frakcióvezető, önkormányzati képviselő, Fidesz Miskolc

– a továbbiakban blabla – úr!

Nem áll szándékomban megsérteni, sokkal inkább a valóságra akarok rávilágítani.

Az ok a minap közzétett hőbörgése, amelyben többek között magát egy borsodi pedagógus család büszke tagjaként aposztrofálta.

Emlékeztetném pártja sokadik megosztó köztársasági elnökének bakijára, ami a sánta kutya mondás klasszikus eseteként igazolta, hogy a családi legendárium milyen távolságra van pl. egy náci párt zord valóságától.

Egyébként sem a felmenőivel kellene – érvek, tények felsorolása nélkül – büszkélkednie -, hanem saját maga tetteivel.

Sajnos azonban amint az a miskolc.hu oldalon láthatjuk, restelli feltenni az életrajzát.

Régen, amikor a még magát büszkévé tevő (miért is?) felmenői sem éltek, a városokat azok tiszteletre méltó polgárai vezették. Nos, ossza meg velünk, mivel semmi információnk magáról a büszkeségén túl (lásd Sulyok), hogy magát konkrétan miért is kellene tisztelnünk? Mivel életrajzát restelli a miskolc.hu oldalra feltenni, nem tudunk másra hagyatkozni, mint a vagyonnyilatkozatára, amit kénytelen volt közzétenni. Mondja, maga büszke arra is? Ami kiderül magáról, hogy egy nincstelen senki. Akinek még állása sincs, csak egy fizetett fidesz bérenc. Mondhatjuk joggal, hogy megélhetési politikus? Naná!

Időzzünk el egy percre az ősöknél, akiket nem áll szándékomban megbántani, de a történelmi hűség kedvéért megemlíteném, hogy egykori kortárs kolléga – és elvtárs? – osztályfőnököm, nevezzük pl. Gyöngyikének, elképesztő alapossággal tanította be a szovjet himnuszt és efféléket az osztályának. Nyilván rá is büszke valami leszármazott.

Ezen a büszkeségen (vagy böszmeségen) túl annyit tudunk magáról, hogy nincstelen, még lakása sincs, bankbetéte sincs, naná, hogy tisztességes állása sincs, csak valami vélhetően fideszes titkáraként markol fel komoly júdáspénzt, azaz politikai prostituált. Valami tény, ami ez ellen szól? Na ugye nincs, kedves Bajusz blabla.

Nem tudjuk azonban, hogy mit tett eddig a városért. Az írásaiból legalábbis.

De természetesen tudjuk, egy 70 milliárdos költségvetésű megyei jogú városban maga – blabla és megélhetési politikus – eldicsekszik egy paddal. Mondja, Bajusz blabla, mennyibe kerül egy olyan pad, amitől maga azt várja, a város polgárai hanyatt fognak esni?

Mondja, kedves blabla, nem gondolja, hogy a városban élnek magánál intelligensebb, értékesebb emberek is? Mondja, kedves Bajusz Blabla, szégyelli az életrajzát feltenni a miskolc.hu oldalra? Mondja, kedves Bajusz blabla, milyen iskolákat végzett, milyen nyelveken beszél, merre járt Európában, milyen munkahelyi tapasztalatai vannak, milyen ismeretekkel rendelkezik? Tudja, hogy a város arcul köpése, hogy egy ilyen nímand nem csak bekerülhet a város tiszteletre méltatlan képviselői közé, de egyenest frakcióvezető?

Maga a király a fél szemével a vakok országában? Ahol falusi Szécsényi Mariannák képviselhetik egy megyei jogú város belvárosát?

Mondja, kedves Bajusz blabla, járt már maga a belvárosban? OK, nem arról beszélek, amikor azért fizették, hogy egy gagyi stand mögött gügye szórólapokat osztogasson, ahhoz még 4 elemi sem kell. Mondja, kedves Bajusz blabla, elmerészkedne Miskolc belvárosába büszke blablaként? Ugye nem, ahhoz nincs elég vér a büszke hímvesszejében.

