér terem, petting)
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
(DAM talajcsere, kivásárlás)
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
(Tapolca wellnes részlegek tűze)