Vérplazmaadás. Sikoparija Lujza Borsod megyei koordinátor jelenleg kutatómunkát végez

Lecsúszva

Az aPont Miskolc, az aHang helyi szervezete azt tervezi, hogy következő megyei kampányának tárgya a vérplazmaadás lesz, várhatóan a jövő év elejétől. Sikoparija Lujza Borsod megyei koordinátor jelenleg kutatómunkát végez, de néhány megállapítás már most megfogalmazható. Magyarországon e területen több nagy cégcsoport NER-es vállalkozókhoz köthető. E cégeknek vannak nyilvántartásaik, de az egyelőre nincs kitalálva, hogy ezeket miként lehetne használni az indokolatlanul többszöri plazmaadás kiszűrésére. Egy-egy nagyobb településen több plazmacentrum is működik, és így egy nap akár több helyen is adományozhatnak egyesek. Vannak, aki a rendszer e hibáját kihasználják – Sikoparija Lujza szerint vélhetően azok, akik a hátrányos helyzetűek körében a herbált terjesztik vagy uzsoráztatnak. Összegyűjtik az embereket, és elbuszoztatják őket a centrumokhoz: ezt nevezik „plazmaturizmusnak”. Ezért szerinte fontos lenne, ha a donációk felkerülnének az EESZT-be, továbbá azt is előrelépésnek tartaná, ha megszüntetnék a keresztdonáció lehetőségét, továbbá uniós szintre emelnék a vérplazmaadásért járó összeget.

Az ADOM Diákmozgalom irodája sokáig egy olyan épületben volt Miskolcon, ahol egy plazmacentrum is működik. Sikoparija Lujza szerint nem volt lehetőségük az adományozóknak bent várakozni, ezért a falvakból érkezők a kapualjban végezték el a dolgukat. „Mint egy indiai városkép, emberek feküdtek az utcán” – érzékeltette a helyzetet. Látott egyszer egy szoptatós kismamát, aki, mielőtt bement volna, valakinek átadta a kisbabáját. Ez szigorúan tilos, ugyanis az adományozás az anyatej minőségét rontja, és ez károsan hathat a csecsemőre.

A koordinátor szerint e jelenség mára megszűnt, talán azért is, mert híre ment, mire készül az aPont Miskolc. Azt tervezik, hogy a kampányban nemcsak vonatkozó a jogszabályokról tartanának felvilágosító akciókat, hanem más-más üzeneteket fogalmaznak meg majd az egyes célcsoportoknak.

Sikoparija Lujza a részben hátrányos helyzetűek által lakott Miskolc-Perecesen található tanoda vezetője is, és tapasztalata szerint a szülők egy része „plazmázik”. Az egyik anya egyszer felhívta, hogy nem fog odaérni a gyerekéért, mert sokat kell várnia a plazmaadásra.

„Mindenki azt hiszi, hogy a tanodába cigány gyerekek járnak csak, miközben a 30–40 százaléka a gyerekeknek nem cigány, hanem olyan családban él, amely belecsúszott ebbe az életvitelbe.” Úgy látja, a mélyszegénységből kitörni majdhogynem képtelenség az oktatás rossz minősége és a szociális háló alacsony színvonala miatt. A gyerekeknek nemhogy jobbak a lehetőségeik, mint a szüleiknek, de egyenesen rosszabbak.