Csak hogy tudja, kinek van hányingere a blablától, elárulom, hogy bár büszkélkedhetnék a családommal, mások tollai helyett inkább arra vagyok büszke, hogy önerőből olyan intézményekben végeztem, ahonnan a magához hasonló „büszke” blabla sarjakat a portás zavarta volna el. Miskolcon nem egy 5 éve porladó roncsot fedeztem fel, mint maga, mikor már a fél város erről irkált a facebookon, hanem az akkor ellenzéki fidesz egyik képviselője segítségével kiharcoltam, hogy rendkívüli felülvizsgálatot rendeljenek el, melynek során mintegy ezer hibás közlekedési táblát sikerült fellelni, és javítani, pótolni, láthatóvá tenni.

Maga, kedves blabla, merre lapított ekkortájt?

De észt osztogatni büszke blablaként a város vezetése helyett, amihez persze sík hülyék, ahhoz van bátorsága, mert van az a pénz, amiért az embereknek korpásodik a haja.

Sajnos a korpásodásnál sokkal nagyobb károkozást is felvállalnak büszke blablások.

Ha mégis összeszedné a bátorságát, amit erősen kétlek, várom Miskolc belvárosában.

Egyúttal megoszthatná a terveit, hogy miként szolgálná meg azt a pénzt, amire jelenleg méltatlan, pillanatnyilag csak a fidesz szócsöveként funkcionál a város tiszteletre méltó vezetője helyett. Elárulom magának, kedves Bajusz blabla, hogy én szégyellem magam a város nevében, hogy Miskolc ilyen mélyre süllyedt, hogy egy politikai kitartott hablatyolhat, miközben egyetlen értelmes gondolata sincs, hogy a város miként lábalhatna ki a lejtmenetből.

Üdvözlettel, és a blablás frakcióvezérre a belvárosban hiába várva

Dr. Gáti Attila
Ui.: A büszkeség és felmenők kapcsán szabad legyen megjegyeznem, hogy bár természetesen büszke vagyok édesapámra, akit az NME 1950-1961. közötti rektora, Sályi István csábított le Miskolcra, mivel már diákként is a demonstrátora volt, és kiválóan teljesített (én nem csak kamuzok, vannak tények is, amelyek a büszkeségre okot adnak), mégis büszkébb vagyok magamra, hogy egy olyan intézményben szereztem meg a Dr. címet, ahol egy jellemtelen dékán az egyébként nála sokkal elismertebb akadémikus bírálómat próbálta meg befolyásolni, hogy rossz véleményt írjon. Bunkócska elszámította magát, Budapesten sokkalta intelligensebbek az egyetemi oktatók, az akadémikusok meg európai lények, nem borsodi suttyók. Ha az egyetemiek is számítanak, akkor borsodi bunkó pedagógusok.

Kerek perec megkapta az arcába, hogy rossz helyen kereskedik, ha más ***kával akarja a csalánt verni.

Íme, hogy nevetik ki az intézmény egy másik házi zsenijét, aki szintén csordultig volt rosszindulattal, biztos büszke volt az őseire, én arra vagyok büszke, hogy velem szemben is nagyot bukott. Vajon ez is egy borsodi pedagógus, akire büszkék lehetünk? Aligha.

https://www.youtube.com/watch?v=-YXyFYtAKrQ

Említésre méltó, hogy a csillagfejűek sárga irigységének oka az volt, hogy én meg tudtam élni a saját tudásomból, és nem szorultam arra, hogy mamelukok lenyúlják a jövedelmem javát. A tanszékvezetőmet pl. ette a méreg, hogy amikor neki Ford Fiestája volt, én Opel Vectra gépkocsival jártam, de ennek nagyon egyszerű oka volt, a munkáim miatt évente olyan 80.000 km-t kellett vezetnem Szegedtől Paksig, Bécstől Frankfurtig.

És még idegesebb lett, amikor kigolyózták olyan munkából, amelyben eleinte együtt vettünk részt, de később a munkájára nem tartottak igényt a nulla teljesítménye okán.

Száz szónak is egy a vége, tök mindegy, kik voltak a családom tagjai, én a saját munkámra és teljesítményemre vagyok büszke, nem pedig arra, hogy a nulla teljesítményem helyett a júdáspénzért hőbörgök egy nagyot. Majd ha egy fillért is költ belőle, mindig gondoljon rám, és hogy mennyire kellene restelkednie.

Egy kérdés, kedves Bajusz blabla.

Magának mint blablának miért nincs egy normális miskolc.hu címe?