A történet 1976-ban kezdődött, amikor Trump az első nagy manhattani ingatlanbizniszébe belefogott, és egy dollárért megvette a csődbe ment Commodore Hotelt a Park Avenue-n.
Ekkor környékezte őt meg Szemjon „Sam” Kiszlin (amerikai átírásban Semyon Kislin) orosz emigráns, a New York-i Joy-Led Electronics bolt társtulaja. Mellékesen pedig KGB-ügynök, aki amellett, hogy hazaköltözést tervező szovjet diplomatáknak, kémeknek adott el olyan tévéket, amik az Amerikán kívüli PAL/SECAM-szabványt is tudták, a boltját arra is használta, hogy rátaláljon beszervezendő vagy legalábbis megfigyelendő emberekre, és „előnyös ajánlatokkal” keresse meg őket.
A történet Craig Unger újságíró, főszerkesztő, több, a republikánusokat bíráló bestseller szerzőjének napokban megjelent új könyvében (pontos címe a cikk végén) szerepel, és – a könyv szerint legalábbis – tényleg csak a nyitánya egy negyven éven át húzódó sztorinak, amelynek a lényege, hogy Trump akár tudtán kívül, akár tudtával, de évtizedek óta a KGB embere, az oroszok pedig egy hosszú, negyven éven át tartó hírszerzési „nevelgetés” gyümölcseit aratták le az elmúlt években.
Azt, hogy Trump valamiképp közel áll Putyinhoz és az oroszokhoz, sőt, hogy akár be lehet szervezve, többen pedzegették az utóbbi években:
- „Putyin beszervezte Trumpot a Oroszországi Föderáció ügynökévé úgy, hogy Trump maga sem tud róla.” (Mike Morell, volt CIA-igazgató, 2016)
- „Trump Putyin hírszerzési eszköze.” (James Clapper, volt nemzeti hírszerzési igazgató, 2017)
- „Trump teljesen Putyin zsebében van, viselkedése árulás.” (John Brennan, volt CIA-igazgató, 2018)
Most azonban először szólal meg a témában volt KGB-s is. Unger a könyvhöz volt KGB-ssel, CIA-sekkel, FBI-osokkal, ügyészekkel beszélgetett. Köztük egy kiugrott KGB-ssel, Putyin egykori osztálytársával, Litvinyenko volt barátjával, Jurij Sveccel (Yuriy Shvets). Őt idézve azt írja, mindezt nem úgy kell elképzelni, mint egy szuperkifinomult mestertervet, hanem úgy, hogy az orosz szolgálatok rengeteg helyre, rengeteg emberbe igyekeznek „befektetni”, és a nyugatiakkal ellentétben tudnak türelmesen várni, hátha egyszer majd beérik a munka. Trumpnál beért, jobban, mint bárki gondolta volna, igaz, hosszú időbe telt.
Tévékészülékektől az atomfegyverekig
1976-ban járunk tehát, az ifjú, nagyratörő amerikai üzletember tévék százait vette az orosz származású üzletembertől az újonnan szerzett hoteljébe, természetesen olyanokat, amiken a szovjet adást is lehetett nézni. Hogy miért tőle? Valószínűleg egy „előnyös ajánlat”, mondjuk alacsony ár miatt.
A KGB pedig közben megfontolhatta, érdemes-e Trumppal foglalkozni, és döntött: figyelni kezdte őt, már csak azért is, mert Trump ebben az évben találkozott egy szovjet érdekszférából, Csehszlovákiából emigrált nővel, Ivana Zelnickovával, azaz Ivana Trumppal, akit egy évre rá el is vett.
Miután a KGB több mint tíz jelentést összerakott Trumpról, lassan dönteniük kellett, beszervezik-e megbízható forrásnak vagy akár ügynöknek.
Illatos sötét kék ibolyát szeretnék kérni a kertünkbe, ha volna valakinek!
Baknyulat tud valaki jó áron?
Az ügyészségtől kapott információk szerint a VeXFőegyházmegye fenntartásában működőXikus Általános Iskola tanára partit rendezett a nyolcadikos diákoknak, majd úgy intézte a dolgokat, hogy kettesben maradhasson az egyik fiúval.
A gyanúsított 2025. február 15-én úgynevezett »pizsamapartit« rendezett az iskola nyolcadikos diákjainak. A rendezvényen a gyanúsított felügyelete alatt mintegy nyolc diák tartózkodott, köztük a sértett fiú is. A gyanúsított úgy intézte, hogy a nevelése és felügyelete alatt álló kiskorú a tornacsarnok külön légterű előterében vele egy helyiségben feküdjön le aludni, és a fekhelyét is az ő fekhelye közelében helyezte el
Veres Pál-díjat javasolnék Donald Trumpnak!
Az Amerikai Egyesült Orosz Államok még regnáló vezetőjének, akinek a vergődését mosolyogva nézi végig az alelnöke, kivárva a sorát. Na utána jön a szép, új világ…
Egyébként ráfér az emberiségre egy újabb sokkoló néhány év, ami után majd megint kezét tördelve, elpirulva fog nézni az emberiség megmaradt része, hogy ezt bazmeg hogy sikerült okos megoldásnak, meg fejlődésnek, meg jó iránynak gondolnunk? Ahogy nem tanult semmit a globális közösség a 2. világháborútól a 2004-es cunamiig semmiből, úgy most sem képes rá. Majd amikor a következő „mások háborúja” hirtelen „előre nem látható módon” eszkalálódik, és megint tízmilliók pusztulnak el, amikor a következő figyelmeztető természeti katasztrófa nem délkelet ázsiában, hanem egy amerikai partszakaszon, vagy zsúfolt nagyvárosban lesz, majd megint lehet könnyezve posztolni, hogy ezt senki sem láthatta előre.
.
Nem a bolygó fog rábaszni végül. Az meglesz nélkülünk is. Túlélnek majd az előre gondolkodó, óvatosan tervező emberek közül is sokan. A hangoskodó, eltorzult arracl gyűlölködő barom állatok, meg a teljesen kiszolgáltatott szerencsétlenek, azok fognak megint rábaszni, ahogy rendesen. Előbbiek azért, mert a folyamatos gyűlölet és őrjöngés mindig pusztításhoz vezet, és nem volt még olyan nemzet, amelyik hosszú távra gyűlöletre, háborúra, pusztításra rendezkedett be, és ettől működőképes, virágzó ország lett. A több ezer évvel ezelőtti társadalmakban működött utoljára ez a gondolkodás, hogy megyünk, ölünk, és működik. De akkor 30 év volt az átlag életkor, nem volt mai értelemben vett higiénia, orvoslás, sem sok minden.
.
Együttműködés, alkalmazkodás, alázat, szeretet és elfogadás. Ezek nélkül ma semmi sem működhet nagyban, hosszú távon. És Magyaroszág meg az USA épp kicsiben és nagyban mutatja meg, hogy ez mit jelent a mindennapokban.
.
Az USA túl fogja élni.
Magyarország nem biztos.
De megérdemli a sorsát.