Bajusz Gábor
képviselő
frakcióvezető
őseire büszke sarj
Miért is nem a kedves édesanyja ablaka alá?
Tisztelt büszke Bajusz Gábor Úr!
Miután Önt olvasva már mindenki berezelt, akinek megfordult a fejében a pedagógusok lenézése, lenne egy konstruktív javaslatom, nevezetesen, hogy evezzen hazai vizekre, és kezdjen megdolgozni a képviselői juttatásokért. Nem azért amire valójában használják, hanem amire ki lett találva, azaz képviselje a város lakosait.
Ha olykor tiszteletét tenné a városban, temérdek tennivalóra bukkanhatna, de mivel minden jel arra utal, hogy nem teszi, felhívnám becses figyelmét néhány témára, ahol büszkévé teheti pedagógus felmenőit a polgárok érdekében tett erőfeszítései és sikerei okán.
Itt van rögtön a a belváros. Amit elődei a közgyűlésben oly sikeresen fosztottak meg a nappali élettől, és töltöttek meg tomboló csőcselékkel az éjszakai órákban, különösen hétvégeken, bár a múlt héten már csütörtökön is folyt a dáridó.
Mert itt van ez a Csengey-kert nevű képződmény, amit számtalan nemes célra is fel lehetne használni, ezzel szemben a Veres vezette bagázsból valami idiótának az az ötletet támadt, hogy tomboldát létesít a belváros közepén, és eléggé el nem ítélhető módon a jelenlegi vezetés ugyanezt a törvénysértő gyakorlatot folytatja.
Képzelje, Európában – jut eszembe, járt már ott? – ezt persze sehol nem tűrnék el, de még idehaza sem. Csak a miőr gügye diszpécserei szerint szükségszerű velejárója ez a belvárosoknak, és aki ide költözik, annak ezt tudomásul kell vennie. Nos, ez akkora ostobaság, hogy még a Holdról is látszik.
Nem is beszélve arról az aprócska tévedésről, hogy nem mi költöztünk a tombolda mellé, hanem egy arcátlan vad ötletelő létesítette ezt a zajgenerátort, kérdezze már meg, hogy vajon miért is nem a kedves édesanyja ablaka alá?
Vegyük tehát példának a hazai, konkrétabban Budapesti sziget fesztivált, melynek kb. félmillió résztvevője van, és akadnak koncertek, amelyekre százezer, azaz 100.000 néző kíváncsi. Ami nagyságrendekkel magasabb, mint a gagyi ufológus gagyi koncertjének nézőszáma. Akár hiszi, akár nem, ezen a sziget fesztiválon már előzetesen bemérik a zajterhelést, és horribile dictu – a pedagógus felmenők talán le tudják fordítani Önnek – a koncertek alatt is működnek telefonos bejelentési vonalak, ahol panaszt lehet tenni, és azonnal intézkednek.
Ezzel szemben Miskolcon, ahol vélhetően az Önt büszkévé tevő ősei tanítottak, sem a rendőrség, sem a rendészet nem hajlandó intézkedni, eszközük sincs a mérésre, és azt a Holdról nézve is röhejes bugyutaságot adják elő, hogy engedéllyel zajonganak. Miskolcon természetesen a polgármesteri hivatal sem üzemel hétvégeken és éjszaka, így hát próbáljon már munkaidőben tájékozódni, és a szerzett információt a város polgáraival megosztani, hogy ki az a magát félistennek képzelő őrült, aki engedélyt adhat csendháborításra, aki szerint a belváros lakosságának el kell tűrnie, hogy 80-90 dB-es – pedagógus felmenői biztos elmagyarázzák a decibel jelentését – akár még éjfél után is.
A valóságban ugyanis ezt még nappal sem kell eltűrni különösen indokolt eseteket leszámítva, nyilvánvaló, hogy életveszélyben lévő betegért száguldó mentő mindössze néhány másodpercig tartó szirénázása ilyen ok, ezzel szemben egy tomboló csőcselék igénye egy elmebeteg dobos őrült zajongása nehezen indokolható azzal, hogy elkerülhetetlen.
Kérdezze már meg a felmenőit, akikre oly büszke, hogy mi lenne a véleményük Önről, ha megtudnák, hogy miközben felmarkolja a lét a képviselőségért, a kisujját sem mozdítja a lakosság érdekében a nyilvánvaló törvénysértés felszámolása érdekében.
Szerencsére nem vagyok a felmenője, de ha az lennék, nem lennék büszke, sőt mélységesen szégyellném magam, hogy azért a kis képviselői juttatásért falazna az ilyen ötletek kiagyalóinak védelmében.
Van még egy sor dolog, amire nem lenék büszke, például hogy olyan polgármestere van a városnak, akinek eddig hiába jeleztük a problémát, ide sem merte tolni az orrát. Az Ön helyében arra sem lennék büszke, hogy az állandóan kétharmaddal hencegő pártom még egy polgármesterjelölt állítására sem volt képes egy megyei jogú városban, így hát jobb híján beállt egy önjelölt, egy pillanatok alatt összerántott szervezet jelöltje mögé.
Nem tudom, a mi képviselőnk – 10 vk. – mennyire büszke az őseire, és azok mennyire büszkék rá, én restelleném a helyükben, hogy utódukba annyi európaiság sem szorult, hogy reagáljon, válaszoljon a körzetében történtekre. Meghúzza magát a messzi távolban, és kelengyére költi a tiszteletdíját, amiért nem hajlandó megdolgozni.
Száz szónak is egy a vége, hajrá, tegyen valamit, amiért a felmenői büszkék lehetnek magára.
Sok sikert, üdvözlettel Dr. Gáti Attila
Ui.: Még mindig szégyelli az önéletrajzát?
Egy válasz
Gagyi sabbath központ.Meg kell mutatni a gojoknak,ki az úr Miskolcon.