Várjuk és szomjazzuk a baloldali kollégák szolidaritását, írta Huth Gergely. Elintézhetnénk ezt azzal, hogy azt várhatod, bzmg, de ez ennél bonyolultabb.
Tegnap rámírt egy ismerős, hogy ő is ki lett rúgva. Talán sose írta le egyszer se azt, hogy Gyurcsány vagy Pszichopeti, csak épp ott talált munkát, ahol most leépítés lesz. Ez szörnyű, pontosan átérzem, hiszen hozzá hasonlóan én is úgy lavíroztam a megszűnő szerkesztőségek között éveken át, mint jegesmedve az olvadó jégtáblákon. Szóval nincs kedvem nevetni azon, hogy több száz ember ki lesz rúgva a Mediaworks nevű cégtől.
Ugyanakkor nem lehet elfelejeteni, mi is ez a cég, miket műveltek ott a vezetők, hogyan beszéltek, hogyan viselkedtek és mindezt mennyiért havonta. Huth Gergely fenti nyilatkozatával bebizonyította, hogy semmit sem ért meg abból, ami körülötte történik. Gondolom, a német újságírók se éreztek szolidaritást Julius Streicher iránt, nem gondolták, hogy akasztás helyett inkább egy nyugis szerkesztői állát kellene neki adni Berlintől távol, mondjuk Hessen tartományban. Hát én se érzem, hogy tüntetnem kéne olyan alakok mellett, mint Huth Gergely. Évfolyamtársak voltunk az egyetemen, arra az évfolyamra egyébként elég komoly arcok jártak, és látható, nem volt kötelező senkinek rendszert kiszolgáló, agresszív, moslékot gyártó embernek lenni. Többen voltunk, akik csak dolgoztak, és akiknek semmit se kell ma szégyellniük vagy megmagyarázniuk.
Mindezek fényében ez a szolidaritást célzó pökhendi elvárás, ami egyfaja erkölcsi fölényt sugall, valójában meg nem értést és sértettséget tükröz, egyszerűen szánalmas.
