Negyven éve nevelgette a KGB? – az eddigi legmeredekebb sztorit dobta be Trumpról egy új könyv

Negyven éve nevelgette a KGB? – az eddigi legmeredekebb sztorit dobta be Trumpról egy új könyv
Donald Trump lakásában 1987-ben – Fotó: Bettmann Archive/Getty Images

A történet 1976-ban kezdődött, amikor Trump az első nagy manhattani ingatlanbizniszébe belefogott, és egy dollárért megvette a csődbe ment Commodore Hotelt a Park Avenue-n.

Ekkor környékezte őt meg Szemjon „Sam” Kiszlin (amerikai átírásban Semyon Kislin) orosz emigráns, a New York-i Joy-Led Electronics bolt társtulaja. Mellékesen pedig KGB-ügynök, aki amellett, hogy hazaköltözést tervező szovjet diplomatáknak, kémeknek adott el olyan tévéket, amik az Amerikán kívüli PAL/SECAM-szabványt is tudták, a boltját arra is használta, hogy rátaláljon beszervezendő vagy legalábbis megfigyelendő emberekre, és „előnyös ajánlatokkal” keresse meg őket.

 

A történet Craig Unger újságíró, főszerkesztő, több, a republikánusokat bíráló bestseller szerzőjének napokban megjelent új könyvében (pontos címe a cikk végén) szerepel, és – a könyv szerint legalábbis – tényleg csak a nyitánya egy negyven éven át húzódó sztorinak, amelynek a lényege, hogy Trump akár tudtán kívül, akár tudtával, de évtizedek óta a KGB embere, az oroszok pedig egy hosszú, negyven éven át tartó hírszerzési „nevelgetés” gyümölcseit aratták le az elmúlt években.

Azt, hogy Trump valamiképp közel áll Putyinhoz és az oroszokhoz, sőt, hogy akár be lehet szervezve, többen pedzegették az utóbbi években:

  • „Putyin beszervezte Trumpot a Oroszországi Föderáció ügynökévé úgy, hogy Trump maga sem tud róla.” (Mike Morell, volt CIA-igazgató, 2016)
  • „Trump Putyin hírszerzési eszköze.” (James Clapper, volt nemzeti hírszerzési igazgató, 2017)
  • „Trump teljesen Putyin zsebében van, viselkedése árulás.” (John Brennan, volt CIA-igazgató, 2018)

Most azonban először szólal meg a témában volt KGB-s is. Unger a könyvhöz volt KGB-ssel, CIA-sekkel, FBI-osokkal, ügyészekkel beszélgetett. Köztük egy kiugrott KGB-ssel, Putyin egykori osztálytársával, Litvinyenko volt barátjával, Jurij Sveccel (Yuriy Shvets). Őt idézve azt írja, mindezt nem úgy kell elképzelni, mint egy szuperkifinomult mestertervet, hanem úgy, hogy az orosz szolgálatok rengeteg helyre, rengeteg emberbe igyekeznek „befektetni”, és a nyugatiakkal ellentétben tudnak türelmesen várni, hátha egyszer majd beérik a munka. Trumpnál beért, jobban, mint bárki gondolta volna, igaz, hosszú időbe telt.

Tévékészülékektől az atomfegyverekig

1976-ban járunk tehát, az ifjú, nagyratörő amerikai üzletember tévék százait vette az orosz származású üzletembertől az újonnan szerzett hoteljébe, természetesen olyanokat, amiken a szovjet adást is lehetett nézni. Hogy miért tőle? Valószínűleg egy „előnyös ajánlat”, mondjuk alacsony ár miatt.

Donald Trump a Commodore hotel előtt 1976-ban – Fotó: John Pedin / NY Daily News / Getty Images
Donald Trump a Commodore hotel előtt 1976-ban – Fotó: John Pedin / NY Daily News / Getty Images

A KGB pedig közben megfontolhatta, érdemes-e Trumppal foglalkozni, és döntött: figyelni kezdte őt, már csak azért is, mert Trump ebben az évben találkozott egy szovjet érdekszférából, Csehszlovákiából emigrált nővel, Ivana Zelnickovával, azaz Ivana Trumppal, akit egy évre rá el is vett.

Miután a KGB több mint tíz jelentést összerakott Trumpról, lassan dönteniük kellett, beszervezik-e megbízható forrásnak vagy akár ügynöknek.