
Idén 50 éves a Kragujevac-Kilimandzsáró expedíció!
A dátum 1975. február 14-e, a kiindulási pont Kragujevac városa az akkori Jugoszláviában, a cél pedig a Kilimandzsáró, Tanzánia és egyben Afrika legmagasabb pontja! És hogy mivel tervezték megtenni ezt az utat? A néhai Jugoszláv autóipari óriás Zastava által gyártott öt ajtós személyautókkal.
Az expedíció célja az volt, hogy bemutassa még ilyen szélsőséges körülmények között is helytáll a típus, mint családi autó!
A túra végighaladt Görögországon, átkeltek Egyiptomba majd átszelték Szudánt, Ugandát, Kenyát és végül Tanzániában elérték a Kilimandzsáró lábát. Tizenegy személy (újságírók, egy filmrendező, fotós, pár szerelő, egy orvos, az expedíció vezetője, szervezők, valamint a Zastava gyár képviselője) vágott neki a 11.000 kilométeres útnak, öt darab Zastava 101-essel.
Ez a típus Jugoszlávia népautója volt, egyszerű, könnyen vezethető, relatíve olcsó és tartós, de nem rendelkezett összkerékhajtással vagy különösebb terepjáró képességgel. A gyártósorról levett, teljesen széria autókat használtak komolyabb levegőszűrővel felszerelve a porra tekintettel, illetve motorvédő lemezt is kaptak. Megpakolták a csomagtartót pótalkatrészekkel, étellel és a személyes poggyászokkal, valamint a tetőcsomagtartóra plusz kerekeket és kannákat rögzítettek. Így indultak életük nagy kalandjára, ami 45 napig tartott, miközben ők és az autóik a Föld néhány legnehezebb terepén haladtak át!
A sivatag és a bátorság próbája
Az utazás bővelkedett erős katonai ellenőrzés alatt álló útszakaszokban, fárasztó sivatagi átkelésekben ahol az egyik autó el is keveredett a konvojtól. Előfordult hogy az expedíció néhány tagját indokolatlanul fogdába zárták. A nehéz sivatagi körülmények okozta számtalan defekt és ezek javítása is nehezítette az expedíció haladását. Olyan is előfordult hogy hivatalos személyeket kellett megvesztegetni (ilyenkor előkerült egy üveggel a jugoszláv rakijából) a megfelelő engedélyek érdekében, de a betegségek sem kímélték őket.
Viszont voltak a kirándulásnak pozitív pillanatai is, beleértve amikor a Gízai-fennsíkon, közvetlenül a piramisok mellett hajtottak el az autókkal (ez ma már nem lenne kivitelezhető), több nemzeti park területén közvetlenül a vadon élő állatok között haladtak (önállóan kocsikázhattak végig a kis személyautóikkal az Amboseli nemzeti parkon, ami szintén nem történhetne már meg a jelenben), végül maga a sikerélmény, hogy sikeresen célba értek a Kilimandzsáró lábánál.
Annak ellenére hogy az út pora a Zastavák minden szegletébe eljutott, a hűtőrendszerük hibátlanul viselte az olykor 50 fok feletti hőséget a Núbiai-sivatagban, amit jellemzően csak Land Roverekkel és teherautókkal jártak akkoriban. Majd a puha, sivatagi homokos útviszonyokat durvább földutak váltották ahol a köves és homokos szakaszok várták őket. A túra következő része, Kartúmtól Szudán déli részéig trükkös volt, mert 1.600 kilométeren keresztül egy benzinkút sem akadt. Az autók nem voltak felszerelve túratankkal így ez okozott némi fejtörést. Az utazók a kartúmi jugoszláv nagykövetség segítségével ki tudtak bérelni egy teherautót, ami 10 hordónyi üzemanyaggal felpakolva kísérte el őket. Juba városától továbbállva a Mogila-hegység vonulatain kellett átkelnie az expedíciónak, amiről a helyiek elmondták, hogy annyira nehéz és megterhelő útszakasz hogy már 15 éve nem kelt át rajta senki. Ennek ellenére a konvoj padlóig nyomta a gázt és haladt tovább.
Az útviszonyok durvasága megviselte az autókat, főleg a gumiabroncsokat. Az expedíció krónikása szerint összesen 60 defektet kaptak és 30 kilométert haladtak 12 óra alatt. Mivel kezdtek kifogyni a használható abroncsokból, az egyik autóra felpakolták a javítandó kerekeket és célba vették a legközelebbi települést útközben letéve egy-egy defektes gumit hogy később könnyebben visszatalálhassanak a hátrahagyott társaikra. Szerencséjük volt, mert a magányosan útnak induló Zastavával befutottak egy kis faluba ahol misszionáriusok is jelen voltak. Nagyon meglepte őket, hogy észak felől érkezett az autó! A misszionáriusok kölcsön adtak egy kisteherautót és egy gumiszerelő gépet ezzel felgyorsítva a gumizást és a javítást így hamarosan folytatódhatott az utazás!
Az Egyenlítőn túl
A következő szakaszban a csapat áthaladt az Egyenlítőn és belépett Kenyába ami egy fontos pillanat volt, mert soha nem járt még jugoszláv gyártmányú jármű ennyire délen! A fővárosig aszfaltozott úton haladtak majd az Amboseli Nemzeti Rezervátumon keresztül eljutottak Tanzániába és ezzel a Kilimandzsáróhoz.
Ahogy megérkeztek a hegyhez, az expedíció néhány tagja bevállalta a túrát a csúcsra, míg mások inkább a tengerparton pihentek Mombasa mellett és marketing fotókat készítettek a Zastavákról egy Winnie Kibuye nevű tanzániai modellel együttműködve, amik közül az egyik az expedíciót feldolgozó „Jambo Africa” nevű könyv borítóképe lett. Az expedíció tagjai aztán hazarepültek, az autókat pedig tengeri úton visszaszállították Görögországba és hazavezették őket Kragujevacba.
Örökség és feledés
Ez egy olyan kaland volt amibe akkoriban Land Roverekkel gyakran belevágtak, de öt majdnem gyári, olcsó, egyszerű személyautóval figyelemreméltó teljesítmény volt! Sajnos nem sokkal a csapat visszatérése után a Zastava vezetőségét leváltották és az utódok nem szerették volna az elődeik érdemeit elismerni, így a K-K (Kragujevac-Kilimandzsáró) expedíciót, a tizenegy személy és öt autó teljesítményét gyorsan a szőnyeg alá söpörték.
A mai modern 4×4 technológia mellett nehéz elképzelni micsoda eredmény volt amit ez a konvoj elért. Ez a történet nem csak a gyártás minőségét hivatott bemutatni, hanem azt az emberi tulajdonságot, hogy vágyunk a magunk és a gépeink határainak feszegetésére a kaland és az utazás részeként. Ez ma is így van, csak kicsit jobb és kényelmesebb autók állnak rendelkezésünkre!
Mert ahogy Jules Verne is mondaná: „Az igazi kaland ott kezdődik, ahol az ismeretlen elkezdődik.”
Forrás/Source: Road beneath our feet (RBOF), AUTOSLAVIA
Fordította/Translated by: Zastavával Afrikába
We do not own the rights to this article and photos, all credits goes to their respective owners.
Our sole aim is to share the story of this great achievement with our Hungarian followers in their native language!
jóóóóóóóóóóóóóóó