Zelenszkijt sokan bírálták: felkészületlen volt, rutintalan, sőt ostoba. Az érzelmeire hallgatott. Ezek az okos/okoskodó elemzések egy idő után elbizonytalaníthatták az embert, hogy tényleg… És hogy most már meg kell alázkodnia, öltönyben, földig hajolva kell visszakéredzkednie, mert Ukrajnának nincs más választása…
Ám ekkor előlépett Sir Keir Starmer, mintegy válaszul Kaja Kallas bátor kijelentésére: „a szabad világnak új vezetőre van szüksége”.
És az Oval Office-ban földre taszított, megtaposott, majd az ajtón kilökött Zelenszkij Washingtonból egyenesen Londonba repülhetett – s aztán történt, ami történt. Ami aligha történt volna meg, ha ő „profi politikusként”, a „józan esze” és nem a szíve, az ép erkölcse szerint reagál Trump és csicskája otromba gonoszságára.
De mert úgy reagált, talán Churchill szelleme támadt föl, s a Brexit dacára Nagy-Britannia lehet a gyújtómotorja az új Európa felépülésének – legalább is most effélében reménykedhetünk.
Az amerikai kormányzat hamis ígéreteivel gerjesztett és kirobbantott ukrán-orosz konfliktus megoldása Trump színre lépésével az európai országok nyakán marad, gyengítve ezzel egész Európa gazdaságát.
Úgy készüljetek,minimum 10 év recesszió következik.
Orbán Viktornak meg Nagy Mártonnak is szóljatok . . .