A közelmúltban a miskolci központi kórházba látogatott Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter, és vele tartott Kátai-Németh Vilmos, szociális -és családügyi miniszter is. A látogatáson Gyurkó Szilvia és Buga László államtitkárok is elkísérték őket. Mint a látogatás kapcsán született posztokból kiderül, Ma Magyarországon 320 gyermek rekedt kórházakban, noha nincs ott a helyük. Több hónap eltelik, mire rendeződik a sorsuk. Országos szinten a legtöbb újszülöttet Miskolcon hagyják a kórházban, itt kézzel fogható a kórházban rekedt gyermekek problémája.

A miniszteri vizit után Szabó-Tóth Kinga, Szociális, Család-, és Idősügyi Államtitkár azt írta, a kórházban rekedt gyermekek helyzete az egyik legösszetettebb egészségügyi, gyermekvédelmi és szociális kihívás. Nincs rá egyszerű megoldás, ezért csak ezen területek együttműködésével lehet valódi változást elérni.

– tette hozzá az a miskolci államtitkár.

Helyi vélemény a kórházban rekedt gyermekekről

A téma kapcsán nagyobb írást tett közzé dr. Barkai László, miskolci gyermekorvos, gyermektüdőgyógyász, diabetológus, a miskolci Gyermekegészségügyi Központ korábbi igazgatója és korábbi polgármester aspiráns. Mint bejegyzése elején írja, a jelentős számú csecsemőt (Miskolcon 40) érintő szomorú jelenség mögött elsősorban a nevelőszülői hálózat súlyos kapacitáshiánya és túlterheltsége, a családok mélyszegénysége, valamint az állami ellátórendszer lassúsága áll. Érthető, hogy a probléma a hátrányos helyzetű, gazdaságilag elmaradottabb és mélyszegénységgel küzdő régiókban (pl. az északi országrészben) koncentrálódik, mivel ott a legmagasabb a válsághelyzetben lévő anyák aránya és a legkevesebb a szabad nevelőszülői férőhely.

A hosszú távú és valódi megoldást a nevelőszülői hálózat anyagi és erkölcsi megerősítése, a gyámhatósági és örökbefogadási folyamatok felgyorsítása, valamint a krízishelyzetben lévő családok célzott támogatása jelenti. Mivel a csecsemők kórházi környezetben történő elhelyezése súlyos fejlődési és érzelmi károkat okoz, a hangsúlyt az intézményi elhelyezés helyett a családi környezet mielőbbi biztosítására kell helyezni – állítja a gyermekorvos.

„A probléma kezelésére az alábbi komplex intézkedésekre van szükség:

• A nevelőszülői rendszer és a szakemberek megerősítése. A nevelőszülők anyagi elismerését jelentősen növelni kell, hogy a hivatás vonzóbbá váljon, és többen vállalják a krízishelyzetbe került csecsemők azonnali fogadását. Emellett több szakembert kell alkalmazni a gyermekvédelmi rendszerben, hogy a csecsemők ügyeit ne hátráltassa az adminisztráció túlterheltsége.
• A jogi eljárások felgyorsítása és az esetek egyéni rendezése. Gyorsított örökbe adhatóságra és személyre szabott esetkezelésre van szükség, vagyis minden egyes kórházban rekedt gyermek sorsát egyénileg, egyedi terv alapján kell rendezni.
• Preventív családtámogatás és szociális háló. A válsághelyzetben lévő anyák segítése érdekében olyan célzott szociális programok és anyaotthonok fenntartása szükséges, amelyek megakadályozzák, hogy a mélyszegénység vagy a lakhatási válság miatt a szülő kénytelen legyen a kórházban hagyni a gyermekét. A vér szerinti család megtartása érdekében biztosítani kell a családok anyagi és mentális támogatását, mivel egyes felmérések szerint sok gyermeket indokolatlanul vagy pusztán szegénységi okokból választanak el a szüleiktől.
• Átmeneti, civil segítségnyújtás. Amíg a rendszer hibái nem javulnak, a kórházban lévő csecsemők érzelmi fejlődését civil és önkéntes programokkal szükséges támogatni (kórházi látogatások, ringatás, személyes törődés) annak érdekében, hogy a magány okozta traumák csökkenthetővé váljanak.”