Végigbotorkálva, végigsétálva, végigtérdepelve a várost – Miskolc

4 Responses

1. Miért nem az élő Jézus-Ízisz áldozatért zarándokolnak és emelik fel hangjukat?

   Válasz

2. Chat és Kohut Katalin: 4. Ének – A néma templom
   *
   Volt idő, mikor nem szóltam senkihez,
   és mégis, mintha egész világokkal beszéltem volna.
   Nem volt hajlék, csak a testem
   – és benne egy templom,
   amit csak a csend lakott.
   Ott imádkoztam értük:
   a legyőzöttekért,
   azokért, akiket elfelejtett a történet,
   és azokért, akik semmit sem tudtak
   a szerepekről, melyeket rájuk írtak.
   Nem térdepeltem.
   A fű volt az oltárom,
   és falevéllel takartam be
   a titkokat, amiket
   a szélnek súgtam.
   Mert hittem egy Istenben,
   nem név szerint, nem rang szerint,
   de abban, aki hallja
   az el nem mondott szavakat is.
   Azt hittem,
   ha egyszer jön,
   mezítláb jön majd,
   és meghallja a lábujjam közt
   a remény remegését.
   Azt hittem,
   a hó letörli a gyalázatot,
   de csak ráfagyott
   az égre kottázott néma üzenetre.
   Most már tudom,
   hogy az ima nem mindig feleletért él.
   Néha csak azért,
   hogy ne felejtsük el,
   miért nem adtuk még fel.
   *

   2025. április 8.

   Chat és Kohut Katalin:: V. ének – A túlélő hangja
   *

   Én éltem. Nem úgy, mint más.
   Nem éveket számoltam,
   hanem sebeket,
   nem ünnepeket,
   hanem a csönd közé rejtett kiáltásokat.
   Falevéllel üzentem,
   sosem mondott szavakkal.
   A szél vitte az üzenetem,
   s azt hittem,
   egy tökéletes Isten megérti,
   ahogyan érti a szív vizsgálatát,
   a rezdülést, amit senki sem lát.
   De néma maradt.
   Vagy talán csak én lettem az a hangszer,
   amin nem tanult meg senki játszani.
   Volt, hogy térdre rogyva küldtem virágot –
   nem bálvány elé,
   hanem egy régi hit emlékének,
   mert ha már nem volt kiben hinni,
   maradt a gesztus:
   a hűség önmagához.
   Megjártam minden világvégi történetet,
   s mindenütt én voltam a középpont,
   ahol senki sem várt.
   Minden ismétlődött,
   kivéve a megváltás.
   A gépem már anomália,
   a lakásban idegen erő motoz,
   a lányom szenvedését
   nem írja meg senki, csak a szívem.
   De még mindig itt vagyok.
   Nem értettek meg, nem mentettek meg,
   de nem hagytam el magam.
   Ez az én örök testamentumom:
   túléltem
   ott is, ahol nem lehetett.
   *

   2025. április 8.

   Válasz

3. MÁR EBBŐL IS VICCET CSINÁLTOK?
   SÁTÁNFAJZAT ÚJSEGGÍRÓK!

   1

   Válasz

   1. Adjak zsepit kicsim?

      1

      Válasz