Hosszú időbe telhet, mire valaki egyáltalán eljut a diagnózisig. Sokan számolnak be arról, hogy elvesznek az egészségügy útvesztőiben, miközben súlyos bizonytalanságot, kétségeket élnek meg, nem beszélve a kellemetlen tünetekről.
Rengeteg a frusztráló helyzet, és gyakran maradnak magukra az érintettek.
Nem tudják, kiben bízhatnak, kiben nem, miközben vizsgálatról vizsgálatra küldözgetik őket, mert a tünetek gyakran nem egyértelműek.
Sokan veszítik el a reményüket abban, hogy megoldódik a problémájuk, így ha végre megkapják a diagnózist, még akkor is felszabadító tud lenni, ha „rossz hír”: legalább kiderül, mi okozza a hónapok óta tartó rosszulléteket. Ez a folyamat önmagában is idegőrlő, fárasztó, és még csak a kezdete egy új életmód kialakításának. Meg kell szokniuk, hogy mindig van egyfajta kötöttség, elvész a szabadságérzés, a spontaneitás, hiszen folyamatosan figyelniük kell, hogy mikor, miből pontosan mennyit egyenek, hogyan főzzenek, mi áll a termékek csomagolásán.
A környezet elfogadásának, támogatásának a fontosságát több helyen is hangsúlyozza, egyik kliensét idézve azt írja, hogy a mentes életmód egyfajta „kapcsolati mérőeszközként” is működik
