Miskolc, ez a kamasz város… Cementmű ahol sokat áldoztak a környezetvédelemre

Hejőcsabai Cementmű ahol sokat áldoztak a környezetvédelemre.

Miskolc a nyolcvanas években: növekedés, ipar, változás – és rengeteg ember
Közel négy évtized alatt megduplázódott Miskolc lakossága, igaz a robbanásszerű növekedés terhekkel is járt, amit a város több mint kétszázezres lakosságával még a nyolcvanas években is nyögött. Ugyanakkor nagy büszkeség volt akkoriban, hogy a városban van

az ország első kőszínháza,
egyik legfontosabb ipari centruma,
valamint Közép-Európa egyetlen meleg-vizű barlangfürdője.
A narratíva szerint ekkoriban a város célkitűzése már nem a sokasodás, hanem a gyarapodás volt: szellemiekben, szépségben. Nem pályázott már az irányítás az ország második városa címre, sokkal inkább fordultak olyan célok felé, ami a várost várossá tette évszázadok óta. Ekkoriban sokak szerint Miskolc nem a szellem városa és tény, hogy a krónikák többet beszélnek a kereskedőkről, az ügyes borászokról, vendéglősökről, kohászokról és kézművesekről, mint a szellem bajnokairól.

A város célkitűzése akkor már nem a mennyiségi, hanem a minőségi gyarapodás volt: szépségben, kultúrában, szellemi életben. Miskolcot ebben az időszakban az „ország legnagyobb jövőjű városának” nevezték.

)
Mit mondható el 1986 Miskolcáról?
Egyetemvárosa 1949 óta van a városnak, itt tanultak a jövő kohászai, gépészei, bányászai és a dokumentumfilm szerint a „közelmúltban indult el az egyetem jogi kara.”

Miskolc ma a jövőjét építi. Nehéz lenne összeszámolni hány iskola épült, bővült a városban néhány évtized alatt és küldött politikust, irodalmát, színészt, írót az országnak. Azt mondják kevesen maradnak belőlük a Szinva-parti városban

– hangzik el 1986-ban. Hozzátéve: „kevesebben, mint szeretnénk és ez ellen tenni kell. A közeljövő nagy programja a városi lét minőségi jegyeinek erősítése. Szebben és jobban szeretnénk élni.” Ez akár a mai modern Bükk városa projekt mottója is lehetne.
Szó esik még a felvételen Miskolc történelmi hagyatékáról, a kőszínház fontosságáról, a fesztiválokról, a szabadtéri produkciókról, a látnivalókról, mint a Diósgyőri vár romjai, vagy az avasi gótikus templom – ahogy akkoriban hívták. Hangsúlyos, hogy Miskolcon Akadémiai Bizottság is dolgozik. A nyolcvanas évek nagy fejlődései között szerepel

az Avason kialakított gimnázium és szórakoztató park,
megújult a város legnagyobb mozija és
otthonra talált a műemlék Malomban a Miskolci Szimfonikus Zenekar.
A „belváros éke” is ekkor jött létre
Az iparterületek a városba ékelődtek, a beton nyert, a parkok vesztettek. Megemlítik, sőt bemutatják a lakótelepek gomba módra történő növekedését is. A Széchenyi út és a belváros teljes rekonstrukciója ekkoriban történik, amivel létrehozták a „belváros ékét”, a sétálóutcát. A kisfilm bemutatja azt is, hogy ebben az időben leginkább a nehézipar uralja a várost, valamint kiderül, hogy a lyukói bányából a nyolcvanas évek közepén még mintegy évi 1 millió tonnányi szén került ki.

Nagyvállalatok a város büszkeségei
A Diósgyőri Gépgyár (DIGÉP) a második legrangosabb vállalata a városnak, ami a Lenin Kohászati Művek (LKM) mellett szintén országos hírnevű. Harmadik helyre a December 4. Drótművek került, de az ismertető szerint a város legalább ennyire büszke

a Diósgyőri Papírgyárra, ahol a magyar bankók papírját is készítettték,
vagy a Hejőcsabai Cementműre, ahol sokat áldoztak a környezetvédelemre.
Problémaként megemlítették, hogy mivel túl sok ipari vállalat került be a város területére, a levegő minősége nem volt túl jó akkoriban. Bár hozzátették, hogy egyre több nagyvállalat helyez hangsúlyt a környezetvédelemre. Miskolc ekkoriban a kiskertek városa, ahol a kisebb-nagyobb szőlők, hétvégi telkek szegélyezik a sűrűbben lakott részeket szinte minden irányból.

Duzzadó agglomeráció
A város ugyancsak ebben az időben vált a régió vitathatatlan központjává: munkahelyet, kultúrát, egészségügyi ellátást és bevásárlási lehetőségeket kínált Szirmától Hernádnémetiig. Miskolcon közlekedve ekkoriban kiderül, hogy a szembejövők közül csak néhányan helyiek. Miskolc az észak-magyarországi régió központja, ahova naponta több tízezren érkeznek a környező falvakból, kisebb-nagyobb településekről. Ekkoriban válik tendenciává a városból kitelepülés a környező településekre.

Az, hogy több mint 30 község jogilag is Miskolc város környéke lett, az a régóta fennálló helyzet szentesítése volt, hiszen a nagyváros és környéke élete ezer szállal kötődik össze és csak együtt boldogulhatunk

– hangzik el a felvételen.

A film végig azt sugallja: Miskolc a jövőjét építi – szebben, jobban szeretnénk élni
Ez a gondolat akár ma is lehetne városfejlesztési mottó, hiszen a dokumentumfilm által leírt problémák – levegőminőség, ipari szerkezetváltás, népességmozgás – ma is léteznek, csak más formában. De ugyanígy igazak a pozitívumok is:

erősödő kulturális élet,
új beruházások,
oktatási fejlesztések,
zöldebb város iránti igény,
és egyre nagyobb figyelem a történelmi örökségre, városkép-rehabilitációra.