Szombat délután, a Miskolci Állatkert kapuján kilépve elégedetten nyugtáztam, hogy remek napot töltöttünk együtt. A gyerekek hazafelé még lelkesen vitatták, melyik állat volt a legviccesebb, amikor a hátsó ülésről elhangzott a váratlan kérdés: „És otthon mivel fogunk játszani?” Úgy látszik, a kirándulás nekem már egész napos programnak számított, nekik viszont inkább csak az első felvonás volt. Nem akartam rögtön újabb elfoglaltságot kitalálni, inkább azon kezdtem gondolkodni, hogyan lehetne a nap élményeiből otthon is játék. Akkor még nem sejtettem, hogy néhány nap múlva egy meglehetősen fogas mosolyú vendég érkezik hozzánk.
A kirándulás után jött az igazi ötlet
Este a gyerekek újra végignézték az állatkertben készült fotókat, és már saját történeteket költöttek a látottakhoz. Innen jött az ötlet, hogy olyan játékot keressek, amelynek nincs előre megírt szerepe: lehet kedves, ügyetlen vagy éppen kissé különc, attól függően, mit találnak ki róla. Az Allegro oldalán a Fuggler találatok között böngészve különös plüssfigurákra bukkantam. Emberi fogsorra emlékeztető vigyor, furcsa szemek, egészen lehetetlen arckifejezések – mintha valaki egy hagyományos plüssmackót keresztezett volna egy rosszul sikerült családi fotóval. Megmutattam néhány képet a gyerekeknek, mert az én „ez milyen vicces!” felkiáltásom még nem garancia arra, hogy ők is örülnek neki. Szerencsére nevetés lett a vége. Az egyik figura azonnal becenevet kapott, egy másiknak pedig már a foglalkozását is kitalálták. Ekkor már sejtettem, hogy megtaláltam, amit kerestem, de a rendelés előtt még volt néhány fontos szempont, amelyet érdemes volt átgondolni.
A fogsor feltűnő, de a címke fontosabb
A Fuggler figurák különlegessége éppen a szándékosan furcsa, komikusan csúnya megjelenésükben rejlik. Különböző méretű, formájú és karakterű változatok léteznek, így nemcsak az számít, melyikük mosolya a legemlékezetesebb. Először a konkrét termék korosztályi ajánlását, méretét, anyagát és tisztítási útmutatóját ellenőriztem. A kisebb alkatrészekre és díszítőelemekre vonatkozó figyelmeztetéseket sem hagytam figyelmen kívül, hiszen nem minden változat megfelelő minden életkorban. Egy kisebb gyereknél ráadásul az sem mellékes, hogy a szokatlan külső inkább nevetést vagy ijedtséget vált ki belőle. Online vásárlásnál a fotók mellett a gyártói adatokat, a játékokra vonatkozó CE-jelölést, az eladó értékeléseit és a visszaküldési feltételeket is érdemes megnézni. Miután mindent megfelelőnek találtam, végül leadtam a rendelést. A kiválasztott figura érkezését azonban nem kellett tétlenül várnunk: a gyerekek fantáziája addigra már javában dolgozott.
A várakozásból is lehet játék
Amíg a csomagra vártunk, előkerültek a miskolci fotók és a rajzeszközök. A gyerekek elképzelték, milyen különös lény lehetne az új szereplőnk, hol lakna, mit enne, és az állatkert melyik lakójával barátkozna össze. Az egyik délután még békés növényevőként emlegették, másnapra viszont már az egész állatkert igazgatójává léptették elő. A kinevezési folyamat meglehetősen gyorsan zajlott, és feltűnően kevés szakmai követelményt támasztottak vele szemben. Úgy döntöttem, inkább nem szólok bele. A játék tehát már a csomag megérkezése előtt elkezdődött. Ehhez nem kellett más, csak néhány papírlap, színes ceruza és egy kis szabadidő. Jó volt látni, hogy a kirándulás emlékei új ötleteket indítanak el, ahelyett hogy egyszerűen eltűnnének a telefon fényképalbumában.
Megérkezett a család legfurcsább új lakója
Néhány nappal később végre befutott a rendelés. Kibontás után először ellenőriztem, hogy valóban a kiválasztott változat érkezett-e meg, és megfelelő állapotban van-e. Aztán átadtam a gyerekeknek, akik alaposan szemügyre vették az új jövevényt. A különös fogsor eleinte nagy derültséget okozott, de néhány perc múlva már teljesen természetesnek vették, hogy egy ilyen furcsa teremtmény is helyet kér magának a gyerekszobában. Elkezdődött a névadás, majd rövidesen az is kiderült, hogy az új lakó valójában nem is olyan félelmetes, mint amilyennek mutatja magát. A gyerekek szerint például kifejezetten fél a sötétben, csak ezt a tekintélye megőrzése érdekében titkolja. Ekkor értettem meg, miért működhetnek jól az ilyen különleges figurák. Nem egy kész történetet adnak, hanem kíváncsiságot ébresztenek. A gyerekek pedig pillanatok alatt személyiséget, szokásokat és egész élettörténetet találnak ki hozzájuk.
Állatkerti igazolvány és rendkívüli sajtótájékoztató
Első közös programként elkészítettük a Fuggler saját állatkerti adatlapját. Nevet, kedvenc ételt, lakhelyet és néhány különleges tulajdonságot kapott, a gyerekek pedig lerajzolták, milyen kifutót építenének neki. Közben újra felelevenítettük a miskolci kirándulás legjobb pillanatait, és azt is megvitattuk, melyik állattal találna legkönnyebben közös hangot. Másnap már sajtótájékoztatót tartottunk. Az egyik gyerek riporter lett, a másik a különös szörny szóvivője, én pedig megtudhattam, miért van ennyi foga, és milyen szabályokat vezetne be az állatkertben. A legnagyobb egyetértés akkor alakult ki közöttünk, amikor kiderült, hogy az új igazgató minden hétfő reggeli ébresztést betiltana. Bevallom, ezen a ponton már én is támogattam a kinevezését.
A következő kaland a nappaliból indul
A következő délután a gyerekszoba helyett már a nappali szolgált az új kaland helyszínéül. A kanapépárnákból hegyek emelkedtek, a takaró alatt titkos barlang nyílt, egy kartondoboz pedig terepjáróvá lépett elő. A Fuggler természetesen az expedíció élére állt, a gyerekek pedig fotókon örökítették meg a legizgalmasabb jeleneteket, majd egész történetet kerekítettek belőlük. Én leginkább azon csodálkoztam, milyen kevés kell ahhoz, hogy egy hétköznapi délutánból ekkora kaland szülessen. A különös jövevénynek pedig szemlátomást esze ágában sem volt visszaköltözni a játékok közé a polcra. Amikor a következő hétvégén ismét felmerült egy miskolci kirándulás ötlete, a gyerekek ezúttal nem az otthoni programok miatt aggódtak. Egyetlen kérdésük volt: „Ugye a Fuggler is velünk jöhet?” Ezen már én is elmosolyodtam. Néhány nappal korábban még azon töprengtem, mivel köthetném le őket a kirándulás után, most pedig már külön útitárssal kellett számolnom. Ráadásul időközben az állatkert igazgatójává nevezték ki a plüssünket, így már csak azt kellett tisztáznunk, hogy belépőt váltsunk-e neki, vagy inkább időpontot kérjünk tőle.
Egy válasz
Az újkommunista örkény kórházba juttatta Lezsák Sanyi bácsit. Szerencsére főméltóságú urunk feljegyezte, és el is fogja rendezn